2013.03.26. 13:46
Húsvét
Húsvéti locsolkodás, alakoskodás
„Sej, Galgamácsa eszembe se jutna,
ha a babám lakosa nem volna…”
A szentendrei székhelyű Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár munkatársai Galgamácsán filmet forgattak 1978-ban. Céljuk a kihalóban lévő népszokások felújítása volt. A helytörténet és a néprajz iránt lelkesedő népművelőket az akkori hivatalos kultúrpolitika is támogatta. Itt a teljes kisfilm rövidített változatát mutatjuk be, Raffai Anna kísérő szövegével.
Az európai falukultúra különböző alkalmakhoz fűződő szokásai a századforduló óta igen nagy változáson mentek át. Az egyes tájegységek kulturális életéért felelősséget érző intézmények, illetve a vezetőség – külső segítők bevonásával – megpróbálta feleleveníteni, átrendezni a régebben még spontán létező népszokásokat, melyek lassanként elcsökevényesedtek, eltorzultak, végül talán teljesen kivesztek volna. Azokat a termékenységvarázsló, télűző, téltemető jellegű dramatikus felvonulásokat, amelyeket korábban a népi hitvilág táplált. Megtartották a látványosságokat, a szokások játékosságát, s veszni hagyták azt, ami mögül már amúgy is eltűnőben volt a hittartalom.
Eredetileg, s még harminc-negyven évvel azelőtt is, a locsolkodás a legény-leány élet egyik leghangulatosabb szokása volt. A legények csoportba verődve, már kora hajnalban felkeresték azokat a házakat, ahol férjhez menendő lány volt. A lányok, bár várták a hajnali locsolkodókat, s meg is sértődtek volna, ha nem köszöntenek rájuk, alvást színleltek, hogy a locsolkodóknak még ágyból kelljen kirángatni a csak alsószoknyában és ingvállban megbújókat – hiszen az ünneplőjét mindenki sajnálta.
Az volt a hagyomány, hogy a hajnali harangszótól a nagymisére szólóig a kútról vödörrel ébresztgették a legények a lányokat. Ezért a locsolásért nem járt hímes tojás, de még egy szál virág sem, nemhogy étel-ital, vendéglátás. Annál nagyobb volt a szíves kínálás, terített asztal mellett, amikor a mise után szagos vízzel is megjelentek a legények a lányos háznál! Ekkor került asztalra a szeletelt sonka, kalács, és ekkor adott a megöntözött lány hímes tojást vagy virágot a legénynek. Különösen szépet választott kedvesének-édesének vagy – ahogy népünk mondta – a szeretőjének. A kisebbek ilyenkor jártak köszöntőversükkel a lakóházakhoz, de még az idősebb férfiak is szívesen megöntözték a komámasszonyt, be-betértek a jó szomszédokhoz.
Az észak-magyar településekre egykor olyan jellemző, vasárnap délutáni, énekes leányséták emlékét idéző csoport is végigvonul a főutcán, bár a szokás akkorra már kihalt.
Farsang három napja van,
nem vittél el a táncba!
Ha nem vittél a táncba,
nem öntesz meg húsvétra.
Elmúlt farsang, itt hagyott,
A lányoknak bút hagyott.
De énnékem nem hagyott,
mert én most is víg vagyok!
Elmúlt a tél, jön a nyár,
a kisasszony mivel jár?
Laput szakajt, avval jár,
jaj, be’ kékben-zöldben jár!
Elmúlt a nyár, jön a tél,
a kisasszony mivel él?
Tormát reszel, azzal él,
jaj, be’ keservesen él…
A filmet készítették: Gaján Vilmos rendező-operatőr, Hangai László szerkesztő, Raffai Anna néprajzi szaktanácsadó.
Digitalizálás: Szente István, vágás: Polgár Zsuzsanna (Pest Megyei Könyvtár, Szentendre, 2013).
Szólj hozzá!
Címkék: film farsang népszokások 1978 szocializmus hagyomány kalács felvonulás néprajz helytörténet települések hímes tojás húsvéti locsolkodás kultúrpolitika téltemetés Szentendre Pest megye alakoskodás Észak-Magyarország leányséta Galgamácsa Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár Pest Megyei Könyvtár európai falukultúra népművelők szagos víz köszöntővers szeletelt sonka
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.