PMK (Gaján Éva) 2013.02.07. 11:51

Farsang

Régi kisvárosi mulatságok

 

♣~♣~♣

 

Sin Edit gyűjtése

 

~♣~

 

„nyomorúság közepette egy kis vígság jó...”

Február hagyományosan a farsangi mulatságok hava. Néhány szemelvény egykori szentendrei táncmulatságokról, vigasságokról a Városképek 2005/2. számából

 

jakov_ignjatovic.jpg

Ignjatovic Jakovnak, a városunkban született neves írónak Szerb rapszódia című regényében a következő leírás olvasható a 18-19. századi szentendrei szerbek szórakozásairól, báli rendezvényeiről:

„Ebben a hajdan gazdag, Buda és Pest szomszédságában fekvő kisvárosban nóbel-bálokat, piknikeket és purger-bálokat rendeztek.

A nóbel-bálok közönsége az úgynevezett honoráciorokból toborzódott. Ide tartoztak az ügyvédek és hivatalnokok, néhány nemes, megyei urak, kereskedők; a többség az utóbbiakból állt. Kézművesnek, kiskereskedőnek, szatócsnak persze itt nem volt helye; ha kivételesen egy-egy iparos ember el is jött ide, annak már erősen tehetősnek, zsírosnak kellett lennie. A bálrendezők többnyire ügyvédek voltak. Parkettás szála akkoriban nem volt, hanem a padlót viasszal kivikszolták. Ilyen helyeken kis szobák is álltak rendelkezésre, ahol a táncosok cipőtalpukat széthintett krétaporba mártogatták, hogy tánc közben el ne csússzanak.

A purger-bál volt a legvidámabb, mert itt semmiféle etikett nem volt, csak valamilyen sajátos udvariasság. Kézművesek és kiskereskedők, a szatócsok és a bótosok adták a közönség nagyobb részét. A gazda nem nagyon készülődött a bálba, a mesterné valamivel jobban, a lányuk vagy lányaik természetesen a leginkább.

Mielőtt elindulnának, a majsztorné sonkát, ezt-azt tesz az asztalra; a mester vacsorázik, az asszony is csipeget valamit, ha nem túlságosan finomkodó, a lányok már ritkábban. A mester nem azért vacsorázik, hogy később a bálon – takarékosságból – ne egyék. Nem, a mester ha bálba megy, azért megy oda, hogy költsön; tudja ő, hogy a bál fényűzés, s valóban többet is költ, mint holmi hivatalnokocskák. A mester csak vacsora után lát neki az öltözködésnek, a felesége rendszerint masnira köti a nyakkendőjét, mint mikor ünnepségre szokott menni. A pipának, a kostöknek nem volt szabad hiányoznia.

pipa.jpg

1., 3. munkácsi pipa, 2. deák pipa, 4. kávéházi pipa, 5–6. vékony pipa, 7. egész rezű pipa, 8. méhész pipa (Debrecen, századforduló). Magyar Néprajzi Lexikon

A lányuk már vacsora előtt felöltözködött, de nem vacsorázik. Ő tudja legjobban, miért nem: hogy föl ne fúvódjék, s hogy esetleg foghagyma szaga ne legyen.

A bálon legelőször valamilyen német táncot járnak. Valamiféle dreischritt-et szépen, lassikán. Emlékszem, hogy galoppfélét is táncoltak, ezt kalupnak mondták: a férfi és a nő kézen fogta egymást keresztbe, jobb kézzel a balt, ballal a jobbot, aztán gyorsan pattogó muzsikára oldalt csúszkáltak, kergetőztek. Ehhez jócskán kellett gyakorlat, hogy föl ne botoljanak. Mert ez is előfordult, elég gyakran, általános vidámság és kacagás közepette, különösen éjfél után, ha a vígabb legények egy kissé már becsíptek. Jártak egy lese nevű táncot is, ez voltaképpen kóló, csak éppen hol jobbra, hol balra lejtették. Járták a kettőst is, páronként, aztán az igazi kólót. Vacsora után a tajc-ot keverték a kalup-pal. A schnell-polka csak később jött divatba.

kolo.jpgSzerb tánc, kóló egy 1921-es keltezésű, belgrádi kiadású képeslapon. Galéria Savaria

A vacsora bőséges volt, nem sokat ettek, de eleget. A kötelező malacsült meg a fánk, a krofli nem hiányozhatott. A nyúl már ritkább volt. A boldogtalan nyúl a vaskos szerb tréfák elől sem tudott menekülni. Híre terjedt, hogy ezen vagy azon a nóbel-bálon nyúl helyett macskát sütöttek. Ezzel szemben másutt azt rebesgették, hogy a báli malac macskaemlőn nevelődött. Önmagukban ártatlan tréfák, a közvéleményt azonban erősen fölháborították.

Vacsora után dalolásra került sor, s legvégül a kisvánkos következett, ami nélkül tisztességes purger-bált meg sem tarthattak. Ez volt a purger-kacérkodás teteje, ilyenkor a segéd megcsókolhatta mestere lányát és másokat, egyik mester a másik mesternét, a mesterné viszont a mestert és így tovább. A segéd azonban nem merészkedett arra, hogy a mesternét megcsókolja, ha ez megtörtént volna, a segéd, a mester meg a mesterné is elveszti a reputációját. Így ment ez kivilágos-kivirradtig, aztán dalolva mindenki szépen hazatért.”

A 20. század elejére az egykor zártkörű szerb táncmulatságok egyre nyitottabbá váltak, más nemzetiségűek is helyet kaptak benne. Ha nem is mindig konfliktusmentesen, de megkezdődött a különböző nációk békés együttműködése, együtt-szórakozása. Igaz, még ritka volt az a nemzetiségi villongástól mentes mulatság, amelyről a Szentendre 1912. január 21-i száma tudósított:

„A Jávor egylet estélyt tartott, melyre vendégül néhány nem szerbet is meghívott. (…) A magyar legények vígan járták a szerbekkel a kólót, és lelkesen táncolták a szerb leányok, menyecskék a csárdást. Szép est volt, kezdete annak a társadalmi összeforrasztó munkának, mely most városunkban megindult és amelyet ebben az irányban folytatni kell mindenkinek, ki az egyetértő és közös munkában látja a város jövőjének legbiztosabb zálogát.”

magyar_nepviselet.jpgMagyar népviselet kétnyelvű képes levelezőlapon. Néprajzi Múzeum

A Ferenczy Múzeum gyűjteményében két 1914-ből – az utolsó békeévből – származó báli, illetve farsangi emlék található. Egyik egy fehér selyem borítású, arany betűs táncrend, amely egyenesen Bécsből érkezett Schartner Kató részére, és amelyre a szentendrei Garniosons-Kränzcher bálján játszott polonise, polka-mazur, kóló és valcer számaihoz iratkozhattak fel a gavallérok.

A másik emlék a szentendrei iparosok mulatságára szóló meghívó:

„1914. február 24-én a Pósch Károly-féle italmegfigyelő osztály hivatalos helyiségeiben az al- és főbolondok éjjeli tárgyalására feltétlenül megjelenjen. Meg nem jelenés esetén zenekarhatalommal elővezettetik.

A nyomorúság közepette

Egy kis vígság jó.

Ha nincs csirke, jó a krumpli,

Búsuljon a ló!

 

Így csinálnak, így járatnak

Velünk bolondot,

De adóban elviszik az

Utolsó gombot.

 

Fel a bolond bálra, kinek

Van még jó gombja,

Adót rajtunk behajtani

Bécsnek lesz gondja.”

Néhány báli tudósítás a két világháború között:

„A múlt évben bejelentett és vigalmi adó alá eső táncmulatságok száma 25. (…) A befolyt vigalmi összeg 1927. évben 328 pengő 47 fillér.” (Az 1928. április 11-i képviselőtestületi ülés jegyzőkönyve)

 

A HÉV szentendrei vonalának személyzete „…február 6-án 8 órai kezdettel a Huzsvik-féle vendéglő helyiségeiben a Kormányzóné nyomorenyhítő akciója javára valamint a szegény sorsú vasutas gyermekek felruházására táncmulatságot rendez.”

Magyar Élet, 1934. február

„A Szentendrei Legényegylet tradicionális jelmezes-álarcos bálját január 23-án tartották meg a Legényegylet székházában. Zsúfolt termekben kezdődött meg az ötletes jelmezekben lévők felvonulása a megjelent előkelőségek előtt, akik élén Németh László kamarás-esperest láttuk.”

Pilishegyvidék-Budakörnyék, 1937. január 30.

bolondbal_esztergom.jpgAz esztergomi katolikus legényegylet farsangi plakátja 1928-ból. Axio Art

 ♣~♣~♣

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pemete.blog.hu/api/trackback/id/tr695067040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.