Végleg kihalt egy mesterség

Tóth Balázs - Pest Megyei Hírlap, 1958. szeptember 10.

Valaha virágzó kézműves mesterség volt Ürömön a fésűkészítés.

Fehérvári Antal (akkor még Folhoffer Antal) két unokafivérével, a Vajda fiúkkal meg még egy barátjukkal elhatározták, hogy kitanulnak valamilyen mesterséget. Megállapodtak valahol Sopron környékén, ahol megtetszett nekik a fésűsség és kitanulták. 1920-ban hazajöttek, és mindegyik megnyitotta a saját műhelyét. Folhoffer Antal 1921-ben már 18 alkalmazottat foglalkoztatott műhelyében. Eleinte csak szaruból készítettek fésűket. A valódi szarufésű egy életen át kitart. Aki nem látta, el sem tudja képzelni, milyen hosszadalmas munka, míg ökörszarvból fésű lesz. 

Vajda József 1932-ben meghalt, és az ő Kert utcai műhelyét a Budapestről kiköltözött Glanzdorf Béla bérelte, míg a Táncsics Mihály utcában saját műhelyt nem épített. A Glanzdorf családban is régi hagyománya volt a fésűkészítésnek. Glanzdorf Béla apjának, Glanzdorf Lipótnak Kőbányán volt háza, műhelye, a Párizsi udvarban pedig üzlete. Ők még teknőspáncélból készítették mesterműveiket, fésűkészleteiket. Akkor még az arisztokráciának dolgoztak, és jól megéltek belőle, de aztán tönkrementek és így kerültek Ürömre.

Tóth Balázsnak is volt fésűkészítő műhelye Ürömön. Ő 1941-ben jött Erdélyből, és szaruból készített fésűket. A szarufésű nagyon tartós, számtalan apró munkafázisból áll a készítése és drága. A szarut felváltotta később a celluloid. 

A második világháború után a fésűkészítő műhelyeket államosították. Az 1950-es években néhány fésűkészítő kiváltotta az ipart és folytatta mesterségét. A faluban öt - hat fésűs is dolgozott, és ők kisipari termelőszövetkezetbe tömörültek. Hat év múlva azután felszámolták a szövetkezetet. Három mester visszaadta az ipart, kettő egyénileg dolgozott tovább, a szövetkezet többi tagját és a gépi felszerelést átvette a Pest megyei Műanyag és Tömegcikkipari Vállalat, a PEMÜ. Műhelyük a mostani bölcsőde helyén volt. Az ürömi műhelyből az 1960-as évek végén évente félmillió darab fésű jutott el a vállalat megrendelőihez. Zseb-, bontó-, fodrász- és mindenfajta fésű, összesen 14 féle 30 különböző nagyságú és formájú. De csináltak hajcsatot, hajpántot és hajtűt is. 

Az 1980-as évek második felében aztán a hazai piacot eluralta az olcsó, igénytelen, főleg lengyel fésű. Az utolsó ürömi fésűkészítő, Fehérvári Imre 1991-ben ment nyugdíjba és ezzel kihalt ez a mesterség Ürömön.

Pest Megyei Hírlap, 1969. január 23.

Ürömön készült fésűk - fotó: Bihari Brigitta

Fehérvári Imre, az utolsó ürömi fésűkészítő - Népszabadság, 1998. június 15.

Források:

Szokoly Endre: Üröm - a fésűk falva - Pest Megyei Hírlap, 1958. szeptember 10.

Fésűk celluloidból - Pest Megyei Hírlap, 1969. január 23.

Sz. E.: Félmillió fésű - Pest Megyei Hírlap, 1970. szeptember 11.

Matula Gy. Oszkár: In memoriam, szép magyar fésű - Pest Megyei Hírlap, 1990. április 10.

Matula Gy. Oszkár: Végleg kihalt egy mesterség - Népszabadság, 1998. június 15.

Ürömi örökségünk - Üröm, Ürömiek Baráti Társasága, 2000.

v

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.