Ábrányi mint híres operák szövegírója

~♣~ Egzotikus tájakon a zene birodalmában:

Carmen, Lakmé, Tristán és Izolde... ~♣~ 

Ábrányi Emil a maga korában nem csak romantikus hangvételű rímes verseiről, remekbe szabott műfordításairól, forradalmi hevületű újságcikkeiről volt híres. Írt színpadi műveket is, és számos opera szövegkönyvét ő magyarította. Fordításai e téren is időtállónak bizonyultak, közülük többel találkozhatunk színpadainkon.

Az operák szövegkönyvét a zeneirodalomban librettónak nevezik. Ezt kis könyv formájában gyakran önállóan is kiadták, innen az elnevezés: könyvecske. A librettóírásnak szigorú szabályai vannak, köztük a legfontosabb, hogy a szöveg a zeneiséget szolgálja. Ám a szövegkönyv írójának nemcsak zenei, de színpadi ismeretekkel is rendelkeznie kell. Az énekelhetőségnek megfelelően a karakterekre, sokszor egyes előadóművészekre szabja, alakítja a mű szövegét. A jó librettista mindig keresett volt az operaszerzők között. (Azonban volt, aki saját maga írta zenedrámáinak librettóját, például Richard Wagner.)

Ábrányi Emil jelentőset és maradandót alkotott ebben a műfajban. Ő ültette át nyelvünkbe a leghíresebb Bizet-opera, a Carmen szövegét, és tőle származik a francia zeneszerző korábbi operájának, a Gyöngyhalászoknak a magyarítása is. Csakúgy, mint Wagner Trisztán és Izoldája, amit 1901. november 28-án mutattak be  a budapesti operaházban, Ábrányi Emil fordításában.

Léo Delibes legismertebb operájának szövegkönyve (borító és belső címlap).

Ábrányi Emil fordítása

Az Operaházi Könyvtár sorozat egyik füzetének hátsó borítója, a már megjelent művek listájával

Sok korabeli mű egzotikus helyszíneken, legendás korszakokban játszódik (India, Ceylon szigete, Andalúzia, Sevilla környéke, vagy Britannia kelta mítoszvilága). Jellemző volt ez a 19–20. század fordulójának ízlésére, érdeklődésére.

„Az egzotizmus azoknak a művészetében jelent meg, akik Európán kívüli motívumokat és stíluselemeket használtak fel vagy utánoztak alkotásaikban. Az idegen elemek felhasználásának oka lehetett egyfelől az ismeretlen bűvölete […], másfelől az eltérő kulturális formák felértékelődése, amihez elsősorban a gyarmatosítás és a globalizáció kínált fogódzókat. […] A távoli kultúrák megismerése vezetett oda, hogy a 20. században egyenlőnek ismerték el az európai és az Európán kívüli művészetet.”

Az egzotizmus tehát – és annak legismertebb megnyilvánulása, az orientalizmus – az európai művészetben nem elsősorban dekoratív szerepet játszott, inkább a modern nyugati ember fantáziáinak és vágyainak megjelenítésére szolgált.

Források:

Calgary Opera, program

Festészeti lexikon. Ikar Kiadó, Budapest, 2006

Helytörténeti gyűjtemény, Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, Szentendre

Kislexikon: Librettó

Tarján Gábor Zoltán: Operaszövegek magyarul

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.