Schütz István nyelvész, műfordító, újságíró

Schütz István nyelvész, műfordító, újságíró, az ELTE filológiai tanszékének címzetes egyetemi docense, a Finn Irodalmi Társaság levelező tagja, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, az albán Naim Frashëri érdemrend arany fokozatának tulajdonosa. A 20. század egyik legnagyobb hatású magyar albanológusa, az albán nyelv és kultúra fáradhatatlan terjesztője.

2001-ben költözött Ürömre, itt írta tudományos munkáit, ide jártak hozzá tanítványai 2010-ben bekövetkezett haláláig. Az ürömi temetőben van végső nyughelye.

Schütz István élete nagyon érdekes és változatos volt. 1923-ban született Aradon. Ősei szászok, svábok, osztrákok voltak, egyetlen magyarról tud a családjában, de ennek ellenére családja magyarnak vallotta magát. Románok, svábok, szlovákok és szerbek között nőtt fel és a gyerekek egymástól tanulták el a nyelveket. 1942-ben, 19 évesen a román hadseregbe kellett volna bevonulnia, ezért Budapestre szökött, és a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar - latin szakán kezdett tanulni. Budapesten állandó honvágyat érzett a "multinacionális" aradi élet után. Még egyetemista volt, amikor egy „Kalevala-szótár” segítségével kezdett el levelezni egy finn lánnyal. Tőle kapta Mika Waltari híres regényét, a Szinuhét, és ezzel kezdődött a finn irodalommal való ismerkedése. A könyv szótárral történő elolvasása közel egy esztendőt vett igénybe, s közben a finn nyelvet is elsajátította. 1962-től a 80-as évek elejéig több mint hétezer oldalt fordított finnről magyarra.  Mika Waltari történelmi regényeinek többsége az ő fordításában jelent meg itthon. (Az emberiség ellenségei, Mikael, Mikael Hakim, Turms, a halhatatlan, Johannesz ifjúsága, Johannesz Angelosz). Fordítói tevékenységének elismeréseként kapta meg 1986-ban a Kalevala emlékérmet, és lett a Finn Irodalmi Társaság levelező tagja. A Kalevala első énekét lefordította finnről albánra, mely egy tanulmány kíséretében meg is jelent Koszovó fővárosában, Pristinában.

Az albán nyelvvel az egyetem befejezése után került kapcsolatba. 1948-ban 150 albán fiatal érkezett Magyarországra, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson. Oktatásukra magyar tanár kellett, méghozzá olyan, aki olaszul vagy franciául tud, mert az albán fiatalok ezt a két nyelvet tanulták otthon. Schütz István kezdte őket magyar nyelvre oktatni, s közben megtanult albánul. Később az albán követségen tökéletesítette nyelvtudását. 1950-ben megbízást kapott az első magyar-albán szótár elkészítésére. Tíz évig dolgozott a Magyar Távirati Iroda külföldi sajtószolgálatának munkatársaként, ahol albán, román, olasz és német nyelvismeretét kamatoztatta. 6 évig a Magyar Rádió idegen nyelvű adásainál, 13 évig a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség sajtóosztályán dolgozott. Ezután egy 6 nyelven megjelenő idegenforgalmi hetilap, majd a KGST négy világnyelven megjelenő folyóiratának a szerkesztőségét vezette. Bejárta a világ kétharmadát, készített interjúkat olyan személyiségekkel, mint Salvador Allende chilei, Gamal Nasszer egyiptomi államfővel, a portugál gyarmati felszabadító mozgalmak vezetőjével, Mario Soares-szel, Urho Kekkonen finn köztársasági elnökkel.

Az 1980-as évek elején az ELTE román nyelvű tanszékén kezdte az albán nyelv oktatását. Oktatói munkája kiterjedt az albanológia, a régi román irodalom, majd a balkanológia oktatására is. Foglalkozott a balkáni nyelvek genezisével és a térség népeinek nyelvi kapcsolatrendszerével.

 A 80-as évektől kezdve rendszeresen tartott előadásokat a pristinai egyetemen, majd Tiranában is.

Nyelvészeti kutatásokkal is foglalkozott. 1981-ben írta meg első albanológiai munkáját. Abban egy latin eredetűnek vélt román szóról bizonyította be, hogy valójában albán eredetű. A dolgozat a Ceausescu-féle Románia érzékenységére való tekintettel csak franciául jelenhetett meg.

Ez irányú munkásságát 2002-ben Fehér foltok a Balkánon címen megjelent albanológiai - balkanisztikai áttekintésével koronázta meg. A könyv a román és az albán nyelvi-történeti párhuzamokról szól.

Közben szorgosan dolgozott a mintegy 1600 oldalas albán-magyar szótáron, melyet CD-re mentett át a számítógépéről,  s ez az óriási munka még kiadásra vár.

A 20. század egyik legnagyobb hatású magyar albanológusaként, az albán nyelv és kultúra fáradhatatlan terjesztőjeként tartják számon. Személyisége és munkássága által az albánok a mai napig barátjukként tisztelik a magyar tudóst.

Schütz István emléktáblájának leleplezése a koszovói Gjakova városban 2020-ban

Schütz István sírja az ürömi temetőben

Köszönöm Barkóczy Katalinnak a fenti íráshoz nyújtott sok segítségét.

Forrás:

Népszabadság -  2002. december 12.

Magyar Nemzet - 2010. december 4.

Wikipédia

Bölcsődei képek 1.

Az ürömi focicsapat az 1970-es években

Karatetábor 1994-ben

A 7. c 1991-ben

Melina Mercouri Szentendrén (3)

1988-as szentendrei látogatása során a miniszter asszony nemcsak a Kovács Margit Múzeumban és a Görög-templom ortodox egyházművészeti kiállításán, hanem egy kortárs festő, a szerb Milić od Mačve időszaki tárlatán is megjelent, a Szentendrei Képtárban.

Melina a szerb festőművész, Milić od Mačve társaságában

A háttérben a minisztert kísérő Vujicsics Sztoján, balról pedig felesége, Vujicsics Marietta. Jobb szélen Szánthó Imre festőművész

(A ballonkabátos, hullámos ősz hajú úr kilétét nem sikerült megállapítani)

Melina Mercouri és szentendrei vendéglátói a Görög utcában: Ladányi István múzeumigazgató és dr. Mailáth Imre, a Ferenczy Múzeum munkatársa

Források:

Vujicsics Marietta családi archívuma és szíves közlése

Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár (Szentendre), helytörténeti gyűjtemény

Külkapcsolat – Grósz Károly fogadja Melina Mercourit. MTVA Archívum

Az utolsó görög istennő. MaNDA

Melína Merkúri. Wikipédia

Melina Mercouri Szentendrén (2)

A kulturális miniszterként Magyarországra látogató színésznő 1988 márciusában a szentendrei Görög-templomban is járt. Megtekintette az akkor ott, frissen megnyílt egyházművészeti kiállítást.  

Vujicsics Sztoján irodalomtörténész (a képen balról) fogadja a miniszterasszonyt, és bemutatja neki az általa rendezett kiállítási anyagot

Mercouri kísérői voltak Görögország budapesti nagykövete és a kultuszminisztérium vezető munkatársai 

Helyben kalauzolták még: Szánthó Imre festőművész (balról, elöl) és Gálity Vojiszláv atya (középen) 

Források:

Vujicsics Marietta családi archívuma

Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár (Szentendre), helytörténeti gyűjtemény

Külkapcsolat – Grósz Károly fogadja Melina Mercourit. MTVA Archívum

Az utolsó görög istennő. MaNDA

Melína Merkúri. Wikipédia

Melina Mercouri Szentendrén (1)

1988 márciusában Magyarországon járt Melina Mercouri (1920–1994) görög színésznő, énekesnő, politikus, a görög parlament képviselője, 1981-től Görögország első női kulturális minisztere. Budapesten tárgyalásokat folytatott a két ország kulturális együttműködéséről. Szentendrére is ellátogatott, és természetesen betért egy rövid időre a Kovács Margit Múzeumba.

A híres színésznő és a paraszt Madonna

A miniszteri látogatás idejére a múzeumot bezárták

Források:

Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár (Szentendre), helytörténeti gyűjtemény

Külkapcsolat – Grósz Károly fogadja Melina Mercourit. MTVA Archívum

Az utolsó görög istennő. MaNDA

Miért imádták a magyarok Kovács Margitot? Index

Református templom 1985. - VÁTI Építésügyi Dokumentációs Központ Tervtára

A régi iskola udvara - kép: Csongár László

Piknik Saci nénivel - Ady Endre utca

Tanácsi dolgozók 1983-84 körül - kép: Novák Erzsébet

Zeneiskolai tanévzáró 1974-ben

Önkéntes rendőrök az 1970-es években - kép: Mózesné Marianna

Ki volt Gavril Sztefanovics Venclovics, és mi köze volt Szentendréhez? 

    Időutazás

    a magyarországi

    szerb irodalom

    berkeiben... 

Gavril Sztefanovics Venclovics pap, író, költő, szónok, filozófus a szerb barokk irodalom egyik első és legjelentősebb képviselője volt. A 17. század végén Magyarországra menekült és itt letelepedett szerbek első nemzedékéhez tartozott. Iskolai tananyag Szerbiában az irodalomórákon. 

Mi alig ismerjük a nevét, pedig szorosan kapcsolódik Szentendre történetének egy fontos szakaszához. A Duna-parton alapított kódexmásoló műhelyben tanult és dolgozott. Később Komáromban, Győrben és másutt működött vándorprédikátorként, s közben jelentős szépírói tevékenységet fejtett ki. Kézzel írott műveit saját maga illusztrálta. Tudósként hozzájárult a népnyelv fejlődéséhez – amely egy évszázaddal később a szerb irodalmi nyelvvé vált. Feltételezhetően egy Pomáz környéki remetelakban érte a halál, 1749-ben.

*

A szerzetes nevét viselő Venclovics Műhely (Radionica Venclović) 2007 és 2019 között működött a Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ könyvkiadójaként. Fennállása alatt a magyarországi szerb irodalom régebbi és mai alkotásait adta közre eredeti nyelven. Megjelentette Venclovics 1717-ben, Szentendrén írt ábécéskönyvét hasonmás kiadásban, de repertoárját magyar nyelvű fordítások – köztük kortárs művek – is szélesítették. Ezekből mutattak be néhányat 2018-ban a Pest Megyei Könyvtárban (lásd a videót,8:06-tól).

A vándorszerzetes figurája a ma írónemzedékét is megihlette. Feltűnik például a budakalászi születésű író, Milosevits Péter izzig-vérig modern, sőt posztmodern regényében, melynek címe: Az utolsó szentendrei szerb. A könyv fiktív főszereplőjének rejtélyes módon nyoma vész egy robbanásban. Az író a sok szálon futó történet mellékszereplőjeként megrajzolja Venclovics alakját is – félig komolyan: mint a kicsapongó életet élő hajdani ikonfestőt, félig ironikusan: mint a szentendrei nyári színház szintén nem mindig józan színészét.

A szulejmanováci csata című regényben, mely folytatása az előző könyvnek, s 2021-ben jelent meg magyarul a Szentendrei Könyvklub kiadásában, szintén találkozhatunk Vencloviccsal. Ezúttal titokzatosan lebegő árnyként jelenik meg egy zegzugos szentendrei pince mélyén, a szerbek 300 évvel ezelőtt elásott kincsét kereső csapat tagjainak szeme előtt.

Vajon megtalálják-e a regény szereplői a szerbek kincsét, és egyáltalán: mi az? S ha megtalálják, volt-e (van-e) valami köze hozzá Venclovicsnak, a 18. században élt szerzetesnek? És valójában ki is az utolsó szentendrei szerb?

Ezekre a kérdésekre is választ kaphat, aki elolvassa Milosevits Péter regényeit.

Források:

Tv Budakalász (film)

Gavril Stefanović Venclović (szöveg)

Gavril Stefanovic Venclovic (kép)

Szentendrei Könyvklub

Óvodai képek

Óvodai évzáró 1975-ben

Óvodai ünnepség az 1970-es években - kép: Urbán József

Óvodai farsang az 1970-es években

Óvodai csoportkép 1986-ból - kép: Dolgos Zsuzsa Tímea

Óvodai csoportkép 1990-ből - kép: Dolgos Zsuzsa Tímea

Sztaravoda

Csarnojevics pátriárka forrása    

a szentendrei erdőben   

Itt az Öreg kegyes volt

s botját földbe döfte

A kőből víz fakadt

az ajkakról ének zendült

mert a vándorok

negyvennapi útjuk során

nem feledték a dalokat

Itt sütöttek nyárson bárányt

itt perdült táncra a hólyagos láb

 

Itt vonszolta útvégi mámorában

bokorba szemérmes ükapám

ifjú ükanyámat

 

Lúdbőrözött az ükapám

mikor ükanyám görcsösen megragadta

és sültagyag-kérgű tenyerével

végigsimított a hátán

 

Ükanyám mellbimbói

megduzzadtak mint a környező dombok

s ott ahol mindenki harmatos

rajta is bozontban nőtt a fű

 

Elvoltak jó darabig

 

Az állatok tapintatosan

bundájukba sunyták a fejüket

 

Csak a madarak repültek el

s csőrükben agyagot és szalmát hoztak

fészket rakni a szeretőknek

és nekem

Forrás:

Milosevits Péter: Szentendrei regula. Szabad és énekelhető versek

Szentendrei Könyvklub, 2021