Ábrányi, az elfeledett költő

 ~♣~ Amíg lesz könnyem, vérem, míg lelkemet tudom:

Mindig a jót remélem, s a rosszat siratom! ~♣~ 


1b-ae_koltem-jav.jpgÁbrányi verseskötete költői hitvallásával, barátjának dedikálva

„Vannak merőben érthetetlen jelenségek az irodalomtörténetben; így nem lehet sehogyan sem magyarázni, hogy Ábrányi Emil hogyan maradt ki a köztudatból. Hosszú éveken keresztül ő volt a legnépszerűbb költő, az ifjúság lelkesedett érte, neve és életműve jelentette a haladást, a nagyvilágiasságot a provincializmussal szemben, ő volt a testet öltött franciás szellem […]

Tizenhat éves, amikor első verse megjelent. 1867 volt; a kiegyezés éve, ő pedig a forradalmakról írt verseket. Azonnal feltűnt. Szinte minden újság és folyóirat, amely nem volt kifejezetten klerikális vagy politikailag egyértelműen reakciós, kért tőle verseket.

[…] A magyar verselés egyik legnagyobb formaművésze. […] Az ihletet elsősorban Victor Hugótól kapta. Van is benne valami hugói: a szüntelen pátosz, a nagy, emberséges eszmék iránti elragadtatás; a nagy emberi példák tisztelete, a magalkuvás nélküli becsület ünneplése, a mámoros hazafiság, amely nem irányul más népek boldogulása ellen. […]

Kétségtelen: van benne sok szónokias, sőt teátrális. A versek – akárcsak Hugónál – néha elnyúlnak: Ábrányi nem tud szabadulni saját szavainak zengő szépségétől. De az is igaz, hogy sok verse olyan igazán szavalásra való, hogy se hivatásos színészek, se műkedvelők nem tudtak ellenállni neki. Évtizedeken keresztül országszerte szavalták az Ábrányi-költeményeket.

Persze igaz, hogy nem volt modern költő. Formavilága és kifejezéskészlete a romantikához kötötte, ő volt a Vörösmarty-típusú romantika végső jelentékeny alakja. […]

És maradt egy nagy költői öröksége, amelyet régóta senki sem olvas, senki sem idéz. Kár érte. Nem tartozott a legnagyobbak közé, de az Ady előtti kor egyik legjobb és nagyon rokonszenves költője volt, akinek nyelvi gazdagsága és formai szépsége indokolttá tenné, hogy végre újra felfedezzük […]”

 Újabb költeményeinek borítója és belső címlapja, 1881-ből
2a-ae_ujabb_kolt.jpg 2b-ae_ujabb_kolt.jpg

 

Források:

Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka (1991)

Ferenczy Múzeum történeti adattára, Szentendre

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pemete.blog.hu/api/trackback/id/tr8216128848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.