Alexandra Pavlovna sírkápolnája

Alexandra Pavlovna sírkápolnája 1803-ban - metszet

József nádor 1802 tavaszán megindította az ürömi kápolna építését. A nádori udvar építésze, Heppe Szaniszló vízépítő mérnök, országos építésügyi igazgató tervei alapján körülbelül egy év alatt készült el a kápolna copf-klasszicista stílusban. A kápolna mellett paplakot és kántori lakást is építettek. Ünnepélyes szertartás közepette vitték át Alexandra testét Ürömre. 1814-ben I. Sándor orosz cár, Alexandra bátyja is meglátogatta a kápolnát József nádor kíséretében, amikor Bécsbe tartott.

A kápolna kétféle homokkőből épült, egyes részei vörös márvánnyal díszítettek. Alaprajza téglalap, szélessége 7,6 méter, hossza 9,5 méter. A kápolnának három keskeny ablaka és egy ajtaja van a nyugati oldalon. A tetőzet rézzel borított, tornya keskeny, vékony és hosszú. A kápolnában négy elrekesztett helyiség van, kettő az oltár közelében, a harmadik a főajtóval szemben a templomi edények, szerek és az áldozóasztal helyéül szolgál, a negyedik a sírbolt bejárata. Csaknem a kápolna közepén van az ikonosztáz.

A kápolna felső szintje 1803-ban - metszet

A sírbolt 1803-ban - metszet

Az ürömi kápolna lelkészét, énekeseit, valamint gondnokát a 19. század végéig a cári udvar fizette. 1883-ban, Alexandra születésének 100. évfordulója alkalmából II. Sándor orosz cár felújíttatta a kápolnát. Ekkor állították fel az új és szép ikonosztázt, benne ismeretlen festőművésztől származó ikonokkal. A sírkápolna berendezése már csak részben eredeti, nagyobb része a 19. század második feléből származik.

Az orosz pap rezidenciája a volt római katolikus plébánia épülete volt. A pap olyan magas jövedelemmel rendelkezett, hogy nagyobb ünnepek alkalmával pénzt szórt a tömeg közé. A kápolnát övező kert déli része temetőül szolgált az orosz lelkész és énekesek, valamint hozzátartozóik számára. A templomtól néhány lépésre állt az orosz templomi kórus tagjainak lakóháza. Ennek az épületnek egy részében kapott helyet csaknem másfél évszázadon át a "budai orosz misszió könyvtára". E nagy értékű könyvtár az idők folyamán több mint 3700 kötetre szaporodott. 1919-ben az orosz misszió megszüntetésével a könyvtárat átszállították Piliscsabára, ahol alig száz könyv kivételével a II. világháború során elpusztult az értékes gyűjtemény.

Az ürömi sírkápolna átvészelte a két világháborút. Ikonokat és más értékeket elvittek ugyan, a külső vörösréz koporsó zárját felfeszítették, de a tetemhez nem nyúltak. 1977-ben merült fel az igény, hogy az ürömi kápolna tervezett műemléki helyreállítása előtt Alexandra Pavlovna holttestét azonosítsák, új természettudományos módszerekkel próbálják a halál okát hitelesen rekonstruálni. A vizsgálatokra a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetébe szállították, majd pravoszláv egyházi szertartás keretében visszatemették. Az ürömi sírkápolna őrizetlenül állt. Ablakai hiányoztak, így minden akadály nélkül dolgozhattak a betörők, ugyanis Alexandra Pavlovna kriptáját 1981. április 26-án kifosztották. 1981. május 13-án kivették Alexandra Pavlovnát koporsójából és átszállították a budai Vár nádori kriptájába, s ott nyugodott egészen a 2004. szeptember 11-i újratemetéséig. 

Alexandra Pavlovna koporsója az újratemetés után

A sírkápolna - Ermszt Mihály fotója

Forrás:

Hankó Ildikó -Kiszely István: A nádori kripta - Szekszárd Babits Kiadó, 1990.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.