~ Szerb vagy szlovák? ~ 

A Petrovics-családfa férfi ágának egy XIX. század végi ábrázolása

Petőfi Sándor édesapja, Petrovics István mészárosmester felvidéki szlovák családból származott (a közhiedelemben elterjedt szerb származással szemben), de ő magyarnak vallotta magát. Apjának szlovák származását valószínűsíti annak evangélikus vallása (a szerbek általában ortodoxok), illetve Kiss József és Jakus Lajos kutatásai, akik apai ágon 1685-ig, a Nyitra vármegyei Vagyócig vezették vissza Petőfi származását. Vagyis a Petrovicsok csakúgy Felvidékről származnak, mint az anyai ág (Hrúz), amely a Turóc vármegyei Necpál községből ered. Apai nagyapja Petrovics Tamás, aki 1770-ben 26 évesen költözött Aszódra.

Családfa-ábrázolás többféle is létezik. A Petőfi család aszódi életéről szóló könyvben egy grafika a Petrovics család leszármazását (apai ág) csak a dédapáig, Petrech- vagy Petrovicz Györgyig vezeti vissza.  

A sokkal ősibb szerb származás mellett érvel a szentendrei születésű Jakov Ignyatovity, aki visszaemlékezésében érzékletesen írja le 1848-as megismerkedését Petőfivel:

Sokan teszik föl a kérdést, hogy [Petőfi] vajon szerb volt-e vagy szerb származású, vajon igazán Petrović volt-e a neve, mert a Petrović magyarul Petőfit jelent. Petőfi valóban egykori szerb törzsek leszármazottja, de nem azoknak a szerbeknek utóda, akik Čarnojević pátriárkával költöztek be az országba, hanem azoknak ..., akik a Nemanja trónkövetelő hercegekkel jöttek ide, és egy ideig Budán éltek … Srpski Kovin, Lovra, Čip, Tukula (Ráckeve, Lórév, Csép, Tököl) helységeket a Nemanják és Árpád-háziak idejében alapították, és innen szóródtak széjjel a szomszédos Kunságban (Kumanija). 

Az így széjjelszórt, messze vetődött, egyház és iskola nélkül maradt szerbek idők folyamán más vallásra tértek, de vezetéknevüket megtartották. Ilyet meglehetősen sokat ismertem. Ilyen családból származott Petőfi is. Itt Petőfi természetesen nem kerülhetett érintkezésbe szerbekkel, s mivel tiszta magyar lakosság körében élt, később sem, mint diák, katona és költő.

Petőfivel Pesten 1848 elején találkoztam. … Egyik este a Komló-kertben hozzám lépett egy ismerősöm, s magával vitt, hogy bemutasson Petőfinek. … Ez az ismerősöm és barátom költő volt, Lisznyai Kálmán, aki nagyon szerette a szerbeket, s a magyarra fordított szerb népdalokat egekig magasztalta. Bemutatkozáskor megemlítette a Petőfi nevet, de azt is hozzátette, hogy az igazi neve Petrović. Petőfi kezet fogott velem, de nem látszott rajta, hogy nagyon kedvére lett volna a szerb név említése; ... komolyan rám tekintett, de további beszélgetésbe nem ereszkedett velem. … Valami mégis szemembe ötlött: arcának és fejének szerb jellege. … a szeme az arcához képest nagy, fekete, igen mélabús kifejezésű; arcvonásai finomabbak, de harcot és szenvedést mutattak; szakálla hegyes, a haja fekete, sűrű, göndörödő. Nem olyan volt, mint Jupiter tonans, mégis érdekes fej. …

Hogy aztán most Petőfi családilag beleolvadt a magyar fajtába, vagy valamelyik ősére ütött, vagy mert a szerbek és magyarok hasonlítanak egymásra, más kérdés, elég az hozzá, hogy Petőfi tisztára szerbnek látszott.

Források:

Asztalos István: Petőfi Aszódja – Aszód Petőfije. Petőfi Múzeum, Aszód, 1975. 29–30. oldal

Jakov Ignyatovic: Szerb rapszódia. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1973. 57–59. oldal

Petőfi Sándor. Wikipédia

Csergheő Géza: Petőfi Sándor származása és czímere. Turul, 1889/4. 185. oldal. Wikikönyvek

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.