Hídavatás a háború előestéjén

Az első világháború a helyi sajtó tükrében, a korabeli polgár szemével

A híd Tahitótfalunál egy régi képes levelezőlapon. Arcanum

Korábban idézett cikkében Kós Károly még némi malíciával említette, hogy nincs híd a sziget és a Duna jobb partja közt. Nem tudott volna a két hét múlva esedékes avatásról, noha a hídnak már majdnem készen kellett állnia?

1914. július 2-án, a békeidőkben szokásos, reprezentatív ünnepség keretében avatták fel a mind szükségesebbé váló (mára már nélkülözhetetlen) Duna-hidat Tótfalu és Tahi között. A szentendrei városvezetés hiába folytatott ádáz küzdelmet azért, hogy Szentendre és Szigetmonostor közé kerüljön a híd. (Szentendre nem mondott le végleg a híd tervéről, ami azóta többször is – legutóbb néhány éve, az M0-ás körgyűrűvel kapcsolatos melléklétesítmények előzetes tervezésekor – felmerült.)

Amikor – több mint száz évvel ezelőtt – országos szinten döntöttek a Duna-partot és a Szentendrei-szigetet összekötő híd megépítéséről, Tahitótfalu elöljárósága évekig tartó küzdelemmel elérte, hogy a hidat Tahi és Tótfalu közé építsék. Erről így írt a Szentendre és Vidéke 1913. május 4-i száma:

„…nem lesz érdektelen felemlítenünk követendő példa gyanánt a nálunknál sokkal kevesebb lakosságú Tótfalu község társadalmának serény munkáját, mint bizonyságát annak, hogy az egyetértés, az áldozatkészség csodákkal határos dolgokat képes művelni. A létesülő híd környékünkre nézve is óriási jelentőséggel bír, mert így a szigetségi községeknek télen-nyáron használható utat nyit a főváros felé, s ezáltal rendkívül nagymértékben hozzájárul az egész környék forgalmának emelkedéséhez.”

Elsőáldozó leány, elegáns hölgy korabeli fotón. Könyvtár, Üröm

Az ünnepélyes avatásra zászlódíszbe öltözött a község a Duna mindkét partján. Színes kendők lógtak a házak fölé kifeszített drótokon, szóltak a mozsárágyúk és rázendített a helyi tűzoltó-zenekar, amikor a Zsófia főhercegnő nevű különhajón megérkezett Vargha Gyula államtitkár, majd egy másik különhajón a megye notabilitásai gróf Ráday Gedeon főispánnal az élen.

A Zsófia hercegnő egy későbbi képen, a budai vár előtt. Pásztói Róbert

Dr. Almásy László, a kerület országgyűlési képviselője sokat tett a híd felépítése érdekében, ezért Almásy hídnak nevezték el az új létesítményt. Az esemény csúcspontjáról így tudósított a Szentendre és Vidéke 1914. július 19-i száma:

„Dr. Almássy Lászlóné, a híd keresztanyja ütötte be az utolsó szeget a híd traverzébe, majd pezsgőspoharát a híd állandóságára ürítette. A híd 200 m hosszú, 4,5 m széles. Két pilléren nyugszik a vízben. Cementkorlátos út vezet a hídhoz a szárazföldön, mely Tahin 600, Tótfalun 200 m hosszú. A hídavatás után a közönség átvonult Tahiba, ahol nagy tömeg fogadta a vendégeket, és a réten népünnepélyt tartottak; közben pedig sűrűn szóltak a mozsárágyúk. Este társas vacsora volt, ahol körülbelül háromszázan vehettek részt. […] A híd régi és életbevágó bajokat szüntet meg, és így felépítése korszakos jelentőségűvé vált a szigetre nézve.”

Mindez két héttel a szarajevói merénylet után – és két héttel az első világháború kirobbanása előtt – történt.

Férfi tiszti egyenruhában, leventék libatollas sapkában. A képek valószínűleg a 20-as évek elején készültek. Könyvtár, Üröm

~♣~

Sin Edit gyűjtése

Folytatjuk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.