Sok kérvény érkezett, de kevés család menekült meg

 

A kitelepítendőket 1946. február 9-re, jószággal és befogott lovakkal, kocsival együtt, ellenőrzésre a községház elé rendelték. Ez volt a közelgő kitelepítés legbiztosabb jele.

A faluban a hangulat forráspontjára érkezett, hiszen most már tudták az emberek, hogy az állatokat – bár látszólag ellenőrzés céljából kellett elővezetni – el fogják venni tőlük. El is vették. Most először mutatkozott ellenállás. A német férfiak közül néhányat megvertek a polgárőrök.

kitelepites.jpgCsobánkai  kitelepülök vagonjuk előtt, 1946. március végén. Sulinet

Csobánka község elöljáróságától

269/1946. szám

Id. Walper István 103. szám alatti csobánkai lakost felhívja az elöljáróság, hogy vizsgálat céljából szarvasmarháját, lovait felszerszámozva és kocsival együtt 1946. február 9-én szombaton reggel fél nyolc órára a községháza elé állítsa elő.

A marhalevelet okvetlen hozza magával.

Csobánka, 1946. február 8.

Gaál Mihály sk., bíró

Rakssányí Elemér sk., főjegyző

Walper Istvánnak nem volt mit előállítania, hiszen állatait az oroszok elvették, megmaradt tehenét pedig az internáláskor elkobozták. Jellemző módon lakásként nem a saját házát jelölték ki, ahol az internálásból való hazatérte után lakott, hanem testvéröccséét, ahová beutalták, de nem költözött be.

A Walper házaspár előtt még nehéz út állt. Rakssányi községi jegyző biztosra akart menni, hogy elhagyják a falut, ezért március 1-jén Szentendrére, a járási rendőrparancsnokság hivatalába rendeltette őket. A járási parancsnok, Takácsy József egyesével hallgatta ki a beidézetteket. A két, már meggyötört embert veréssel és börtönnel fenyegette, ha az eléjük tett jegyzőkönyvet önként nem írják alá. Az előre elkészített jegyzőkönyvben mindketten beismerték, hogy „volksbundista, fasiszta hazaárulók és hitleristák”. Ezért késznek nyilvánították magukat Németországba áttelepülni. Kikötötték nekik, hogy naponta jelentkezniük kell a rendőrségen. (Ezt a kikötést nem volt nehéz teljesíteniük, mert a lakásuk egy házban volt a rendőrséggel.)

1946. március 9-én megjött Walper István fia, Ferenc a szüleihez, Csobánkára. Ez volt az utolsó tanítási napja a budapesti Piarista Gimnáziumban. A községi elöljáróság következő határozatát kézbesítették neki szülei címére.

Csobánka község elöljáróságától

Walper Ferenc csobánkai 170. sz. alatti lakos egy db férfi kerékpárját a községi elöljáróság igénybe veszi az áttelepítési kormánybiztosság és a községi elöljáróság hivatalos szervei küldönc- és futárszolgálatának ellátására. A kerékpárt Kun Lajos községi megbízott veszi át és szállítja le a községházára.

Csobánka, 1946. március 7.

Gaál Mihály, bíró

Rakssányi Elemér, főjegyző

A kerékpárt egy évvel korábban magukkal vitték az oroszok.

Ugyanezen a napon, március 9-én az egész falut teljesen lezárták. Előtte azonban a Belügyminisztérium Kitelepítési Bizottsága és a Felmentési Bizottság – amelybe a falu összes pártja delegálta képviselőit – már tevékeny volt. Sok kérvény érkezett be, de csak kevés család menekült meg a kitelepítéstől.

Csobánka község Nemzeti Bizottságától

12/1946.

Német áttelepítés

A Kormánybiztos Úr mellé rendelt Mentesítési Bizottságnak

Csobánka

A Nemzeti Bizottság 1946. március 5-én és 6-án foglalkozott a mentesítés iránti kérelmekkel.

A Bizottság összesen 14 kérvény ügyében hozott a mentesítésre javaslatot. A mentesítések előírásánál kérjük figyelembe venni az alábbi sorrendet, amelyet a Nemzeti Bizottság egyhangú határozattal, az érdemek elbírálása után állapított meg.

  1. Wittek Lőrinc
  2. Leikep Károly
  3. Leikep Gyuláné
  4. Meyer Ágoston
  5. Schwenk Antal
  6. Schrimpf János
  7. Wéber Ferenc
  8. Uitz József
  9. Leikep Antal
  10. Uitz Károly
  11. Tagscherer Ágoston
  12. Jutási Ignác
  13. Mauterer Róza
  14. Erdei Dezső

 

Csobánka, 1946. március 6.

Bartha Róbert jegyző     Bajtek József elnök

1239 férfi és nő, fiatal és gyermek indult el a hontalanság nehéz útján. Az eddig ismert számok (1310 és 1239) közti különbség arra vezethető vissza, hogy útközben néhány csobánkai származású hadifogoly csatlakozott hozzájuk, és Németországba is érkeztek családjaikhoz volt hadifoglyok. Az első szerelvényt 1946. március 15-én Heidenheim a.d. Brenz járásba vitték, a másodikat március 16-án Wertheim am Mainba, Németország amerikai megszállási zónájába.

A miniszteri biztos kitelepítésre vonatkozó utasítása alapján élelmiszereket gyűjtöttek az első szerelvény élelmiszer-ellátására. Az élelmiszervagont közvetlenül a magyar rendőrségi kísérőszemélyzet vagonja után akasztották. Az utazás alatt nem adtak ételt az embereknek.

Miután megérkeztek Königsbronn a.d. Brenzbe, az első szerelvény utolsó állomására, a magyar rendőrök az élelmiszert vissza akarták irányítani Magyarország felé. Azonban az amerikai katonai rendőrség – egy bejelentés hatására Heidenheim járási székhelyen megállította a vonatot, és lecsatolta ezt a kocsit. Lövöldözésre került sor a magyar kísérőszemélyzet és az amerikaiak között, de szerencsére senki sem sérült meg.

Az élelmiszert végül arányosan elosztották a járás három osztótábora: Gingen a.d. Brenz, Heidenheim/Mérge lstetten és Königsbronn között.

Az összeállítás az alábbi könyv alapján készült.

Franz Walper: „Minket is üldöztek...” A csobánkai svábok kálváriájának és kiűzésének dokumentációja

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pemete.blog.hu/api/trackback/id/tr997283701

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MagyarEndre 2015.03.21. 18:56:52

Hiánypótló írás!
Gratulálok a szerzőnek!

KEA7 2016.02.23. 08:31:20

Köszönöm szépen!
süti beállítások módosítása