Nemzetközi építőtábor, Villa Rustica

A „villa rustica” (vagyis vidéki település) egyike az ókori Pannónia területén talált legjelentősebb régészeti leleteknek. A római kori épületegyüttest a 3. század elején építették, a mai Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén lévő lapos domboldalra. Mellette haladt el az a fontos útvonal, mely a Pilisen át a Duna völgyébe vezetett. 

A major a melléképületekkel és belső udvarokkal együtt több mint ötezer négyzetmétert foglalt el. Ötvenkét helyiségével valószínűleg ez volt a maga idején a legnagyobb ilyen jellegű birtok a tartományban. Légfűtéses, márvány mozaikpadlós lakótermeit, nagyméretű fürdőházát fali és mennyezeti freskók borították. A vízvezeték csöveiben az Ókúti- (Sztaravoda-) forrás vize folyt. Átriumos udvara, gazdasági épületei és a szerszámleletek arra utalnak, hogy tulajdonosai szőlőműveléssel foglalkoztak és fogadót tartottak fönn.

A romokat a szentendrei skanzen területének előkészítésekor fedezték fel, az 1970-es évek elején. 1981-ben dr. Topál Judit vezetésével, Szalai András építész szervezésében nemzetközi építőtábort szerveztek, melynek célja az addig szabadon álló maradványok megóvása volt. (A film előterében Topál Judittal Janovich István, a Skanzen főrestaurátora beszélget.)

Források:

Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, Szentendre (helytörténeti gyűjtemény)

Négyesi Gábor, Gyömrő (amatőr filmarchívum)

Wikipédia: Villa rustica (Szentendre)

Nevet a világ Szentendrén

1969-ben Szentendre északi részén, a várost átszelő Bükkös-patak partján iskolai tábort létesítettek. Az ötlet Déri Györgytől, az Izbégi Általános Iskola tanárától származott. A tábor negyedszázadon át sikeresen működött, majd az 1990-es évek végére megszűnt. A területen lévő faházakat lebontották.

Az egykori izbégi olvasótábor programjában szerepelt – a közös olvasáson kívül – a megismert irodalmi művek dramatizálása, színrevitele is. Voltak ezen kívül kézműves foglalkozások, például agyagozás, linómetszés, rajzolás a szabadban, és nagyon sikeres volt a marionettbábok készítése.

A filmen a foglalkozásokat vezető felnőttek, közreműködők között feltűnnek jól ismert szentendrei arcok – Szeredi Mária és Pethő Németh Erika gyerekkönyvtárosok, Déri György tanár, Aknay János festőművész és mások –, akik közül többen sajnos már nem élnek. A résztvevők, az akkori gyerekek közül is sokan magukra ismerhetnek. 

Narrátor:

Pethő Zsoltné Németh Erika

Források:

Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, Szentendre (helytörténeti gyűjtemény)

Négyesi Gábor, Gyömrő (amatőr filmarchívum)

Délszláv építési emlékek Szentendrén

A Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár amatőr filmstúdiója által készített kisfilm felidézi a mai néző számára, milyen volt a város 1984-ben. Például a főtér barokk és klasszicista épületenek díszletei között szenet szállító lovaskocsi vonul át…

Narrátor:

Pethő Zsoltné Németh Erika     

Szöveg:

Voit Pál: Szentendre. Corvina Kiadó, 1968

Források:

Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, Szentendre (helytörténeti gyűjtemény)

Négyesi Gábor, Gyömrő (amatőr filmarchívum)

A Duna királynője a művészetek városában

Az 1902-ben született és 1977-ben elhunyt kerámiaművész állandó kiállítása 1973-ban létesült Szentendrén. A kiállítást 2019-ben újrarendezték.

A gyűjteménynek otthont adó 18. század eleji barokk lakóház (Vastagh György utca 1.) eredetileg sóháznak épült. Később volt benne postaállomás, plébánia, majd Dimsitz Vazul kereskedő háza lett, utána pedig a Vastagh család lakóháza. Görög utcai homlokzatát régi apácarácsos ablaksor díszíti.

A múzeumban elhelyezték a művész hagyatékából származó bútorokat, berendezési tárgyakat. A film elején látható portrészobrot Kovács Margit az édesanyjáról mintázta.

A kiállított műegyüttes a keramikus égetett agyag szobrait, faliképeit, használati tárgyait tartalmazza. Jellegzetesen népi ihletésű, érzelemgazdag, gyakran bibliai tárgyú figurái és figurális kompozíciói a legnépszerűbb szentendrei kiállítóhellyé tették a múzeumot.

Kovács Margitnak a 20. század második felében két Duna menti városban is létesült állandó kiállítása: Győrben, a szülővárosában és Szentendrén – a „művészetek városában”. Utóbbi az átrendezés után újra látogatható. A művész Budapest, a Duna királynője című kerámiapannója eredetileg az 1937-es párizsi világkiállítás magyar pavilonjába készült. Ez lett a felújított szentendrei kiállítás címe.

A múzeumot bemutató, 1987-es kisfilm a szentendrei székhelyű Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár amatőr filmstúdiójában készült. Közreműködött Bednárik Attila, Borbély Gyula, Mayer Gábor, Szalai Károly, Szalay Péter, Füzes Szilárd és Bor Zoltán. A filmet Négyesi Gábor digitalizálta 2019-ben.

Források:

Artmagazin folyóirat

Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, Szentendre, helytörténeti gyűjtemény

Négyesi Gábor, Gyömrő, amatőr filmarchívum

Szentendre város hivatalos honlapja

Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre, Kovács Margit Kerámiamúzeum

Könyvek:

Kovács Margit Gyűjtemény, Szentendre. Kiállítási katalógus, összeállította Petényi Katalin. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1974

P. Brestyánszky Ilona: Kovács Margit. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata – Corvina Kiadó, Budapest, 1976

A Vujicsics együttes egy korai koncertje

A zenekar tagjai szolid Vivaldi-vonósnégyessel indítanak, hogy azután – egy makedón balladát és egy arab népdalt követően – annál vadabbul csapjanak a húrok közé, és a tőlük megszokott, fergeteges balkáni zenével szórakoztassák a közönséget. Ebben négy tűzrőlpattant énekesnő segíti őket.

A felvételen Győri Károly, Szendrődi Ferenc, Eredics Gábor, Eredics Kálmán, Borbély Mihály és Brcan Miroszlav látható. A klarinétos Nikola Parov, aki később a Barbaro zenekarban játszott.

Források:

Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, Szentendre (helytörténeti gyűjtemény)

Négyesi Gábor, Gyömrő, amatőr filmarchívum

Az amatőr filmesek őrangyala

Szoboszlainé Raffay Anna néprajzkutató, néprajzi filmes a háború utáni értelmiségi nemzedék egyik fontos szereplője, elhivatott „kultúrmunkása” volt, aki lelkesen részt vett az amatőr művészeti mozgalomban.

Fiatalkorában Szőts István Kossuth-díjas filmrendezővel dolgozott, akinek a nevéhez akkor már olyan híres filmek fűződtek, mint az Emberek a havason (1942) és az Ének a búzamezőkről (1947). Az 50-es években a Népművészeti Intézet munkatársaiként különböző népszokásokat megörökítő filmeket készítettek együtt (pl. Kövek, várak, emberek).

A 60-as évektől Magyarországon új lendületet vett a néprajzi gyűjtés és annak újszerű módozatai, így a dokumentumfilm-készítés. Országszerte alakultak a filmes klubok, melyek jellemzően a művelődési házakban működtek. Raffay Anna ekkor vált az amatőr filmesek „őrangyalává”. Nagy szakmai tudásának, különleges pedagógiai érzékének és személyisége kisugárzásának köszönhetően fiatalok generációi sajátították el a filmkészítés fortélyait, érezték át a néprajzi gyűjtőmunka szépségét. A keskenyfilmező (1973) és a Filmdokumentumok készítése (1975) című kézikönyvei alapvető fontosságúak voltak ennek a művészeti ágnak a népszerűsítésében. 

Raffay Anna védőszárnyai alatt működött Szentendrén, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtárban a Hangai László vezetése alatt álló filmstúdió is. A róla itt, 1983-ban készült portréfilmben megkapó szerénységgel vall életéről, munkásságáról.

Források:

Tari János: Bevezető a néprajzi filmezésbe

Raffai Anna: Néprajzi „motívumgyûjtés”, 1952–1955 (kézirat)

Négyesi Gábor, Gyömrő, amatőr filmarhívum

Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, Szentendre (helytörténeti gyűjtemény)

„Az ecseri kertek alatt /

folyik a Szerelem-patak...”

Az ecseri hagyományismereti szakkör bemutatója. A filmet a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár amatőr filmstúdiója készítette, 1978-ban

Ecser Budapesttől délkeletre fekszik, a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér mellett. Szomszédai: Vecsés, Üllő, Maglód, és Budapest XVII. kerülete. A település északi része még a Gödöllői-dombságon van, alsó részei már az Alföldön fekszenek. Az északi dombokról gyönyörű kilátás nyílik a tájra.

A falu a lakodalmi szokásai által ihletett Ecseri lakodalmas című táncjátékról híres, melyet Rábai Miklós koreográfus alkotott. A tánccal a Magyar Állami Népi Együttes a világ több táján sikerrel lépett fel.

Ecser már a 19. század közepén kitűnt gazdag, fényűző népviseletével. A lányok és asszonyok temérdek szoknyát, pompás fejdíszt viseltek, slingelt ujjú inget vettek fel. A szoknya hossza a 20. században rövidebb lett, a blúz nyakán megjelent a gallér, és keményített, fehér rojtos kendő került a menyasszony vállára. A század közepétől a ruhadarabokon már voltak minták is: a hímzett ingujj és a pruszlik az ecseri népviselet jellegzetes darabjai lettek.

Ecseri lakodalmas címmel film készült 1952-ben.

Források:

Ecser (Wikipédia), Ecseri lakodalmas szokások (Sulinet),

Négyesi Gábor, Gyömrő, amatőr filmarhívum (Facebook),

Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, Szentendre (helytörténeti gyűjtemény)