Valamikor a kő volt a falu legfontosabb építőanyaga

Már a középkorban is bányásztak itt követ. Üröm nevének eredeti jelentése "malomkövek fejtésére alkalmas hely" lehetett.

A falu közvetlen közelében többféle hasznosítható kőzet található. Bányásztak homokkövet, padosan elváló márgát (melyet a helyiek laposkőnek vagy bunyikőnek neveztek), mészkövet és porló dolomitot. Ürömön több kőbánya is működött.

 Türk József és csapata a kőbányában 1935-ben

A 19. század végén a filoxéra tönkretette a szőlőültetvényeket és akkor vált a kőbányászat a megélhetés legfőbb forrásává. Szerencsére Budapest éppen akkor indult gyors fejlődésnek, s rengeteg megmunkált kőre volt szükség az építkezéseken.

Az építkezések beindulásával fellendült a fuvarozás is. Ez a gazdák számára jelentett jó kereseti lehetőséget. Többen vásároltak még egy-két lovat, hogy a mezőgazdasági munkák időben elkészüljenek, és a fuvarozás is folyamatosan mehessen.

 A kőfejtőben 1950 körül

A hatalmas kőtömböket még a második világháború előtt is kézi erővel bányászták. Vésőkkel, ékekkel, kalapáccsal dolgoztak. Nehéz volt a munka, gyakran történtek balesetek. Már a 19. század végén megalapították az Ürömi Kőfaragók Egyletét. Az egylet gondoskodott az elhunytak tisztes temetéséről is, és ezt írásba is foglalták.

MTI Kőnyomatos hírek

 Az I. ürömi kőfaragók keresztény temetkezési egyletének alapszabályai

Egykor az "ürömi laposkő" volt a falu legfontosabb építőanyaga. A svábok úgy építették házaikat, hogy 70 cm szélességben két palló között rakták a falat. A nagyobb laposkövek egyenesebb felét fordították kifelé, a köztük lévő részt pedig sárga agyaggal és apró kövekkel töltötték ki. Ezek a házak szárazak, télen melegek, nyáron hűvösek voltak.

A követ nemcsak lakóházak építésére használták. Abból készültek a kerítések, a fakapuk tartóoszlopai, itatóvályúk, kispadok a házak előtt, azzal rakták ki a pincéket és kutakat is.

 Ürömi laposkő

A második világháború előtt körülbelül ötvenen dolgoztak a kőbányákban és a munkának mindig ugyanazt a részét végezték. A kőfejtő a megkívánt nagyságú követ kifejtette, a daraboló durván előkészítette, a faragó befejezte.

Forrás:

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára - Bp. Akadémiai Kiadó, 1988.

Üröm az idő sodrában - Üröm, ÜBT, 2010.

Ürömi örökségünk - Üröm, ÜBT, 2000.

Muskáth György: Üröm község története című kézirata

MTI Kőnyomatos hírek

Gröschl György - Gröschl Györgyné Götz Mária: Szülőföldünk Pilisborosjenő 2000 - Pilisborosjenő, Pilisborosjenő Önkormányzata, 2001.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.