„A múlt végtelen mély kútja”

 

Egy korabeli újságcikk nyomán felidézzük a hajdani szentendrei szerb kulturális egyesület megalakulásának történetét. Segítenek ebben a helytörténeti gyűjteményünkben található dokumentumok is.

„Szentendre arculata, nagyon sok műemléke a hajdani szerb lakosság keze nyomát őrzi. 1690-ben, a török háborúk után szerbek telepedtek le az elnéptelenedett mezővárosban. Felvirágoztatták a kereskedelmet, hidat képezve a balkáni és a nyugati világ között. Az 1990-ben letelepülésük 300. évfordulóját ünneplő, anyanyelvüket és a szokásaikat megőrző szerbek egyre kevesebben vannak, ma százan-kétszázan élnek a városban.”

Az 1986-ban alakult szerb klub épülete napjainkban

„Kultúrpolitikánk az utóbbi években hangsúlyozottan szorgalmazta és támogatta kisközösségek, egyesületek szerveződését. Ebben a közegben a kisebbségben élő nemzetiségek számára is kedvezőbb lehetőségek nyíltak. Ennek a folyamatnak a részeként örülhetünk a Szentendrei Szerb Klub Kulturális Egyesület most kibontakozó tevékenységének.”

„A Paprikabíró utca 12. szám alatti villa félköríves, oszlopos teraszán Margaritovics Vazul és ifj. Sztankics Nándor, a tizenhárom éves tiszteletbeli »titkár úr« üldögélt, beszélgettek. Bent a házban id. Sztankics Nándor, a gondnok zárakat szerelt.”

„— Jaj, egy nappal előbb kellett volna jönnie! Tegnap többen voltunk — mondták. — Körülbelül húszan gyűltünk össze, tisztítottuk a megyei művelődési központtól és a tanácstól kapott leselejtezett székeket, padlót súroltunk, foltozgattuk a házat. Este csevapcsicsát sütöttünk a szabad tűzhelyen. Még zene is volt; tetőfokára hágott a hangulat.”

„A teraszról […] gyönyörű a kilátás Szentendrére. A hét templomtorony közül öt látható. […] A kert lépcsős teraszait egy római várfal megmaradt kövei szegélyezik. A fák alatti padokra elképzelhettem a jövőbeni szabadtéri előadások közönségét.”

„Vukovits Ivánt, az egyesület elnökét, aki két éve ment nyugdíjba a Duna Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat egyik vezetőjeként, a szerb klub megszületéséről, az első három hónap eseményeiről és a terveikről faggattam:

— Az egyesület megalakításának gondolata nem tőlünk származik. A Hazafias Népfront egyik ülésén a szerb temető rendbehozatala került szóba. Felvetettem, hogy az 1990-re eső évforduló szellemében, és addigra kellene elvégezni a munkát. Dr. Szini István tanácselnök helyeselte a gondolatot, és az ő száján csúszott ki először a klub szó. Ez volt az indító lökés. Helyettesem, Margaritovics Iván, aki minden gazdasági vonatkozású kérdésben rendkívüli ügyességgel és lelkiismeretességgel intézkedik, segít az egyesület önfenntartó önállóságának a megteremtésében.”

Tagsági igazolvány 1986-ból

„Novacsek-Vojnics Kornél, aki a budapesti Zichy-kastély délszláv klubjának könyvtárát társadalmi munkában gondozza, talán kedvet kap a mi anyagunk rendezésére is. 50-60 cirill és latin betűs kötetünk gyűlt eddig össze: a legrégebbi 1872-es. Gyűjtünk régi okmányokat, plakátokat és levelezőlapokat. Mindent, ami helytörténeti jelentőséggel is bír és szerb vonatkozású, de nemcsak írásos emlékeket. Szeretnénk feleleveníteni hagyományainkat és szokásainkat.”

„A PMKK segítségével talán […] megjelentethetjük azt a recept- füzetecskét, amelyben egy pár jellegzetes szerb étel szerepel. Ilyen például az általam szegények hidegtáljának elnevezett papula, ami nem más, mint sós vízben megfőtt szemes bab olajos-paprikás szaftban jól megforgatva és megborsozva.”                 Öt szerb ételrecept, három nyelven

 

Források:

Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember 17. (írás Újj Írisz tollából)

Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, Szentendre

Az alábbi képek Muskáth György: Üröm története 1945 - 1970 című kéziratos helytörténeti munkájának mellékletéből valók. A képeket 1970 körül készítették a művelődési ház fotószakkörének tagjai a művelődési házban.

A régi iskola

Az épülő új iskola a régi udvarán

A tanácsháza

A Hegyalja kisvendéglő belseje

A tsz kovácsműhelyében

A tsz lakatosműhelye

Sári Sarolta tanárnő és Alexandra Pavlovna

Sári Sarolta tanárnő 40 évig tanított az ürömi iskolában, sokan ismerték és szerették Ürömön. Tanítványaival rendben tartotta Alexandra Pavlovna sírkápolnáját és környékét, ezt sokan tudják róla. De arról már kevesen hallottak, hogy Saci néni hosszú évekig azzal töltötte szabadideje jelentős részét, hogy könyvet írt Alexandra Pavlovnáról. Levéltárakban, könyvtárakban kutatott. 2012-ben, amikor meghalt, a könyv kézirata már készen volt. Örököse egy nagy doboznyi helytörténeti anyagot az ürömi könyvtárnak ajándékozott. Ebben a dobozban volt az Alexandra Pavlovnáról írt könyv gépelt kéziratának másolata is, de a szöveg sajnos nem mindenütt olvasható. Az írás nagyon részletes, 383 oldal.

Nagy Katalin cárnő, Alexandra nagyanyja uralkodásával kezdi a történetet, annak érdekében, hogy a dolgokat összefüggéseikben lássuk. Minden fellelhető információt megtudunk Alexandra Pavlovna rövid életéről. De olvashatunk az ürömi kápolna építéséről, berendezéséről, kincseiről, híres látogatóiról, a kápolna vendégkönyvének bejegyzéseiből is. A kézirat beszkennelve, pdf formátumban megtalálható az ürömi könyvtárban.

Sári Sarolta tanárnőt Alexandra Pavlovna újratemetésekor kitüntették a kápolnáért végzett munkájáért 

Egy kép Alexandra Pavlovnáról Saci néni hagyatékából

Egy orosz és magyar nyelven a kápolnáról íródott kiadvány első oldala

Két részlet Sári Sarolta Alexandra Pavlovnáról szóló könyve előszavából

Saci néni tanítványaival az iskola udvarán - talán valamikor az 1960-as években

Saci néni háza előtt piknikezik tanítványaival (1980 körül)

Saci néni egy mátrai kiránduláson tanítványaival - 1983

Saci néni ballagó osztályával valamikor az 1980-as évek vége felé 

 Sári Sarolta tanárnő Üröm díszpolgára. A Dózsa György utat Táborfölddel összekötő Sarolta sétány róla kapta a nevét.

Az alábbi képek Muskáth György: Üröm története 1945 - 1970 című kéziratos helytörténeti munkájának mellékletéből valók. A képeket 1970 körül készítették a művelődési ház fotószakkörének tagjai a művelődési házban.

Volt egyszer egy mészégető

Az egyik ürömi utca neve nem véletlenül Mészégető, az Ürömi út és a mai József nádor utca sarkán valaha meszet égettek. Ürömiek visszaemlékezései alapján valamikor az 1960-as évek közepén hagytak fel a mészégetéssel, mert gazdaságtalan volt. Utána még jó tíz évig állt a magas kémény és az épület, állapota romlott, balesetveszélyes volt. A szülők tilalma ellenére a gyerekek szívesen játszottak ott, s végül a lebontása mellett döntött a falu. 1977 tavaszán robbantották fel és bontották le az épületet. Az itt következő képeket Mohácsi Edit engedte át közlésre. Nagyon köszönjük neki! Szívesen fogadunk további információkat a mészégetőről.

A kőbánya irodája és központja 1970 körül - Muskáth György: Üröm története 1945 - 1970 című helytörténeti munkájának mellékletéből

A Hegyalja kisvendéglő 1970 körül - Muskáth György: Üröm története 1945 - 1970 című helytörténeti munkájának mellékletéből

A tsz 22 hektáros barackosa 1970 körül - Muskáth György: Üröm története 1945 - 1970 című helytörténeti munkájának mellékletéből

Ballagási osztálykép 1958-ból

Az 1958-as ballagáskor készült kép

Ballagás utáni osztálykirándulás a Margit-szigetre Maczalik Pálné osztályfőnökkel 1958-ban

A Fő tér 1978-ban 

Esküvő a katolikus templomban 1967-ben

Az ürömi néptánccsoport az 1950-es években

Ballagás 1958-ban

Ballagás az 1970-es évek második felében

Az iskolai énekkar Török Erikné karvezetővel

Az önkéntes tűzoltók az 1950-es években

A művelődési ház színpadán az 1950-es évek elején

Főzés a művelődési ház udvarán valamikor az 1950-es években

Lovas a Dózsa György úton az 1950-es években. Háttérben látható a jelenlegi könyvtár épülete.

Lovasok az 1950-es évekből

Nyolcadikos lányok Marton János tanár úrral (1958?)

Nyolcadikos lányok 1958-ban

A kápolna bejárata 1965-ben

1965-ben, a Kálváriánál készült képek

180 éve írták...