Ábrányi Emil, a színműíró

 ~♣~ És a szerelmesek boldogan éltek, míg meg nem haltak... ~♣~ 

A cremonai hegedűs című vígopera plakátja a Debreceni Városi Színházban, 1897-ben. Szövegét a francia nyelvű librettó alapján írta: Ábrányi Emil

Az Ábrányi család sok szállal kötődött a művészetekhez, akárcsak a politikához. Tagjai között volt több író, zeneszerző, és előfordult festőművész is. Emellett természetes módon szerepet vállaltak a közéletben: újságcikkeket írtak fontos ügyekben, helyi vagy országos szintű képviselőséget vállaltak, különféle tisztségeket és hivatalokat láttak el.

Költői, műfordítói, szövegkönyvírói tevékenysége mellett Ábrányi Emil néhány kisebb önálló színpadi művet is írt, például A váróteremben című „dramolettet”. Ezek – akárcsak bátyja, Kornél színművei – valamilyen egyértelmű erkölcsi tanulsággal szolgálnak, melyet ajánlatos követnie az embernek (a nézőnek), ha az életben szeretné elkerülni a nehézségeket, netán a tragédiát. A séma a klasszikus színművekéhez hasonló: a bonyodalmat legtöbbször valamilyen félreértés vagy csere okozza, ez azonban a darab végén tisztázódik, és mindenki megkönnyebbül – a szerelmesek pedig boldogan élnek, amíg meg nem halnak… Így van ez az itt említett darabokban is.

A „Légy-ott” című vígjáték ifj. Ábrányi Kornél tollából. Megjelent A Nemzeti Színház Könyvtára sorozatban, 1873-ban

A színlapokon gyakran használt kifejezés, a dramolett a korabeli szóhasználatban a rövidebb, többnyire egyfelvonásos színpadi műveket jelöli. Ezek hangvétele nem feltétlenül „drámai”, azaz tragikus, inkább nagyon is könnyed. Gyakran a közvéleményt leginkább foglalkoztató témát dolgozzák fel, sőt előfordul, hogy (hasonlón az alkalmi versekhez) konkrét politikai, vagy akár parlamenti eseményre reagálnak.

Ábrányi Emil A Végrehajtó című vígjátékának szereposztása a Debreceni Városi Színház plakátján

Ábrányi egyfelvonásos vígjátékát, A végrehajtót például nem sokkal azután mutatták be, hogy az Országgyűlés elfogadta az 1881. évi LX. törvénycikket a bírósági végrehajtásról. A szerző a végrehajtót pozítív figuraként ábrázolja, hiszen ő menti meg a szegény özvegyet a gonosz hitelezőtől, aki a végrehajtás elengedése fejében annak nevelt lányát követeli magának nőül... Igaz, a végrehajtónak ez lesz az utolsó ügye, mert egyszersmind fel is hagy kétes értékű mesterségével.

Források:

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár: Ábrányi Emil

Helytörténeti gyűjtemény, Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, Szentendre

Magyar Színművészeti Lexikon. Az 1929–1931-ben Schöpflin Aladár szerkesztésében megjelent kötet internetes változata 

Omnia. Ábrányi Emil

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.