A második világháború utáni idők

1947-től 1950-ig, az államosításig az ürömi Földművesszövetkezet üzemeltette a kőbányákat. 1950-ben megalakult a Kőfaragó Vállalat ürömi üzeme, melyhez a laposkőbánya, a rókahegyi bánya, a murvabánya és az ezüsthegyi bánya tartozott. 1953-ban a budakalászi bányát is az üzemhez csatolták.

Kőfejtők az 1950-es évek elején

A dolgozók száma az államosításkori 32-ről 1953-ra 220 főre emelkedett. A kitermelt kő mennyisége évről évre nőtt. Az ötvenes években annyi volt a megrendelés, hogy nem is tudták mind elfogadni. A bányák díszítőköveket, tömbköveket, építőköveket, útalapköveket és forgácskövet termeltek.

Tömbkövek megmunkálása

Exportra készült kövek

A köveket kezdetben lovaskocsikkal, majd teherautókkal az ürömi vasútállomásra szállították, s ott vonatra rakták. A kövek eljutottak az ország minden részébe, még külföldre is. Budapesten a Duna partját részben ürömi kőből készült lépcsők szegélyezik. A budakalászi tömbkövek különösen kelendőek voltak.

 Az ezüsthegyi bányában az 1950-es években

Az ötvenes években megkezdődött a bányák gépesítése. Befúrtak a kőbe, majd robbantás után a nagy tömböket csörlőkkel, sodronnyal mozdították ki. A további megmunkálás már kézi erővel történt, mégis sok anyag ment veszendőbe. A háború előtti viszonyok sokat változtak, de a munka továbbra is nagyon balesetveszélyes maradt. 1965-ben például 11 baleset történt.

A robbantáshoz szükséges lyukak fúrása

A tömbkőfejtés előkészítése a budakalászi bányában

Az üzemben nemcsak helyiek dolgoztak, a megye egész területéről érkeztek munkások. A távolabb lakók nem jártak naponta haza, számukra három munkásszállót létesítettek. Ezek közül kettő volt Ürömön. Az egyik a mostani ÖNO volt, a másikat már lebontották, a Fő utca és a Kőbánya utca sarkán állt. Az üzemnek saját konyhája is volt. Az öt bányát az Üröm községben lévő irodából irányították.

Az 1960-as években csökkent a dolgozók száma. Ekkor emelkedtek a minőségi követelmények, a megrendelés is kevesebb volt. 1968-ban már csak 139 dolgozójuk volt.

A bányák üzemvezetője 1972-ig, nyugdíjazásáig Bassó Ferenc volt, s utóda Káli Lajos lett.

Laposkőből rakott falak, kerítések, támfalak ma is számos helyen találhatók a faluban.

Laposkőből rakott kerítés

Forrás:

Muskáth György: Üröm története 1945-1970 című kézirata

Üröm az idő sodrában - Üröm, ÜBT, 2010.

Ürömiek visszaemlékezései

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.