Az Ábrányi-villa Szentendrén 

~♣~ Költő, gyáros, politikus lakóhelye, majd szülőotthon ~♣~

Ábrányi Emil költő, műfordító, újságíró 1906-ban telepedett le Szentendrén feleségével, Wein Margit operaénekessel. A mai Ady Endre út 8. szám alatti villában laktak 1906 és 1920 között. Az odavezető út 1913-tól máig a költő nevét viseli.

Az épület az 1900-as évek elején kiadott képeslapokon

Részletek a Kastélyok, kúriák, villák Szentendrén című készülő könyvből:

Egy régi képeslapon, kijjebb a belvárostól, egy magas dombon tágas úri lak, reprezentatív kastély látható. Nem tudjuk, hogy a kastélyt ki emelte, de a XIX. század végén már állhatott. 1906-tól pedig jeles lakója volt: Ábrányi Emil költő. Sógora, Wein Jakab olasz főkonzul szintén vett egy házat Szentendrén, a Dézsma utcában. A villa körül később szép, nagy kertet alakítottak ki, amelyben a művésznő, Wein Margit a virágokat ápolva gyakran fakadt dalra, a közelben lakók örömére. A feljegyzések szerint előkelő vendégek is jártak náluk, például a híres zeneszerző, Puccini. A költő Szentendréről hajóval járt be Pestre. Innen indult halálos útjára is: a hajóállomásra sietve 1920. május 20-án szívszélhűdés érte.

Ábrányi Emil domborműve egykori villája falán (Szamosi-Soós Vilmos alkotása)

Az Ábrányi-villa az 1930-as években Goldberger Leó óbudai textilgyáros tulajdona lett. Az ő családjával kapcsolatos egy későbbi epizód. A második világháború alatt a villában élt bárcziházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár, „az ország legelegánsabb embere”, aki az egyik Goldberger lányt vette feleségül. A nyilasok 1944. június 28-án merényletet kíséreltek meg az angolbarát politikus ellen.

A szép nyári estén a kastélyban épp nyugovóra tértek a háziak. A Bárczy házaspár, az öcs, Bárczy Elek, valamint a titkárnő, a szakácsnő és a két szobalány. Úgy éjfél körül egy Mercedes állt meg a kapu előtt. Négyen szálltak ki belőle. Láng Kornél repülő zászlós szétosztotta a fegyvereket és kiadta a parancsot:

– Tüzelj, akárki van ott, nem számít, a cselédségtől kezdve!

Úgy látszik, nem akartak tanúkat hagyni. Ám az aznap délután összeállt négy merénylő – amúgy magyar módra – nem mindenben értett egyet. Egyikük gondolkodóba esett, hogy talán mégsem kéne megölni „egy ilyen nagyurat, egy miniszteri izét...” Mikor vezetőjük megnyomta a csengőt, még mielőtt bárki kinyithatta volna az ajtót, rálőtt Lángra. A zászlós megsérült és erősen vérzett. (Őt később kórházba szállították.) A villa lakói meghallották a lövést, és rémülten gyűltek össze pizsamában, hálóingben a szalonban. Majd, hogy minden elcsöndesedett, és senki sem tört rájuk, nyugovóra tértek. Csak reggel merészkedtek ki. Így nagyobb áldozat nélkül, egy sérüléssel ért véget a merénylet.

1955–1995 között itt működött a helyi szülőotthon

Arról nincs tudomásunk, hogy a háborút követő években mi volt a villa sorsa. Egy ideig talán óvoda működött benne.

A rendszerváltás után az épület sokáig üresen állt. A Szentendrei Festők Társasága megalakulásának hetvenedik évfordulóján, 1998-ban dr. Török Katalin művészeti író és galériatulajdonos emlékezetes pop-up kiállítást rendezett az egykori szülőotthon falai között, Művészet inkubátorban címmel.

Napjainkban a villa magántulajdonban van.

Források:

Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendrei arcképcsarnok II. Elődeink. Pest Megyei Könyvtár, Szentendre, 2006

Pethő Németh Erika: Kastélyok, kúriák, villák Szentendrén (kézirat)

Pethő Németh Erika, G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén. Pest Megyei Könyvtár, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1990

Ürmös Lóránt: Üdvözlet Szentendréről! Vexillum Kiadó, Budapest, 2004

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.