A boldog békeidők utolsó órái

Az első világháború a helyi sajtó tükrében, a korabeli polgár szemével 4..jpg

Tábori képes levelezőlap Szarajevóból, az első világháború idejéből. Felül a császár portréja, alul német nyelven a „Katonai szolgálatom emlékére felirat. Könyvtár, Üröm

1914. június 28-án délelőtt 10 óra 50 perckor dördült el Szarajevóban Gavrilo Princip halálos lövése. A trónörökös pár halálhíre csak estefelé érkezett meg Szentendrére. A helyi polgárok addig nyugodtan élvezhették a „boldog békeidők” utolsó óráit, nyugodtan tallózhattak például újságjuk hírei közt.

A Szentendre és Vidéke aznapi számából megtudhatták többek között, hogy a Magyar Úrinők Egyesülete cselédképző intézetet állított fel Szentendrén, amire igen nagy szükség volt, mivel

„…az elemi iskolából kikerülő 12-13 éves leányok már szociális eszmékkel vannak telítve, s ha szükségből szolgálatra szegődnek, egyrészt oly rettenetes igényekkel lépnek fel, hogy kevés háziasszony tudja azokat kielégíteni, másrészt a háztartás elemi dolgainak végzéséhez sem értenek.”

A kávéházak és vendéglők tisztasága című cikk arra hívta fel a figyelmet, hogy a vendégek számára kézmosási lehetőséget kell biztosítani, és hogy az alkalmazottak tartsák tisztán az evőeszközöket, továbbá ne nyúljanak bele ujjukkal a vizespohárba és gondoskodjanak köpőcsészék beszerzéséről.

1..jpgEgy háború előtti juniális Szentendre környékén. Könyvtár, Üröm

A napnak immár a történelmi eseményhez kapcsolódó és térségünkhöz is kötődő momentumáról a Móricz Zsigmondnál Leányfalun vendégeskedő Kós Károly építész-író visszaemlékezéséből értesülhetünk:

„Alkonyat felé, hogy még volt időnk a vonatunkig, kisétáltunk mind a Duna-partra. Szemben velünk a Dunában sziget, rajta falu, híd nincsen. […]

Pest felől gőzhajó jött felfelé a vízen. Szép fehér dunai hajó, karcsún, kecsesen. A sziget felé haladt, ott akart kikötni. […]

Egyszerre hallom:

– A zászló félárbocon…

S valaki más mondja:

– Hátul fekete lobogó…

– Valaki meghalt…

Ma is emlékszem, hogy egyszerre vége volt az eddigi nyugalomnak ott a parton.

Valami érthetetlen izgalom szállott mindenkire.

A hajó ott túl a szigetnél megindult újra felfelé a vízen. Félárbocon a nemzeti színű lobogóval és farán a feketével. S látjuk, hogy ott túl a szigeti parton emberek futkosnak. Aztán egy csónak indul s jön felénk onnan túlról nagy sietve…

Egyszerre egy kiáltás, talán a következő csónakból:

– A trónörököst meggyilkolták…

S azt már nem tudom, hogy képzelődtem, vagy valóban hallottam még egy szót.

– Háború!…”

Kós Károly: Találkozásaim Móricz Zsigával

Moricz.jpgMóricz Zsigmond és családja leányfalui házuk kertjében, a háború utáni években. Háttérben a Duna. Leányfalu Anno

„A szarajevói gaz merénylet híre Szentendrén vasárnap a délutáni órákban terjedt el” – tudósított a Szentendre és Vidéke június 5-i száma. – „Rendőrségünk azonnal intézkedett, hogy a vendéglőkben és kávéházakban a zene betiltassék. […] Izbégen, Kostyál Józsefné vendéglőjében is szólt a zene. Minthogy az ittas állapotban lévő legények a zene beszüntetése ellen tiltakoztak s a felszólításnak nem engedelmeskedtek, s mivel többen viselkedésükkel botrányt és dulakodást idéztek elő, a hatóság emberei rendzavarás miatt több legényt feljelentettek, akik ellen az eljárás megindult.”

A gyász méltó kifejezése volt tehát a helyi hatóság első reakciója. A merénylet napján és még néhány hétig nemigen gondoltak háborús következményre.

 

~♣~ Sin Edit gyűjtése ~♣~

 

Folytatjuk

A bejegyzés trackback címe:

https://pemete.blog.hu/api/trackback/id/tr446463339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.