2015.11.18. 13:09
Vers mindenkinek
Berda József: Csobánka
Mint a völgyből fölzengő
szelíd harangszó, úgy cseng
a neved: Csobánka.
Pilisvörösvár felé menet
pillantottam meg, szegény halandó,
a tündéri völgyet, melybe úgy
fekszel épen, mint mély bölcsőben
a mosolygó kisded, s egyre ámultam
a szemet-vidító panorámán... Akár
az izzó réz, oly vörös volt, oly
pazarul csillogott a lebukó
nap fényében az Oszoly, a
Kiskevély s háttérben a nyakas Csikóvár! -
Egész napon át csak sziklás és erdős
hegyeid között barangoltam, élvezvén
az éles levegőt, mint az elszánt turista,
tiroli nadrágban, meztelen térddel,
hogy legyen mit pirosra csókolnia
rajtam a duhaj szeleknek.
S ez istennel teli bolyongások közepette
arra gondoltam sajgó fájdalommal:
be boldog volnék, ha itt élhetnék, mint
vidám remete, s végül itt halnék meg,
s a domboldali öreg temetőben fejfa
jelezné: milyen derűvel áldott teremtés volt,
míg e tájban fürdött teste és lelke
az alant aluvónak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.