Régi ürömi állami ünnepségek az 1970-es, 1980-as években

 

19_8.jpg

20_6.jpg

21_7.jpg

22_4.jpg

23_5.jpg

24_4.jpg

Régi ürömi ünnepségek 

 

13_9.jpg

14_9.jpg

15_8.jpg

16_9.jpg

17_10.jpg

18_10.jpg

Régi ürömi ünnepségek közönsége - 1970-es évek

 

11_9.jpg

7_9.jpg

8_9.jpg

9_8.jpg

10_14.jpg

12_6.jpg

Ábrányi Emil kortársai

 ~♣~ Európa, Magyarország, Budapest, Szentendre ~♣~

 

06szentendre.jpg 

Fényes Adolf: Szentendrei táj (a Bükkös-patak hídja a Kálvária-domb felől nézve)

 

1896, a honfoglalás millenniuma a szentendreiek számára is nagy ünnep volt. Dumtsa Jenő polgármester 1896. május 9-én mondta el ünnepi beszédét a képviselő-testület díszközgyűlésén. Ábrányi Emil élete delelőjén járt, 45 éves volt ekkor. Vajon kik éltek akkoriban Szentendrén kívül olyanok, akiknek neve fönnmaradt a mai napig, és hány évesek is voltak 1896-ban?

Felidézve a kor arculatát, megemlítek két Európában történt, de világraszóló 1896-os eseményt. 1896-ban rendezték meg Athénban az első újkori olimpiát, amelyen egyébként tizenkét magyar versenyző is indult. A német Zeppelin Ferdinánd kormányozható léghajójával 1896-ban tette meg az első sikeres próbautakat. Zeppelin a magyar Schwarz Dávid tervei alapján építette meg léghajóját.

Közelítve Szentendréhez, álljunk meg egy percre Budapesten. 1896-ban helyezték üzembe a Sugár úti (ma: Andrássy út) földalatti vasutat, Európa második metróját; 1896-ban avatták föl a Ferencz József (ma: Szabadság) hidat; és ebben az évben épült az Iparművészeti Múzeum, Lechner Ödön tervei szerint. Ugyancsak 1896-ban alakították ki – mint ahogyan ezt mindnyájan tudjuk – a Hősök terét, a Műcsarnokkal és Zala György szobrászművész ezredévi emlékművével.

Most pedig következzék néhány, találomra kiragadott név. 1986-ban 40 éves volt Feszty Árpád, a Honfoglalás című körkép megfestője – neve, híre bizonyára eljutott Szentendrére is. 49 éves volt Mikszáth Kálmán, akinek a Tóth atyafiak, A jó palócok című elbeszéléskötetei, A két koldusdiák és A beszélő köntös című kisregényei már talán ott voltak néhány művelt szentendrei polgár könyvespolcán. 52 éves Munkácsy Mihály; 57 éves Steindl Imre, az Országház építője; 61 éves volt Hermann Ottó természettudós; szintén 61 éves volt Székely Bertalan festőművész. És 70 éves volt Gyulai Pál, a Leányfalun nyaralgató író és kritikus; 26 éves volt Cholnoky Jenő, aki később földrajztudósként gyönyörűen írta le a Dömör-kapui vízesést; és 48 éves volt Eötvös Loránd fizikus, akadémikus, aki Dumtsa Jenővel együtt volt vezetőségi tagja (elnöke) a néhány évvel korábban alakult turistaegyesületnek.

 szentendre_rab_raby_ter_rab_raby_haz_jyjnnql1_1167585096.jpg

Emléktábla a házon, melyben a hagyomány szerint Ráby Mátyás lakott

 

Az utóbbi három névvel már egészen közel kerültünk Szentendréhez. Következzenek tehát – megint csak néhányan –, akikről a szentendreiek nemcsak hallhattak, hanem ismerhették is őket, mi több, ők is ismerhették Szentendrét, sőt olyanok, akik itt is laktak 1896-ban. 29 éves volt Fényes Adolf, aki később elsőként festette meg Szentendre látképét. 34 éves volt a festőművész Ferenczy Károly, aki – mint tudjuk – néhány évvel korábban a mai Alkotmány utcában lakott családjával. 49 éves volt Hauszmann Alajos építész, a Kúria (ma úgy mondanánk: a Legfelsőbb Bíróság) épülete és a New York-palota tervezője, aki az Anna-völgyben nyaralóházat építtetett családjának, és később a Szentendrei Városfejlesztő Egyesület tiszteletbeli elnöke lett. (Az elnöki tisztet Szentendrére költözése után Ábrányi Emil is ellátta.) No és hát 71 éves volt a kor talán legismertebb alakja, Jókai Mór, akinek ekkor már a Kárpáti Zoltán, a Szegény gazdagok, a Fekete gyémántok, Az aranyember című regényeit mindenki ismerhette Magyarországon és – gondolom – Szentendrén is, nem is szólva a Rab Rábyról, amelyet különösen szívesen fogadhattak a szentendreiek. 

Utoljára pedig hadd említsem meg Szentendre akkori nagy öregjét, a 72 éves Stéger Xavér Ferencet, aki operaénekesi karrierje után, 1896-ban már hosszú évek óta sétálgat a Duna sori korzón.

A felsorolt tizennyolc név elég bizonyság arra, hogy érdekes és jelentős korszaknak lássuk hazánk történetének ezt a szakaszát, és benne a Dumtsa-kori Szentendrét is.

 

Források:

Máté György: Dumtsa Jenő kortársai (részletek). Szentendre és Vidéke, 2001/34. Megjelent az Olvasnivaló Szentendréről, szentendreiekről című kötetben, 265. o.

Az Ábrányi család Budapesten

 ~♣~ Zeneművész, hírlapíró, földbirtokos, utazó… ~♣~ 

 

oktogon_patika_epulet8.jpg
Emléktábla az Oktogon patika épületén (Teréz körút 7.) 

 

Az igen kiterjedt Ábrányi család tagjai sok különböző helyen laktak Budapesten. Érdekes megfigyelni, milyen sűrűn költöztek, és mely kerületeket részesítették előnyben.

Ábrányi vezetéknév alatt meglepően változatos foglalkozású embereket tartalmaz a korabeli név- és címjegyzék. Van közöttük zeneakadémiai tanár, író és országgyűlési képviselő, földbirtokos, festőművész (festész), hírlapíró, operai tag, operaházi karnagy, zeneszerző (zeneművész), miniszteri tanácsos, bankhivatalnok, rt. igazgató, magánhivatalnok, tanító, de akad fa- és szénkereskedő, szabó, nyugalmazott állomásfőnök, magánzó, bádogos, sőt tejárus is. Ábrányi Ármin foglalkozása például: utazó, özv. Ábrányi Kornélné írónő lakóhelye pedig: Margitsziget 131.

20191105_083630.jpg

Rokonok és munkatársak: Ábrányi Emil író és fia, ifj. Ábrányi Emil zeneszerző

 

1880–81-ben Ábrányi Emil író lakcíme: VI. kerület, Gyár utca 5. 1882-ben viszont már a IV. (ma V.) kerület, Hatvani utca 3. Édesapja, id. Ábrányi Kornél ekkor a Sugár út (ma Andrássy út) 74-ben lakik.

1883-tól Ábrányi Emil lakása a II. kerület, Albert főherceg (ma Hunyadi János) út 4-6-8. szám. Huszonhárom éven át, egészen 1906-ig élt itt. (Ez évben vásárolta meg a szentendrei villát, ahol családjával leginkább tavasztól őszig tartózkodott, miközben Budapesten is maradt lakásuk, a téli időszakokra.) Apja budapesti lakcíme ezzel szemben sokszor változott, 1888-ban például: Kerepesi út 15.

1897-hunyadi-j_15e5915d76f5c178bf9207cc3839765e.jpg
A Főherceg Albrecht (ma Hunyadi János) út a Vízivárosban. 1897

 

Leggyakrabban Ábrányi Emil unokatestvére, Ábrányi Lajos festőművész változtatta a lakóhelyét. 1888-ban még az V. kerületi István Főherceg Szállodában élt. 1890-ben a IX. kerület, Dandár u. 26-ban találjuk, 1894-ben a VII. kerület, Erzsébet körút 15-ben, 1896–97-ben ugyanott, csak néhány házzal arrébb, a 40. szám alatt. 1898-ban Pesten, a Nagymező utca 49-ben lakik, egy évvel később pedig Budán, a Fő utca 21. szám alatt.

1899-ben id. Ábrányi Kornél az Irányi utca 22-be költözik, majd 1900-tól a Damjanich u. 56-ba, 1902-ben és 1903 pedig a VIII. kerületi József utca 2-ben van lakása. Lajos viszont ekkor már a II. kerületi Corvin tér 1. alatt él.

1907-ben és 1908-ban Ábrányi Emil budapesti címe: II. kerület, Fő utca 70. 1909-ben Ábrányi Kornél miniszteri tanácsos lakcíme: VI. kerület, Nagy János utca 29. (telefonszáma: 70–36). 1910-ben ismét megváltozik a cím: VI. kerület, Tatár utca 8., a telefonszám viszont ugyanaz marad.

1912-ben ifj. Ábrányi Emil operaházi karnagy a VI. Délibáb utca 25. lakója. 1913-tól 1916-ig Ábrányi Emil író, földbirtokos budapesti lakhelye a VII. kerület, Damjanich u. 52., akárcsak fiáé, ifj. Ábrányi Emil zeneszerzőé.

abranyi_emil_ifj.jpg

Az Ábrányi család tagjainak végső nyughelye Budapesten, a Kerepesi temetőben

 

Forrás:

Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 1880–1928

Ilyen is volt Budapest

Ábrányi mint politikus

 ~♣~ Egy elkésett negyvennyolcas és egy korai nemzeti szocialista ~♣~ 

 

borsszem_janko_1890_0378_nagykep.jpg 

Egykorú karikatúra Ábrányi Emilről a Borsszem Jankó című vicclapban. 1890

 

„Ábrányi Emil költői világát Petőfi szabadságköltészete és a francia romantika szelleme hatja át, lírájában […] Victor Hugo stílusa kísért. Mégsem nevezhető utánzónak; […] megvan a költőben a magyar eredetiség. […] Közös vonása Petőfivel a király és a hóhér eszmeköre, […] bár a szolgaságot emlegető, kényurakat átkozó gondolatvilág nem egészen illett bele a kiegyezés után következő békés évtizedek valóságába. De a költő így látta a világot, s vélt igazságának patétikus énekkel adott kifejezést. Áthágott hazája határain, fájt a lelke az egész földkerekségért, mit törődött azzal, hogy kozmopolitának gondolják!”

 

p1012618.JPG 

Ábrányi Töviskoszorú című költeménye a Petőfi Társaság programján. 1902

 

„Az emberiség boldogítása, a haza szent ügye, küzdelem a zsarnokság ellen, az elnyomottak felszabadítása, részvét a szenvedők iránt, az egyenlőség és testvériség eszméi: ez a témakör ihleti a költőt legnagyobb erővel. […] Egy elkésett negyvennyolcas romantikus és egy korai nemzeti szocialista hangulatvilága verődik össze költészetében. […] Lelkesedik és lelkesít, nemes haraggal ostorozza a bűnöket, szónokias hangon ad kifejezést népimádásának.”

 

„Epedő hangú szerelmi vallomásait későbbi nejéhez intézte, családi boldogságát zengő verseiben hitvestársának emelt emléket. Amilyen pesszimistának mutatkozott a társadalom igazságtalanságait ostorozó, nem egyszer világfájdalmas ódáiban, elégiáiban és elbeszélő költeményeiben, olyan meleg érzelmekkel zendítette meg dalait, ha szeretteiről szólt. A sötét elmélkedések és gyöngéd sóhajok meglepő ellentéttel kergették egymást lírájában.”

 

wein_margit_szekbpgyujt.jpg 

A költő üzenete feleségének. Levelezőlap Ábrányiné Wein Margit fényképével

 

»Ábrányi abban a naiv meggyőződésben él, hogy a szociális kérdés vajúdásáért csak a királyok s a magasabb társadalmi rétegek megátalkodottsága a felelős. […] De nem veszi észre, hogy a szociális kérdés bonyolult gazdasági és társadalmi probléma, amelynek megoldása nemcsak jóakaratot, nemcsak reformeszmét, hanem időt, türelmet, tehetséget is követel. Zola, akit ünnepel, megmutatta az érem másik oldalát; azt, hogy a nyomor sokszor erkölcsi süllyedést von maga után; […] Ábrányi a nagyok-nagyja, Petőfi szemüvegével nézve a világot és irodalmi mintáit, az idealizáló módszer mellett döntött«…

 

abranyi-level_td-73_2_1_a.jpgabranyi-level_td-73_2_1_b.jpg 

Ábrányi Emil levele a szentendrei direktórium elnökéhez. 1919. április

 

„Csak élete végén fordult el tömegboldogító eszméitől, amikor a kommunizmus idején elszörnyedve kellett tapasztalnia, mit jelent a csőcselék uralma.”

 

Források:

Ferenczy Múzeum, történeti adattár

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény

Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet 7.

Ábrányi mint újságíró, szerkesztő

és közszereplő

 ~♣~ Napi- és hetilapok, köztestületek, irodalmi társaságok ~♣~ 

 

A 19–20. század fordulóján rengeteg helyi és országos sajtótermék jelent meg, melyek a különböző politikai véleményeken kívül rendszeresen hírt adtak a kulturális és társasági élet eseményeiről.

pestinaplo88-03-23_kivagas_abranyirol2jav.png

 

A Pesti Napló tárcája Ábrányi Emil költeményeiről (részlet). 1888

 

Ábrányi Emilnek tizenhét éves korában, 1867-ben jelent meg első költeménye a Fővárosi Lapokban, ahol azután mint tudósító működött. Ha nem verset, akkor főleg színi bírálatokat írt. Neve gyakran szerepel a hasábokon saját színpadi műveivel, műfordításaival, verseivel kapcsolatban, illetve irodalmi társaságok tagjaként.

1873-tól 1879-ig a Pesti Naplónál az irodalmi és színházi rovatot vezette. Ez idő alatt a lapokban megjelent költeményei már hírt szereztek nevének, így verseit 1875-ben önálló kötetben adhatta ki (Költemények). Az 1876-ban alakult Petőfi Társaság tagjai közé választotta.

Rövid ideig szerkesztette a Figyelő című szépirodalmi és kritikai lapot, majd a Magyarország című politikai lap munkatársa lett mint tárcaíró és kritikus. E lap közölte Olaszországból és Németországból kelt útirajzait Kóbor levelek címen, Robin álnév alatt.

1882-ben napvilágot látott verseinek második gyűjteménye a költő arcképével (Újabb költemények); 1884-ben pedig egy harmadik kötete (Teréz és kisebb költemények). 1888-ban a Pallas Társaság adta ki verseskötetét (Szabadság–haza címen).

1885-ben a Kisfaludy Társaság is tagjává választotta. A Petőfi Társaság heti közlönyét, a Koszorút szintén szerkesztette.

 

abranyi-munkasok_kozt_bpnaplo-kivagas.PNG

 

A Budapesti Napló híradása Ábrányi szerepléséről a Munkás Kaszinóban

 

1889-ben mint függetlenségi párti képviselő a „Tisztelt Ház” tagja lett. Néhány beszédet is mondott, de a politikától már a következő évben visszavonult.

1904-től 1907-ig A Nap című népszerű politikai napilap főmunkatársa volt.

 

a_nap_verssel-kivagas.jpg

 

A Nap, címlapján Ábrányi Emil versével. 1904

 

Életének utolsó másfél évtizedét Szentendrén töltötte. Lelkesen részt vett a helyi közéletben, betöltötte a Szentendrei Városfejlesztő Egyesület elnöki tisztét. A hétköznapokban is költő volt. Jól mutatja ezt néhány hozzászólása a szentendrei városházán.

„Ábrányi Emil költő tüzes hangú szónoklatban szállt síkra a villanyvilágítás mellett.” (A képviselő-testület 1912. február 4-i ülésének jegyzőkönyve)

Egy korábbi, 1910. augusztus 18-i felszólalásában, a „Ferenc József 80. születésnapja alkalmából tartott díszközgyűlésen Ábrányi Emil ünnepi beszédet mondott a »koronás aggastyánt« éltetve. Mementóként bevették a jegyzőkönyvbe, hogy a város járványkórház, vendéglő és szálloda, továbbá új városháza építésével, a víz-, csatorna- és világítási hálózat létesítésével teszi emlékezetessé az évfordulót – 1 millió koronás kölcsönből.”

 sztneplap1920-05-30_temetes-kivagas.PNG

 

A Szentendrei Néplap híre Ábrányi temetéséről. 1920. május 30.

 

1920-ban bekövetkezett halálát Antolik Arnold polgármester mély megilletődéssel jelentette be a testület előtt, mondván: „súlyos veszteség érte a magyar irodalmat és az egész magyarságot. Nem Szentendre, hanem az ország nagy halottja ő.”

 

Források:

Egy évszázad krónikája. Szentendre, 1900–1999 (összeállította: Sin Edit)

Kislexikon: Ábrányi Emil

Magyar médiatörténet: A Nap

Ősök a 13. századtól kezdve

~♣~ Az Ábrányi (korábban Eördögh) család története ~♣~

 

cimer.jpg

„A Lászlófalvi Eördögh család azonos eredetű a Velics családdal. Közös ősük, Pyuk Othmár a Turóc vármegyei várjobbágyok közé tartozott. A tatárjárás idején Znió várából Veglia szigetére, a Frangepánokhoz menekítette a királyt, ezzel saját életét is kockáztatva.  1250-ben ezért a tettéért kapta IV. Bélától a turóci vár Bobovnik (későbbi nevén Lászlófalva) nevű földjét, melyről utódai még a 14. században is a Bobovnoki nevet viselték. Fiai közül Gyuge alapította meg az Eördögh családot. Legelőször Bobovnoki Lőrinc fiát, Pált (1422) nevezték Eördöghnek.”

A családi címer fő motívuma a zöld dombokon ugró szarvas, melynek nyakát nyíllal átlőtték; előtte csillag

 

Eördögh János 1573-től turóci alispán volt. A család később elágazott a szomszédos vármegyékbe is, például Zólyomba.

Eördögh András fia, Dániel a 17. század utolsó negyedében Szabolcsba szakadt, s ott 1688-tól alispán, fia, György 1720-tól ugyanott szolgabíró volt.

György unokája, Eördögh Alajos a 19. század első felében ősi nevét egyik birtokáról (Nyírábrány) Ábrányira cserélte föl, s fiai: Aurél szolgabíró, Kornél zeneműíró és Emil, a szabadságharc egyik kiváló hírlapírója, valamint unokái is ezt a nevet használták.

 

Források:

Ábrányi-Balogh Péter honlapja

Kempelen Béla: Magyar nemes családok, 11. kötet. Arcanum

Ábrányiak a magyar kultúrában 

~♣~ Három generáció az irodalom, a színház és a zene bűvöletében ~♣~

 

abranyi_csalad.jpg
Apa és két fia (jobbról balra):

 

id. Ábrányi Kornél zeneszerző,

 

ifj. Ábrányi Kornél író,

 

Ábrányi Emil költő.

 

1897, Budapest

 

(Ellinger Ede felvétele)

 

 

Az Ábrányi családban a politizálás mellett generációkon átívelő hagyomány volt az irodalom, a színház és a zene szeretete, sőt e műfajok aktív művelése.

A szentendrei illetőségű Ábrányi Emil apai nagybátyja – idősebb Ábrányi Emil – verseket, elbeszéléseket jelentetett meg a korabeli lapokban, így Kossuth Lajos Pesti Naplójában. Politikusként, lapszerkesztőként egyaránt szerepet vállalt az 1848-as forradalomban, s a bukás után csak azért mellőzték elfogatását, mert tüdőbajban haldoklott, s nemsokára (mindössze harminc évesen) meg is halt. Versét Kossuthról – a Kossuth-dalt – testvére, idősebb Ábrányi Kornél zenésítette meg. Nyomtatott kottájának címlapján az agg Kossuth fotográfiája látható.

kossuth_ambrosetti.jpgKossuth Lajos 1883-ban. Készült G. Ambrosetti műhelyében, Torinóban

 

Ábrányi Emil bátyja, ifjabb Ábrányi Kornél számos vígjátékot és regényt írt, és tollával a politikából is kivette a részét. A többek által használt „Kákay Aranyos” írói álnéven – Kecskeméthy Aurélt követve és Mikszáth Kálmánt megelőzve – röpiratokat és pamfletteket írt, hasonló címmel.

kakayaranyos.jpgIfj. Ábrányi Kornél belpolitikai karcolatai a szerző saját kiadásában, 1877
(a borító részlete)

 

Kornél és Emil apja, a fentebb már említett idősebb Ábrányi Kornél elismert zenetörténész, zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus volt. Kapcsolatban állt a kor híres magyar és külföldi zeneszerzőivel (Rózsavölgyi Márk, Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Frédéric Chopin). Több zeneelméleti tanulmány szerzője. Az ő nevéhez fűződik az első jelentős zenetörténeti kézikönyv magyar nyelven. Önkéntesként és nemzetőrként részt vett a szabadságharcban.

a_kornel-zenetort.jpgId. Ábrányi Kornél kis magyar zenetörténete, Reményi Ede, Mosonyi Mihály,
Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Volkmann Róbert portréjával (1900)

 

Ábrányi Emil fia, ifjabb Ábrányi Emil – folytatva a családi hagyományokat – zeneszerző és karmester lett. A Magyar Királyi Zeneakadémián Bartókkal együtt tanult. Később külföldi (főleg német) operákban vezényelt, és egy időben a budapesti Operát igazgatta. Számos zenekari művet, daljátékot és operát szerzett, köztük a Paolo és Francesca címűt édesapjával közösen, aki a mű szövegkönyvét írta. (Az ilyen és hasonló együttműködés gyakori volt a családtagok között.)

ifj_ae-zeneakademia.jpgThomán István és zeneakadémiai tanítványai 1901-ben. Az álló sorban balról a harmadik Bartók Béla, jobbról a harmadik ifj. Ábrányi Emil

 

Források:

Axioart: Ábrányi család

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár: Ábrányi Emil

Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka (1991)

Helytörténeti gyűjtemény, Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, Szentendre

Internet Archive: Ujabb országgyűlési fény- és árnyképek

Kislexikon: Kákay Aranyos

Magyar Nemzeti Digitális Archívum: Kossuth Lajos portréja, aláírással

Ábrányi Emil, a színműíró

 ~♣~ És a szerelmesek boldogan éltek, míg meg nem haltak... ~♣~ 

 

cremonai_1897-jav.png

A cremonai hegedűs című vígopera plakátja a Debreceni Városi Színházban, 1897-ben. Szövegét a francia nyelvű librettó alapján írta: Ábrányi Emil

 

Az Ábrányi család sok szállal kötődött a művészetekhez, akárcsak a politikához. Tagjai között volt több író, zeneszerző, és előfordult festőművész is. Emellett természetes módon szerepet vállaltak a közéletben: újságcikkeket írtak fontos ügyekben, helyi vagy országos szintű képviselőséget vállaltak, különféle tisztségeket és hivatalokat láttak el.

Költői, műfordítói, szövegkönyvírói tevékenysége mellett Ábrányi Emil néhány kisebb önálló színpadi művet is írt, például A váróteremben című „dramolettet”. Ezek – akárcsak bátyja, Kornél színművei – valamilyen egyértelmű erkölcsi tanulsággal szolgálnak, melyet ajánlatos követnie az embernek (a nézőnek), ha az életben szeretné elkerülni a nehézségeket, netán a tragédiát. A séma a klasszikus színművekéhez hasonló: a bonyodalmat legtöbbször valamilyen félreértés vagy csere okozza, ez azonban a darab végén tisztázódik, és mindenki megkönnyebbül – a szerelmesek pedig boldogan élnek, amíg meg nem halnak… Így van ez az itt említett darabokban is.

a_kornel-legyott.jpg

A „Légy-ott” című vígjáték ifj. Ábrányi Kornél tollából. Megjelent A Nemzeti Színház Könyvtára sorozatban, 1873-ban

 

A színlapokon gyakran használt kifejezés, a dramolett a korabeli szóhasználatban a rövidebb, többnyire egyfelvonásos színpadi műveket jelöli. Ezek hangvétele nem feltétlenül „drámai”, azaz tragikus, inkább nagyon is könnyed. Gyakran a közvéleményt leginkább foglalkoztató témát dolgozzák fel, sőt előfordul, hogy (hasonlón az alkalmi versekhez) konkrét politikai, vagy akár parlamenti eseményre reagálnak.

vegrehajto-jav.PNG

Ábrányi Emil A Végrehajtó című vígjátékának szereposztása a Debreceni Városi Színház plakátján

 

Ábrányi egyfelvonásos vígjátékát, A végrehajtót például nem sokkal azután mutatták be, hogy az Országgyűlés elfogadta az 1881. évi LX. törvénycikket a bírósági végrehajtásról. A szerző a végrehajtót pozítív figuraként ábrázolja, hiszen ő menti meg a szegény özvegyet a gonosz hitelezőtől, aki a végrehajtás elengedése fejében annak nevelt lányát követeli magának nőül... Igaz, a végrehajtónak ez lesz az utolsó ügye, mert egyszersmind fel is hagy kétes értékű mesterségével.

 

Források:

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár: Ábrányi Emil

Helytörténeti gyűjtemény, Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, Szentendre

Magyar Színművészeti Lexikon. Az 1929–1931-ben Schöpflin Aladár szerkesztésében megjelent kötet internetes változata 

Omnia. Ábrányi Emil