Ábrányi mint politikus

 ~♣~ Egy elkésett negyvennyolcas és egy korai nemzeti szocialista ~♣~ 

Egykorú karikatúra Ábrányi Emilről a Borsszem Jankó című vicclapban. 1890

„Ábrányi Emil költői világát Petőfi szabadságköltészete és a francia romantika szelleme hatja át, lírájában […] Victor Hugo stílusa kísért. Mégsem nevezhető utánzónak; […] megvan a költőben a magyar eredetiség. […] Közös vonása Petőfivel a király és a hóhér eszmeköre, […] bár a szolgaságot emlegető, kényurakat átkozó gondolatvilág nem egészen illett bele a kiegyezés után következő békés évtizedek valóságába. De a költő így látta a világot, s vélt igazságának patétikus énekkel adott kifejezést. Áthágott hazája határain, fájt a lelke az egész földkerekségért, mit törődött azzal, hogy kozmopolitának gondolják!”

Ábrányi Töviskoszorú című költeménye a Petőfi Társaság programján. 1902

„Az emberiség boldogítása, a haza szent ügye, küzdelem a zsarnokság ellen, az elnyomottak felszabadítása, részvét a szenvedők iránt, az egyenlőség és testvériség eszméi: ez a témakör ihleti a költőt legnagyobb erővel. […] Egy elkésett negyvennyolcas romantikus és egy korai nemzeti szocialista hangulatvilága verődik össze költészetében. […] Lelkesedik és lelkesít, nemes haraggal ostorozza a bűnöket, szónokias hangon ad kifejezést népimádásának.”

„Epedő hangú szerelmi vallomásait későbbi nejéhez intézte, családi boldogságát zengő verseiben hitvestársának emelt emléket. Amilyen pesszimistának mutatkozott a társadalom igazságtalanságait ostorozó, nem egyszer világfájdalmas ódáiban, elégiáiban és elbeszélő költeményeiben, olyan meleg érzelmekkel zendítette meg dalait, ha szeretteiről szólt. A sötét elmélkedések és gyöngéd sóhajok meglepő ellentéttel kergették egymást lírájában.”

A költő üzenete feleségének. Levelezőlap Ábrányiné Wein Margit fényképével

»Ábrányi abban a naiv meggyőződésben él, hogy a szociális kérdés vajúdásáért csak a királyok s a magasabb társadalmi rétegek megátalkodottsága a felelős. […] De nem veszi észre, hogy a szociális kérdés bonyolult gazdasági és társadalmi probléma, amelynek megoldása nemcsak jóakaratot, nemcsak reformeszmét, hanem időt, türelmet, tehetséget is követel. Zola, akit ünnepel, megmutatta az érem másik oldalát; azt, hogy a nyomor sokszor erkölcsi süllyedést von maga után; […] Ábrányi a nagyok-nagyja, Petőfi szemüvegével nézve a világot és irodalmi mintáit, az idealizáló módszer mellett döntött«…

Ábrányi Emil levele a szentendrei direktórium elnökéhez. 1919. április

„Csak élete végén fordult el tömegboldogító eszméitől, amikor a kommunizmus idején elszörnyedve kellett tapasztalnia, mit jelent a csőcselék uralma.”

Források:

Ferenczy Múzeum, történeti adattár

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény

Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet 7.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.