A sváb viselet változott, de sokáig megmaradt 

 

A régi sváb képeken az egyik legszembetűnőbb dolog a kötény. Ez volt az egyetlen ruhadarab, amit férfiak és nők is viseltek. A női viseletnek a 18. századtól kezdve elmaradhatatlan tartozéka volt. Hétköznapokon olcsó vászonból vagy mintás kékfestőből készült kötényeket hordtak. Az ünnepi öltözethez fényes fekete vagy zöldes kötény tartozott. Ezek fehér rumburgi vászonból készültek. Először festékkel befestették, utána "bepucolták" egy indigófestékből, keményítőből és bóraxból álló keverékkel.

1920 körül elkezdett átalakulni a sváb népviselet. Egyre többen kezdtek a fővárosban dolgozni, piacozni, s hatott rájuk a polgári öltözet. A lüszterből készült, bélelt kabátkákat, a juppeleket felváltották a blúzok a nők viseletében. Mivel szabása jóval egyszerűbb volt, egyre többen varrtak maguknak ilyen felsőrészt. A blúzok lehettek béleltek vagy bélés nélküliek is, változatos díszítéssel. Legtöbbször oldalanként 3-3 behajtással szűkítették. Hízás esetén ezeket a szűkítéseket kiengedték, így tovább tudták hordani.

A női lábbelik is nagy átalakuláson mentek keresztül. A legrégebbről származó cipők bársonyból készültek, pánt nélkül, elejük masnival volt díszítve. Szintén ugyanabban az időben megszokott viselet volt a kötött cipő (kschtrikti schua), melyek készítésére külön mesterek szakosodtak. Ezeknek bőrtalpuk volt és hétköznapokon viselték. Ünnepeken az értékesebb, szebb bársony cipőket hordták. Az 1920-as évek körül aztán a cipők is változtak, megjelentek a spanglis cipők. Ezek már egy pánttal záródtak a lábon, kezdetben csattal, majd gombbal vagy patenttal. A hétköznapi cipők bőrből készültek, az ünnepiek bársonyból.

A nők a lábukra otthon kötött harisnyát húztak. Ezek többféle színben is készültek. Az ünnepi viselet elengedhetetlen része volt az úgynevezett létraharisnya (lateschtrimpf). Ezek lehettek csíkosak (nevét a létra fokairól kapta), de kockásak és cakkosak is.

A sváb népviselet fontos tartozéka volt a kendő. Hordtak fejkendőt, vállkendőt és nagykendőt, s mindegyikből volt hétköznapi és ünnepi is. A kendők összhangban voltak a ruha színével, anyagával. A nőknek sokáig kötelező volt férjhezmenetelük után fejkendőt hordani.

 33_4.jpg

 

34_3.jpg

 

36_1.jpg

 svab_1_1.jpg

Családi képek az 1910-es és az 1920-as évekből

 "A húszas években még fehér gatyában, kék kötényben és csizmában jártak az öreg bácsik. Akkor mi még kicsik voltunk. A harmincas években már úriasabbak, gazdagabbak voltak itt az emberek, sötét öltönyben és félcipőben jártak. Sváb ruhám volt nekem is, kék keményített kötényem. Amikor szültem, szétvágtuk a szép ruhákat, és abból varratunk kis ruhákat a gyerekeknek. Akkor már szegény "cserevilág" volt, benne voltunk a háborúban."

Witzerleiter Mária visszaemlékezése - Ürömi örökségünk 56. oldal

uromi_szuleszno.jpg

Ürömi szülésznő

 "Az ürömi svábok ruhája olyan volt, mint a solymári és pilisvörösvári asszonyoké, férfiaké. A solymári templom előtt álló szobor megszólalásig a sváb őseinket idézi elénk. Talán három éve, amikor részt vettem egy solymári misén, egy idős asszony mellé ültem. Ruhája, köténye, blúza, kendője, mint a nagymamáé. A kötény fölső sarkára a nevük kezdőbetűje gót betűvel volt belehímezve az ünnepi viseletben. 

Az idősebb nénik sváb ruhát viseltek életük végéig. Az édesanyám 1951-ben, 32 évesen, amikor velem volt várandós, még német népviseletben járt. Az anyukám akkor vette le végleg a sváb ruhát, amikor Budapesten jártakor nagyon megszólták azok, akik korábban plakátokon olvashatták, hogy ki a svábokkal. Lelkileg összetörték azokat az embereket, akik vállalták a kisebbségi hovatartozásukat.

Az is jó érzés volt gyerekkoromban, amikor 1960-ban először láthattam meg apu édesanyját, a Schilk nagymamát Németországban. Ő is ugyanolyan öltözékben élte a kitelepítettek életét, ahogyan az itteni idős népviseletben járó asszonyok. Már ott sem járt senki olyan ruhában, mint ők, innen visszatelepítettek. Az akkor hetven feletti nők már bő szoknyában, legtöbben feketében öregedtek meg.

Az idősebb gazdálkodó és iparos férfiak suszter-kötényére emlékszem még. A nagyapám (Kereszti György) és a sógora (Falvai Károly bácsi) és még többen viselték  disznóölések, szüret és kukorica betakarítása idején ezt a jól bevált, minden nagy munkánál jól hasznosítható ruhadarabot. Gyümölcs szedésekor a kötény mindkét végét (az aljáról) a derekukon körbetekert és elöl megkötött kötény derékpántjához kötötték. Ez mindig kéznél volt, ha gyorsan kellett, váltani tudták. Például a mészáros (böllér) forrázta a disznót, a kinti munkához a kötény egyik alsó sarkát akasztotta a derékpántba, nem korlátozta a mozgásban. Amikor a húst és a többi benti munkát csinálta, a kötényt csak leengedte, ami tiszta maradt ilyen módon a színén. Tudom, hogy ez apróság, de ezt a praktikumot pici koromban is csodáltam."

Dorozsmainé Somogyi Mária visszaemlékezése

45_1.JPG

Dorozsmainé Somogyi Mária nagyszülei -  Koller György és Kohlberger Mária  gyermekeikkel, ifjabb Koller Györggyel és Koller Máriával 1918-ban Ürömön. Édesanyja, Katalin egy évvel később született.

svab_baba_8.PNG

Sváb baba az ürömi könyvtárban

készítette: www.facebook.com/vikacatok/?fref=ts

 

 

Forrás:

Dorozsmainé Somogyi Mária visszaemlékezése

Üröm az idő sodrában - Üröm, ÜBT, 2010.

Ürömi örökségünk - Üröm, ÜBT, 2000.

Zsámboki Szabolcs - Népviselet Pilisvörösváron és környékén - Facebook-csoport

Karl Manherz: Volkstrachten der Ungarndeutschen - Bp. Germanistisches Institut - Pytheas Verlag, 2000.

A bejegyzés trackback címe:

https://pemete.blog.hu/api/trackback/id/tr7011683359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása