Reiter Erzsébet sz. 1879, Schárer György sz. 1880 és gyermekeik Schárer József sz. 1902, ifj. Schárer György sz. 1907.

Metzler Bernát dédmamája családjával 1909-ben

Szász Jánosné, sz. Grösl Mária 1887.

Schieszl József

Óvodások 1925-ben

Óvodások 1926-ban

Locher Irma (édesanyja ölében), szülei, testvérei 1905 körül

Kopcsándi Ferencné és fia, ifj. Kopcsándi Ferenc sz. 1913.

Két kisgyermek 1920 körül

Magyaros ruhában a szüreti mulatságon a húszas évek közepén

Magyaros ruhában az 1928-as szüreti mulatságon

Szeretettel köszöntünk mindenkit!

Nagykovácsi látkép Fotó: Czeizing Lajos. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata

Kedves Pemetések! Köszönjük a lehetőséget, hogy írhatunk ezen a felületen is Nagykovácsiról. 

A Nagykovácsi Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtárban 2017. március végén indult újra a rendszeres helyismereti munka. A faluban hagyománya volt a krónikaírásnak, Szatmári Lajos tanár úr után azonban ez a munka gazda nélkül maradt. Más módszerekkel, más módon felelevenítettük a krónikaírást, kialakítva a Nagykovácsi Krónika weboldalt. Az oldal elérése: www.nagykovacsikronika.hu

Ha van kedvetek, nézzetek be hozzánk!

Képeslap az 1920-as évekből

Képeslap 1922-ből

Johann Witaszek első világháborús katona

id. Kopcsándi Ferenc, született 1870-ben

Id. Kopcsándi Ferencné, leánya Kopcsándi Mária (született 1910-ben) és fia Kopcsándi Ferenc (született 1913-ban)

Iskolások 1922-ben

Balról Türk Markus, Koller Mária, Folhoffer Antal - alsó sor Bösinger Mária, Reiter Júlia, Lindmayer Katalin - 1908

Bont Mária (született 1896-ban), Bont János (született 1890-ben) és Bont Rosina (született 1898-ban)

Családi kép az 1910-es évekből

Fiatal lányok 1920 körül

Götz József üzlete, a mai posta

A Schuck család 1917-ben

A munkásotthon előtt 1926-ban

A munkásotthonban 1926-ban

A Keresztény Temetkezési Egylet 1927-ben

Aratási ünnepen 1927 körül

Az 1950-es évektől a rendszerváltásig

 Tömbkőfejtés előkészítése

A falu határát borító puhamészkő-hegyvidéken sok felszíni kőfejtés és mészégető üzemelt. A kő minőségi romlása és a gazdaságtalanság miatt ma már zömében felhagytak a bányászattal.

 Az ürömi néptánccsoport az 1950-es években

 Az ürömi színjátszócsoport

 1955 május elsején

 Az ABC 1970-ben

 Az új iskolaépület udvarán 1970-ben

Képeslap az 1960-as évekből 

1956. november 4-én Budapestről, a Budai Nagy Antal Laktanyából katonák érkeztek, s fegyvereket hoztak, amit szétosztottak a lakosság között. A szovjet csapatokat akarták támadni, de azok, észrevéve a mozgolódást, távolról tüzérséggel rájuk lőttek. Ekkor a fegyveresek visszavonultak, majd a fegyvereket leadták.

Az 1950-es, 60-as években élénk kulturális élet folyt a faluban. Már 1949-ben megalakult egy 16 tagú néptánccsoport Lengyel Mária tanítónő vezetésével. Szovics Imre helybeli pékmester nagyszerű műkedvelő színjátszócsoportot szervezett.

1970-től Ürömöt és Pilisborosjenőt közös tanács irányította, Üröm volt a tanácsszékhely.

Az 1970-71-es tanévre a régi iskola udvarán felépült egy új, hattantermes iskola. 1983-ra a két község közös iskolát épített a felső tagozatos tanulóknak a két település között. A rendszerváltás idején a két falu közigazgatásilag újból külön vált. Ez az oktatásra is hatással volt. Az ürömi iskolások 1993-ban visszaköltöztek régi iskolájukba.

Forrás:

Muskáth György: Üröm község története - kézirat

Üröm az idő sodrában - Üröm, ÜBT, 2010.

Böör László: Adatok az '56-os forradalom Pest megyei történetéhez - Bp, TIT Teleki László Ismeretterjesztő Egyesület, 1997.

 Szőlőtermesztés, termelőszövetkezetek

A község József nádor idejében jórészt szőlőtermesztéssel foglalkozott. A termelt bor elhelyezésére hatalmas pincéket építettek, melyek bejárata a mai Polgármesteri Hivatal mellett nyílt. A pince olyan terjedelmes volt, hogy a második világháború légitámadásai alatt az egész község menedéket talált benne.

Üröm főtere a katolikus templommal a második világháború előtt

Ürömi sváb családi képek a 20. század elejéről

Ürömi képeslapok a múlt század első feléből

A 17. század végén németekkel betelepített Üröm a második világháború végéig őrizte német jellegét. 1941-ben a lakosság 84,6 %-a vallotta magát németnek. A háború utáni hatalmas kitelepítések után gyakorlatilag megszűnt a nem magyar nemzetiség. A kitelepített németek helyére Tarpáról, Mezőkövesdről, Szigetmonostorról, a Jászságból, Csehszlovákiából, összesen mintegy 30-35 településről érkeztek magyar családok. 

Az 1940-es évek végétől kezdtek szövetkezeteket szervezni Ürömön, elsőként 1949-ben a Béke alakult meg, 320 holdon és 16 taggal. 1952-től Cservenkov néven működő tsz-nek 1961-ben 385 holdja és 101 tagja volt. 1965-ben hozzácsatolták a pilisborosjenői Szikra Tsz-t. Az új neve Magyar-Bolgár Barátság Tsz lett, mely 1982-ben egyesült a nagykovácsi Rozmaring Kertészeti Tsz-szel.

A hajdani szőlőterületek minimálisra zsugorodtak, és meghatározó volt a búza- és kukoricatermesztés.

A tsz-ben 1954-ben

Forrás:

Muskáth György: Üröm község története - kézirat

Ürömi örökségünk - Üröm, ÜBT, 2000.

Üröm az idő sodrában - Üröm, ÜBT, 2010.

A magokat szerb kertészektől vásárolták

Vajon gondol-e valaki Dunakeszin napjainkban arra, amikor kezébe vesz egy paradicsomot, hogy milyen autentikus helyen teszi mindezt? Valószínűleg nagyon kevesen. Pedig a település fontos, kiinduló láncszem e kedvelt, korábban csak dísznövényként előforduló zöldségféle magyarországi termesztésében.

Paradicsomszedés a dunakeszi határban, 1955-ben 

Az 1870-es években a dunakeszi gazdák voltak az első hazai paradicsomtermelők, akik a magokat szerb kertészektől vásárolták. A kezdetben kertekben, majd szántóföldön folytatott termesztéshez a dunakeszi sárga, homokos talaj kiváló alapnak bizonyult, így a paradicsom hamarosan a környék legfontosabb és – a budapesti piacokon történő árusítás révén – a legjövedelmezőbb növényévé vált.

A termelés szinte mindig ugyanúgy, rituális formában zajlott. A megfelelően előkészített talajba az asszonyok ültetőfával dugták le az előnevelt palántákat. Miután a férfiak öntözőkanna segítségével „beiszapolták” ezeket, újra a nők következtek, porhanyós földet húzva rájuk. Később a palánták növekedését gyakori kapálással segítették. Fontos feladat volt a növekvő bokrok karózása. A kötözéshez Dunakeszin rozsszalmát, ún. zsúpszálakat használtak. A 60 centiméterre vágott zsúpot vizesen kis ponyvák alatt tárolták, és vitték ki a szántóföldre, így az nem szúrt, nem tört el, alkalmas lett a munkára. A kötöző napszámosok mindig a kötényükbe tettek egy marokkal, ügyelve arra, hogy ki ne száradjon. Egy bokrot 3-4 szállal kötöztek. Ezt a munkát napi egy pengőért végezték a falu fiataljai egy-egy módos gazdánál, akinek gyakran több holdnyi paradicsomföldje is volt. 

Hatalmas lökést adott a termelésnek az 1910-es években Dunakeszin létesített konzervgyár, amely minden mennyiségben átvette a paradicsomot. A termelésre, szedésre továbbra is csak ügyes, gyakorlott munkaerőt volt érdemes felvenni, hisz a gyár csak a minőségi áruért fizetett magasabb árat.

Ma már a konzervgyár nem üzemel, s a dunakeszi paradicsom legendája is csak néhány idősebb helybeli emlékezetében él.

 Alexandra Pavlovna sírkápolnája

Alexandra Pavlovna sírkápolnája 1803-ban - metszet

József nádor 1802 tavaszán megindította az ürömi kápolna építését. A nádori udvar építésze, Heppe Szaniszló vízépítő mérnök, országos építésügyi igazgató tervei alapján körülbelül egy év alatt készült el a kápolna copf-klasszicista stílusban. A kápolna mellett paplakot és kántori lakást is építettek. Ünnepélyes szertartás közepette vitték át Alexandra testét Ürömre. 1814-ben I. Sándor orosz cár, Alexandra bátyja is meglátogatta a kápolnát József nádor kíséretében, amikor Bécsbe tartott.

A kápolna kétféle homokkőből épült, egyes részei vörös márvánnyal díszítettek. Alaprajza téglalap, szélessége 7,6 méter, hossza 9,5 méter. A kápolnának három keskeny ablaka és egy ajtaja van a nyugati oldalon. A tetőzet rézzel borított, tornya keskeny, vékony és hosszú. A kápolnában négy elrekesztett helyiség van, kettő az oltár közelében, a harmadik a főajtóval szemben a templomi edények, szerek és az áldozóasztal helyéül szolgál, a negyedik a sírbolt bejárata. Csaknem a kápolna közepén van az ikonosztáz.

A kápolna felső szintje 1803-ban - metszet

A sírbolt 1803-ban - metszet

Az ürömi kápolna lelkészét, énekeseit, valamint gondnokát a 19. század végéig a cári udvar fizette. 1883-ban, Alexandra születésének 100. évfordulója alkalmából II. Sándor orosz cár felújíttatta a kápolnát. Ekkor állították fel az új és szép ikonosztázt, benne ismeretlen festőművésztől származó ikonokkal. A sírkápolna berendezése már csak részben eredeti, nagyobb része a 19. század második feléből származik.

Az orosz pap rezidenciája a volt római katolikus plébánia épülete volt. A pap olyan magas jövedelemmel rendelkezett, hogy nagyobb ünnepek alkalmával pénzt szórt a tömeg közé. A kápolnát övező kert déli része temetőül szolgált az orosz lelkész és énekesek, valamint hozzátartozóik számára. A templomtól néhány lépésre állt az orosz templomi kórus tagjainak lakóháza. Ennek az épületnek egy részében kapott helyet csaknem másfél évszázadon át a "budai orosz misszió könyvtára". E nagy értékű könyvtár az idők folyamán több mint 3700 kötetre szaporodott. 1919-ben az orosz misszió megszüntetésével a könyvtárat átszállították Piliscsabára, ahol alig száz könyv kivételével a II. világháború során elpusztult az értékes gyűjtemény.

Az ürömi sírkápolna átvészelte a két világháborút. Ikonokat és más értékeket elvittek ugyan, a külső vörösréz koporsó zárját felfeszítették, de a tetemhez nem nyúltak. 1977-ben merült fel az igény, hogy az ürömi kápolna tervezett műemléki helyreállítása előtt Alexandra Pavlovna holttestét azonosítsák, új természettudományos módszerekkel próbálják a halál okát hitelesen rekonstruálni. A vizsgálatokra a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetébe szállították, majd pravoszláv egyházi szertartás keretében visszatemették. Az ürömi sírkápolna őrizetlenül állt. Ablakai hiányoztak, így minden akadály nélkül dolgozhattak a betörők, ugyanis Alexandra Pavlovna kriptáját 1981. április 26-án kifosztották. 1981. május 13-án kivették Alexandra Pavlovnát koporsójából és átszállították a budai Vár nádori kriptájába, s ott nyugodott egészen a 2004. szeptember 11-i újratemetéséig. 

Alexandra Pavlovna koporsója az újratemetés után

A sírkápolna - Ermszt Mihály fotója

Forrás:

Hankó Ildikó -Kiszely István: A nádori kripta - Szekszárd Babits Kiadó, 1990.