Üröm lakossága kicserélődött

1946. április 25-én és 27-én Ürömről kitelepítették a sváb lakosság 97,5 %-át. Ez már magában is nagyon kegyetlen dolog volt, de ezt még rátelepítéssel tetézték. Az új telepesek már a svábok kitelepítése előtt egy hónappal megérkeztek. A telepest a Földosztó Bizottság elvitte a kitelepítendő svábok házába, birtokba helyezte, az eredeti tulajdonos pedig a kamrába szorult. Többen az ideköltözők közül állítják, hogy elindulásukkor nem volt tudomásuk arról, hogy milyen körülmények közé érkeznek. Akadt olyan tarpai, aki látva, hogy milyen áron juthat házhoz és földhöz, inkább visszafordult. 

A telepesek mintegy 30-35 településről érkeztek. Sokan Tarpáról és Mezőkövesdről, de jöttek Szigetmonostorról, a Jászságból, Szlovákiából és a budapesti egykori Lánggyár kolóniájából is. Többnyire nincstelenek voltak és 7-8 hold földhöz jutottak Ürömön. A kitelepített svábok általában gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Az újonnan érkezettek nem értettek ehhez, megfelelő szerszámaik se voltak, így a kapott földterület nem biztosította a megélhetésüket.

Megegyezés a tarpaiak betelepüléséről

A ház- és földigénylők elbírálása

A rátelepítési névsor 

"Jászladányon, ahol a szüleim éltek, kihirdették, hogy fel lehet iratkozni "telepesnek". A főváros környékéről kitelepítik a svábokat Németországba, az ő helyükre lehet költözni. Mindenki kap házat, földet - természetesen nem ingyen - de aki szorgalmasan dolgozik, tisztességes megélhetést remélhet. Szüleimnek mielőbb házasságot kellett kötniük, mert a lehetőséget csak családosoknak biztosították.

Nagyon szegényes esküvőjük volt, a lakodalmi ebéd nem különben. A menyasszonyi torta melaszból és napraforgóból készült. Édesapám szerint soha ilyen finom édesség még nem készült.

Tehát megérkeztek Ürömre, megmutatták kinek-kinek az új otthonát. Szüleim a Kert utcában kaptak házat. Volt azonban egy őrületesen nagy probléma. A ház még nem volt üres. Six József harmadmagával - már összecsomagolva - várta az indulást. Szörnyű érzés volt mindkét félnek. Szüleimet, nagyanyámat beszállásolták a szobába. Sixéknek maradt a konyha. Egy hónapig tartott ez az állapot, de semmilyen konfliktus nem mérgezte közöttük a helyzetet. Időközben többször jöttek az akkori "hatóságok" rekvirálni. Ez azt jelentette, hogy egyszerűen elvitték azt, amire kedvük támadt. A méltánytalanság elsősorban a svábokat sújtotta, hiszen a telepeseknek alig volt valamijük, őket nem is igazán zaklatták. Édesapám megbeszélte a háziasszonnyal, hogy ha van valamijük, amit meg szeretnének menteni, adja oda neki. Six néni néhány zacskó élelmiszert "ágyazott be" szüleimhez, biztosítva ezzel családja ellátását a hosszú utazás alatt.

Szívszorító volt a búcsúzkodás. Azon a hajnalon, amikor a sváboknak el kellet hagyniuk otthonukat, hazájukat, apámék sokáig nem tudtak szabadulni a hatása alól."

Gulyás Ilona visszaemlékezése az Üröm az idő sodrában című könyvből

 Képek az új telepesek életéből

Ünnepi gyűlés a moziban - 1952-ben

A betelepülők tsz-t alakítottak

Ünneplő tömeg 1955-ben a Templom téren

Néptáncosok az ötvenes években

Források:

Üröm az idő sodrában - Üröm, ÜBT, 2010.

Ürömi örökségünk - Üröm, ÜBT, 2000.

Muskáth György: Üröm község története - kézirat

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.