Jakov Ignyatovity: 200 ~	Vujicsics Sztoján: 20 ~

~ Kétszáz éve született Jakov Ignyatovity szerb író (Szentendre, 1822. december 8.)

~ Húsz éve halt meg Vujicsics D. Sztoján író, irodalomtörténész (Róma, 2002. február 11.)

Jakov Ignyatovity több regényében, visszaemlékezésében hitelesen és igen érzékletesen mutatta be a korabeli életet a Duna menti kisvárosban, széles kitekintéssel az Osztrák-Magyar Monarchia és a környező országok fontos kulturális helyszíneire (Pest, Bécs, Velence...) és az akkori társadalmi-politikai viszonyokra (Szerb rapszódia, Respektus Vásza, Örök vőlegény).

Ignyatovity finoman megformált, elegáns mellszobra (Janzer Frigyes alkotása) az író szentendrei szülőháza mögötti kis köz végében áll, annak a templomnak a közelében, ahol egykor megkeresztelték. A szerbek által épített, eredetileg ortodox templom, a Tyiprovacska azonban már régen a katolikus egyház tulajdonában van (Péter-Pál-templom a neve). A szobor 1977-es felállításakor a köz még átjárható volt, gondozott kert övezte, és pad is volt mellette. Ma viszont Ignyatovity egy csupasz fal előtt áll – eléggé méltatlanul a mű modelljéhez, szerepéhez Szentendre történetében. Szerencsére a főutcára néző épületet pár éve méltóképpen rendbehozatta új tulajdonosa, aki az évforduló kapcsán meglepetéssel is készül.

~

Az író nevét viselő kulturális szervezet, a Jakov Ignyatovity Alapítvány kezdeményezője a pomázi születésű Vujicsics D. Sztoján író, irodalomtörténész volt. Vujicsics Sztojánt, mint a magyarországi szerbek szószólóját, a nemzetek és nemzetiségek közötti kulturális és emberi kapcsolatok ápolóját igazi „hídembernek” tekinthetjük. Az ő nevéhez fűződik az európai rangú Szerb Egyházművészeti Gyűjtemény létrehozása.

Vujicsics Sztoján húsz évvel ezelőtt hunyt el. Ez utóbbi évforduló alkalmából jelent meg a róla szóló tanulmánykötet Újvidéken, a Matica srpska kiadásában, Poslednji barokni Srbin (Az utolsó barokk szerb) címen, Radovan Popović szerbiai író, kritikus tollából.

~

Bár nem évfordulóhoz kapcsolódik, de ide kívánkozik, hogy szót ejtsünk Vujicsics Sztoján testvérbátyjáról, a nála négy évvel idősebb Vujicsics Tihamér zeneszerző-népzenekutatóról is, aki – mint köztudott – repülőgép-szerencsétlenségben vesztette életét 1975-ben (46 évesen). Jelképes síremléke a szentendrei ortodox szerb székesegyház, a Száborna parkjában áll. A cseh légitársaság, melynek gépén utazott, urnában küldte el hamvait szeretteinek, akik egy piciny koporsóban, az egyik furulyájával együtt temették el a székesegyház kriptájában. A székesegyház falán pedig szerb nyelvű felirat jelzi a sírhelyet. 

Vujicsics Tihamér máig alapműnek számító könyve, A magyarországi délszlávok zenei hagyományai (Muzičke tradicije Južnih Slovena u Mađarskoj) már halála után, 1978-ban jelent meg. A vaskos (620 oldalas) kötet 2020-ban bővített kiadásban újra megjelent a Hagyományok Háza, a Zenetudományi Intézet, a Szerb Intézet és a Vujicsics Egyesület közös kiadásában. Három nyelven: a magyaron és a szerben kívül immár angolul is.

~

A XVII. század végén Magyarországra áttelepült szerbek utódai mára csaknem teljesen eltűntek Szentendréről és környékéről. Ám több évszázados ittlétük nyomokat hagyott a kultúrában. Máig ható, jelentős alkotásokat hoztak létre, nemcsak az építészetben és az egyházművészetben, hanem az irodalomban és a zenében is.

Forrás: moly.hu, wikipédia.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.