A hőerőmű és a kőolaj-finomító

Nagyüzemek épülnek Százhalombattán

Százhalombattát 1970. április 1-jén nyilvánították várossá. Legújabb kori történetében a hatvanas, hetvenes évek dinamikus fejlődése hozta a legnagyobb változást. Kormányszintű rendelet határozott egy hőerőmű és egy kőolaj-finomító idetelepítéséről. A legfontosabb cél a fogyasztói energiaigények kielégítése volt, ezért került mindkét üzem a főváros közelébe.

A két nagy beruházás egy időben, egymással párhuzamosan történt. Elsőként a Dunamenti Hőerőmű Vállalat (DHV) építése kezdődött meg, két szakaszban. Az első szakasz 1960-tól 68-ig tartott, a második 1970-től 76-ig. A DHV 1962-ben lett önálló vállalat. 750 embert foglalkoztatott, akik a villamosenergia-ipar más területéről hozták szakmai tapasztalataikat.

A másik nagyipari létesítmény, a Dunai Kőolajfinomító Vállalat (DKV) építése szintén a hatvanas években kezdődött. Itt három nagy beruházási szakaszt lehet megkülönböztetni. 1962-től 71-ig tizenöt termelőüzem épült fel. 1968-tól 77-ig öt új technológiai üzemegységgel bővítették a vállalatot, mivel megnőtt a lakosság igénye az energiahordozók iránt.

1975-től 80-ig öt új technológiai üzem létesült. Eközben a nyersolaj-feldolgozás mennyisége folyamatosan növekedett. A kezdeti 3 millió tonna az 1978-79-80-as, második nyersolaj-árrobbanást követően 7 millió tonna körüli értékben állandósult. 1985-86-ban száz új terméket gyártottak. 1988-ra már háromszázat termeltek, melynek 20 százaléka került exportra, miközben szigorodtak a műszaki elvárások, a környezetvédelmi előírások. Az újabb beruházások a gazdaságosság, az energiatakarékosság és a környezetvédelem jegyében születtek: háromfázisú centrifugák, fáklyagáz, füstgázhasznosítók épültek.

A DHV és a DKV technológiai kapcsolatban álltak egymással. Az erőmű látta el a finomítót villamosenergiával, gőzzel, hűtővízzel, míg a kőolaj-finomítóból gurdon és egyéb fűtőolajak érkeztek az erőműbe.

Folytatjuk.