Schütz István nyelvész, műfordító, újságíró

Schütz István nyelvész, műfordító, újságíró, az ELTE filológiai tanszékének címzetes egyetemi docense, a Finn Irodalmi Társaság levelező tagja, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, az albán Naim Frashëri érdemrend arany fokozatának tulajdonosa. A 20. század egyik legnagyobb hatású magyar albanológusa, az albán nyelv és kultúra fáradhatatlan terjesztője.

2001-ben költözött Ürömre, itt írta tudományos munkáit, ide jártak hozzá tanítványai 2010-ben bekövetkezett haláláig. Az ürömi temetőben van végső nyughelye.

Schütz István élete nagyon érdekes és változatos volt. 1923-ban született Aradon. Ősei szászok, svábok, osztrákok voltak, egyetlen magyarról tud a családjában, de ennek ellenére családja magyarnak vallotta magát. Románok, svábok, szlovákok és szerbek között nőtt fel és a gyerekek egymástól tanulták el a nyelveket. 1942-ben, 19 évesen a román hadseregbe kellett volna bevonulnia, ezért Budapestre szökött, és a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar - latin szakán kezdett tanulni. Budapesten állandó honvágyat érzett a "multinacionális" aradi élet után. Még egyetemista volt, amikor egy „Kalevala-szótár” segítségével kezdett el levelezni egy finn lánnyal. Tőle kapta Mika Waltari híres regényét, a Szinuhét, és ezzel kezdődött a finn irodalommal való ismerkedése. A könyv szótárral történő elolvasása közel egy esztendőt vett igénybe, s közben a finn nyelvet is elsajátította. 1962-től a 80-as évek elejéig több mint hétezer oldalt fordított finnről magyarra.  Mika Waltari történelmi regényeinek többsége az ő fordításában jelent meg itthon. (Az emberiség ellenségei, Mikael, Mikael Hakim, Turms, a halhatatlan, Johannesz ifjúsága, Johannesz Angelosz). Fordítói tevékenységének elismeréseként kapta meg 1986-ban a Kalevala emlékérmet, és lett a Finn Irodalmi Társaság levelező tagja. A Kalevala első énekét lefordította finnről albánra, mely egy tanulmány kíséretében meg is jelent Koszovó fővárosában, Pristinában.

Az albán nyelvvel az egyetem befejezése után került kapcsolatba. 1948-ban 150 albán fiatal érkezett Magyarországra, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson. Oktatásukra magyar tanár kellett, méghozzá olyan, aki olaszul vagy franciául tud, mert az albán fiatalok ezt a két nyelvet tanulták otthon. Schütz István kezdte őket magyar nyelvre oktatni, s közben megtanult albánul. Később az albán követségen tökéletesítette nyelvtudását. 1950-ben megbízást kapott az első magyar-albán szótár elkészítésére. Tíz évig dolgozott a Magyar Távirati Iroda külföldi sajtószolgálatának munkatársaként, ahol albán, román, olasz és német nyelvismeretét kamatoztatta. 6 évig a Magyar Rádió idegen nyelvű adásainál, 13 évig a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség sajtóosztályán dolgozott. Ezután egy 6 nyelven megjelenő idegenforgalmi hetilap, majd a KGST négy világnyelven megjelenő folyóiratának a szerkesztőségét vezette. Bejárta a világ kétharmadát, készített interjúkat olyan személyiségekkel, mint Salvador Allende chilei, Gamal Nasszer egyiptomi államfővel, a portugál gyarmati felszabadító mozgalmak vezetőjével, Mario Soares-szel, Urho Kekkonen finn köztársasági elnökkel.

Az 1980-as évek elején az ELTE román nyelvű tanszékén kezdte az albán nyelv oktatását. Oktatói munkája kiterjedt az albanológia, a régi román irodalom, majd a balkanológia oktatására is. Foglalkozott a balkáni nyelvek genezisével és a térség népeinek nyelvi kapcsolatrendszerével.

 A 80-as évektől kezdve rendszeresen tartott előadásokat a pristinai egyetemen, majd Tiranában is.

Nyelvészeti kutatásokkal is foglalkozott. 1981-ben írta meg első albanológiai munkáját. Abban egy latin eredetűnek vélt román szóról bizonyította be, hogy valójában albán eredetű. A dolgozat a Ceausescu-féle Románia érzékenységére való tekintettel csak franciául jelenhetett meg.

Ez irányú munkásságát 2002-ben Fehér foltok a Balkánon címen megjelent albanológiai - balkanisztikai áttekintésével koronázta meg. A könyv a román és az albán nyelvi-történeti párhuzamokról szól.

Közben szorgosan dolgozott a mintegy 1600 oldalas albán-magyar szótáron, melyet CD-re mentett át a számítógépéről,  s ez az óriási munka még kiadásra vár.

A 20. század egyik legnagyobb hatású magyar albanológusaként, az albán nyelv és kultúra fáradhatatlan terjesztőjeként tartják számon. Személyisége és munkássága által az albánok a mai napig barátjukként tisztelik a magyar tudóst.

Schütz István emléktáblájának leleplezése a koszovói Gjakova városban 2020-ban

Schütz István sírja az ürömi temetőben

Köszönöm Barkóczy Katalinnak a fenti íráshoz nyújtott sok segítségét.

Forrás:

Népszabadság -  2002. december 12.

Magyar Nemzet - 2010. december 4.

Wikipédia

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.