A török uralom, a németek betelepítése

A török hódoltság alatt a falu elpusztult, jórészt lakatlanná vált; 1562-ben Üröm-puszta török kincstári bérlet volt, melyet Musztafa aga birtokolt. A budai szandzsák 1580. évi adólajstromában is pusztaként szerepel, évi 500 akcse jövedelemmel.

A török uralom megszűnése után jó ideig nem tűnt fel okiratokban, s csak a 18. század elejétől népesedett be újra. Az első telepesek valószínűleg 1699-ben jelentek meg. 1711-ben 16, 1720-ban már 37 német háztartás található a faluban. A telepesek Bajorországból jöttek. Az újjáépült község a középkori templomromokon új templomot épített magának, melyet Szent Györgynek szentelt. A templomot a 18. század közepétől többször renoválták, így nyerte el mai barokk formáját. 1936-ban szentély épült hozzá.

Az ulmer Schachtel - ilyen hajókon érkeztek a német telepesek - Sebastian Leicht műve

A betelepült németek 1737-ben alapították a község első iskoláját. Ilyen kis település történetében ez szinte egyedülálló tett volt. A kornak megfelelően egy tanterem szolgálta a tanítást, s egyetlen tanító oktatott.

A budai klarisszák a rend feloszlatásáig megtartották birtokukat. 1781-ben a Vallásalaphoz került Üröm, melyet aztán 1800-ban több más környékbeli faluval együtt - József nádor megvásárolt.

Ürömi sváb képek

Forrás:

Muskáth György: Üröm község története - kézirat

Üröm az idő sodrában - Üröm, ÜBt, 2010.

 Őskor, ókor, középkor

Üröm területén talált újkőkori leletek bizonyítják, hogy már több mint ötezer évvel ezelőtt is lakott hely volt. Cserepeket, valamint egy kovából pattintott kaparót gyűjtöttek abból a korból a régészek. 

A halomsíros kultúra leleteiből - kép: Régészeti tanulmányok Pest megyéből

Erre vezetett a római korban az Aquincumot Brigetioval összekötő út. Brigetio a mai Szőny területén állt. Előkerült egy római mérföldkő is latin nyelvű szövegmaradványokkal, mely valószínűleg ezen út mellől származik. De találtak itt a honfoglalás idejéből vagy a korai Árpád-korból származó sírt is.

A római mérföldkő a Templom téren

A középkori falu a mai belterület alatt fekhetett. Üröm ősi településeink sorába tartozik, 1212-ben említtették először egy oklevélben. A 13. század elején, még jóval a tatárjárás előtt a Baracska nemzetség birtoka volt. E nemzetség sarja, Baran fia Hippolit egy bizonyos  szőlőbirtokot 1212-ben az általa alapított baracskai monostornak adományozott.

Üröm első okleveles említése 1212-ből - forrás: Pest Megyei Levéltár

Második okleveles említése 1214-ből való, de sokkal régebbi eseményeket mond el. Boleszló még budai prépost korában (kb. 1172-1187) Ürömön szőlőt szerzett, melyet váci püspök korában, II. András uralkodása idején, valamikor 1205 és 1212 között a leleszi premontrei prépostságnak adományozott. Ezeken a dokumentumokon még Ewrem, olykor Eurem néven szerepel a község. A helynévnek ez a középkori alakja az "őr, őröl" szótő származéka, s malomkövek fejtésére alkalmas helyet jelölhetett. 

1312-ben Mária királyné ürömi szőlőbirtokát egy Theza (Tisza?) nevű udvari emberének adományozta. 1354-ben a budai klarisszák szereztek itt birtokokat, és egészen 1781-ig kezükben tartották. 

A szőlőművelés gyakran tűnik fel az Ürömre vonatkozó oklevelekben. Az egyik oklevél egy Mihály nevű presbiter nevét is említi, tehát a faluban már valószínűleg templom is volt. Az óbudai klarisszák ürömi birtokát 1367-ben határjárták, s az akkor készült oklevélben említik Kővágó-hegyet. A szőlőművelés mellett a kőbányászat is jelentős szerepet játszott a falu történetében.

Régi malomkő - kép: Ürömi örökségünk

Források:

Magyarország régészeti topográfiája 7. kötet - Budai és Szentendrei járás, 1986.

Régészeti tanulmányok Pest megyéből - Szentendre, 1980.

Muskáth György: Üröm község története - kézirat

Ürömi örökségünk - Üröm, ÜBT, 2000.

 Összetartás és rivalizálás

Üröm és Pilisborosjenő két szomszédos település Pest megyében. 1946 előtt mindkét falut római katolikus vallású svábok lakták. A németek kitelepítéséig a két falu lakossága kimondottan jó viszonyban volt egymással.

Ürömi képeslap

Pilisborosjenői képeslap - kép: sulinet.hu

 "Átmentek egymás falujába segíteni építkezéseken, aratáskor; kölcsönadtak egymásnak szerszámot, fát, egyéb anyagot. Borosjenői gazdák Ürömön, ürömiek pedig Borosjenőn is vásároltak termőföldet.Voltak gazdák, akik például cséplőgépet vásároltak, s bércséplést vállaltak a szomszéd faluban. A dolgos hétköznapokat ünnepek, hétvégék követték, a pihenés és szórakozás alkalmai. Szólt a fúvószene, az emberek énekeltek, táncra perdültek. Bált majdnem minden hétvégén rendeztek a falvak kocsmáiban, reggelig tartott a mulatság. A legnagyobb ünnep mindkét faluban a templombúcsú volt. Borosjenőn Szent Vid napján, június 14-én, Ürömben Szent György napján, április 24-én. A hátsó úton ekkor volt a legnagyobb forgalom: a szomszédok átmentek egymáshoz ünnepelni. Szent Györgykor például Borosjenőn nem is mondtak misét, mindenki Ürömben volt, a két falu plébánosa együtt misézett. Azelőtt a földúton érték el az emberek a munkaterületüket is, a szántót, a kerteket. Itt gyalogoltak át az egyik faluból a másikba. Ez félórás, két kilométeres séta volt. Sok-sok szerelmi vallomás hangzott el ezen az útszakaszon, a fiatalok sorsa nagyrészt itt dőlt el. A kukorica- és tollfosztás, a bálok: megannyi lehetőség a találkozásra, ismerkedésre. Gyakoriak voltak a vegyes házasságok: ürömi legény borosjenői lányt vett feleségül és viszont. A focipálya is az út mentén volt, emiatt is gyakran jártak erre a két település lakói."

Tarján Miklós: Összetartás és rivalizálás

Az előtérben Üröm, a háttérben Pilisborosjenő és a Nagy-Kevély

Üröm a Köves-bércről 2015 nyarán

Pilisborosjenő - kép: pilisinfo.hu

Az ürömi katolikus templom

A pilisborosjenői templom - kép: Wikipédia

A németek kitelepítése után lazulni kezdett a két falu jószomszédi kapcsolata. Sok magyar lakost telepítettek be, sok helyről. A hatvanas években Ürömöt jobban fejlesztették, Pilisborosjenő lemaradt. Aztán a Pest Megyei tanács kitalálta, hogy irányítsa a két falut közös tanács. 1970-ben ez meg is valósult, Üröm, a nagyobb település lett a tanácsszékhely. A rivalizálás folytatódott, a borosjenőiek nem nézték jó szemmel az ürömiek dominanciáját.

1973-ban megkezdték a két község közötti összekötőút építését, 1977-re el is készült. Míg az utat le nem aszfaltozták, a busz úgy közlekedett Óbudáról, hogy először az ürömi főtérig jött, ott megfordult, visszament az elágazásig, majd a bekötőúton továbbment Pilisborosjenőre. De volt ürömi és pilisborosjenői közvetlen járat is. 

Sok vitás kérdést megoldott a közös tanács, de a viszony sosem volt felhőtlen. Egyre több ház épült Ürömön is, Pilisborosjenőn is, már-már úgy látszott, hogy a két község összeépül. Az ürömiek azt javasolták, ha már úgyis összeépül a két falu, legyen a neve Ürömpilis. Ez hatalmas tiltakozást váltott ki Pilisborosjenőn, s a tanács le is mondott erről a tervéről.

A két település közös iskolát is épített, 1983-ban készült el a két falu között az új, felső tagozatos iskola.

A két község "házassága" nem bizonyult tartósnak, a rendszerváltáskor "válással" végződött. Az 1989. november 26-i falugyűlésen megtartott népszavazás döntött egyhangúlag az önállóság mellett. 1993-ban a közös iskolát is megszüntették.

A közös iskola

Forrás:

Tarján Miklós: Összetartás és rivalizálás - Két "német falu" szomszédkapcsolata (Üröm és Pilisborosjenő) - Bp. Az Országos Idegennyelvű Könyvtár évkönyve, 2008.

Muskáth György: Üröm története 1945-1970 - kézirat

Muskáth György: Üröm és Pilisborosjenő 1977. évi falukrónikája - kézirat

Fenyőfa Üröm főterén

A Templom teret karácsony táján hosszú évek óta karácsonyfa díszíti.

A díszítést az önkormányzat dolgozói végzik - fotó: Királyi Vilmos

2005

A helyi újság címlapja 2009-ből

2013

2014

A karácsonyfa szomszédságában látható betlehem  az ürömi Szent György Egyesület munkája

2015

2016

2017

2018 - fotó: Egyed Krisztina

2019 - fotó Királyi Vilmos

2020 - fotó Kende Júlia

Bepillantás a második világháború előtti Üröm életébe
  

A Magyar Távirati Iroda 1881 óta szolgáltatja a friss híreket. Az MTI hosszú ideig egy litográfiai eljárással készült újság, az úgynevezett MTI kőnyomatos hírek útján tájékoztatta az előfizetőit. Ez az újság az 1920-1956 időszakból felkerült az internetre, a Arcanum adatbázisba. 

E kőnyomatos újságokat böngészve számos érdekes ürömi hírre is bukkanunk.

Azok a hajdani ürömi legények sem voltak mindig példás magaviseletűek

Községünk elöljárósága is jótékonykodott

Kétéves kislány balesete 1937-ben

Lázadó tejesgazdák

Halálos baleset a kőbányában 1940-ben

1940-ben megalakult a Volksbund helyi szervezete

Rablógyilkosság 1941-ben

Forrás:

 mol.arcanum.hu/mti/opt/a111001.htm?v=pdf&a=start

Széchenyi telep, Sadove, lakóparkok 

"A központtól elkülönült új,  és lakott falurészek kialakulása már a legutóbbi idők története."

Szüret Gittingeréknél Üröm-hegyen valamikor a két világháború között

(forrás: www.sulinet.hu)

Budakalászi út 1965-ben - Fortepan, fotó: Mészáros Zoltán

"A Széchenyi telep az 1960-as években lett Üröm része. A korábban Budapesthez tartozó lakott hegyoldal egy részét a faluhoz csatolták. Hírlik, hogy filmesek kívántak itt nagyobb léptékű fejlesztést végrehajtani, ami csak a fővároson kívül lett volna lehetséges, ezért vitték ki a területet a megyébe. Ez az egyetlen hely, ahol az 1873-ban meghúzott városhatártól a főváros nem kifelé terjeszkedett, hanem területet vesztett. További, fokozatosan betelepülő része a falunak a Sadove (említették régi Ragovác nevét is), egyre több állandó lakossal. Az 1990-es években indult meg a lakóparkok építése, először a Rókahegyen és Péterhegy területén, majd a Táborföld és végül az "Ezüsthegyi lakópark" (mely helyileg a kevésbé jól hangzó Kőhegyen van)."

Üröm az idők sodrában - 81. oldal

A Sadove valamikor Budakalászhoz tartozott. 1962-ben csatolták át Ürömhöz. A határozat erről 1962. március 13-án jelent meg a Magyar Közlönyben. A neve szerb eredetű, kertet jelent.

Magyar Közlöny - 1962. 03. 13.

A Széchenyi telep 2015 májusában

A Rókahegy 2002-ben

Táborföld 2006-ban

Forrás:

Üröm az idő sodrában - Üröm, ÜBT, 2010.

Magyar Közlöny - 1962. 03. 13.

 Régen minden ház udvarán kút volt

"A nagyszámú tehén (volt 760 darab is) a falutól keletre, a Rókahegy és Péter-hegy lejtőin legelt, a Rókahegyen a nagy átmérőjű ősi kutakból itattak. Ezeket az ősrégi kutakat az 1960-as években betöltötték. Itató vályú és kút volt még a Kőbányai út és a Róka-hegyi út közötti hegyes sarokban is a legelők felé vezető út mentén. A régi "közkutak" közül kettő ma is megtalálható, a Rákóczi utcában a 15. sz. ház előtt, illetve a Fő utcában a volt TSZ udvar, Fő utca 1. előtt."

Üröm az idők sodrában - 81. oldal

"Régen minden háznak az udvarán volt kút. Ki voltak rakva lapos kővel. Tavasszal felemeltük a kút kőlapját, és úgy mertük ki a vizet, annyira tele volt. A Fő utcában nem is volt jó inni a vízből. Az orvos házában volt jó gyógyvíz, abból a kútból ittak az emberek. A fő kút a Takarékszövetkezet előtt, a Fő téren volt. Nyitott volt, sok veréb fészkelt a kövek között. Minden utcának volt egy fő kútja, ahonnan vitték a vizet az emberek."

Witzerleiter Mária visszaemlékezése - Ürömi örökségünk 54. oldal

Fővárosi víz folyik a kútból (Iskola utca)

A két világháború között a nagyvárosokban már a középosztálybeli polgárok lakásaiban is folyóvíz, fürdőszoba volt. A vízvezeték építési láz a falvakat csak az 1960-as, 1970-es években érte el. Ürömön a Mészégetőnél a hegyre még az 1960-as években is szamárral vitték fel a vizet. A vízvezeték kiépítését 1965-ben kezdték el. 1967-ben már minden utcában fővárosi víz folyt.

A 2006-os kőfaragó tábor résztvevői által felújított kút a Templom téren

Forrás:

Üröm az idő sodrában - Üröm, ÜBT, 2010.

Ürömi örökségünk - Üröm, ÜBT, 2000.

Ürömiek visszaemlékezései

 Zene, tánc, bál

A második világháború előtt a zene, a tánc, a bálok jelentették a legfőbb szórakozást a faluban. Bál nemcsak farsangkor és szüretkor volt, az év nagy részében szinte hetente, kéthetente rendeztek egyet. Aztán ott voltak a lakodalmak. A nem egészen 2000 lakosú Ürömön több zenekar is volt. 

A Hartwiger vendéglőben az 1930-as években

 Siklósi Rajmund így emlékezik:

"Családunkban általános volt a zenélés. Édesapám, bácsikám, majd én magam is játszottam zenekarban, először 1938-tól fúvós baritont, majd később harmonikáztam. Akik játszottak, képzett zenészek voltak, többen korábban, mint katonazenészek tanulták ki a hangszeres játékot. A helybélieken kívül szomszéd falukból is hívtunk szükség esetén besegíteni hozzánk zenészeket. Volt egy nagyobb zenekar: ebben apám volt a nagydobos, Békásmegyerről jött Mercz bácsi a kisdobos, Folhoffer bácsi rézfúvós, Reiter Konrád esztrombitás, Openauer Orbán klarinétos, Schek Károly Borosjenőről klarinétos, a bácsikám trombitás (és egyben a zenekar vezetője: Sárosi /Schieszl/ Ferenc, ő a MÁV zenekarában is játszott) és még két bariton rézfúvós voltak együtt. Először egy kisebb létszámú zenekar volt: ebben apám (aki ezt is megtanulta) volt a hegedűs, a bácsikám, Koller Gyuri bácsi basszus, Pomázról egy harmonikás, trombitás, klarinét, pozán és egy dobos játszottak együtt. A hangszer mindenkinek a sajátja volt. Játszottunk esküvőkön, bálokon, temetéseken, gyakran az utcán. A mulatságokon a legtöbbet keringőt és polkát kértek tőlünk, de a '30-as évek elejétől már tangó és foxtrott is volt a műsorunkon."

"A szórakozásnak is megvolt a maga rendje, évszakokhoz, ünnepekhez kötve. A naptári év szerint haladva, a Szilveszter napján a hálaadó szentmise után mindössze egy induló zárta le az évet. A nagy mulatság Újév napján volt, délután 3-tól másnap reggel 2 óráig tartott a zene, akkor zárni kellett."

Üröm az idő sodrában - 191. oldal

Ürömi férfiak vasárnap délután egy pincénél az 1930-as évek végén

Szórakozó baráti társaságok

A farsangi bálokat a helyi egyesületek rendezték. Ezek helyszíne a Hartwiger vendéglő (a mostani Hegyalja vendéglő) és a Lang kávéház (most művelődési ház) volt. Három napig táncoltak, mulattak. Kedden este 10-kor be kellett fejezni a bált, a másnapi hamvazószerda miatt. Még a csendőrök is ellenőrizték, hogy 10 óra után már ne legyen zene, tánc. Hamvazószerdán aztán összeültek a zenészek és egy finom böjti vacsora mellett szétosztották a pénzt, mert a belépőjegyet a zenészek árulták, nem a kocsmárosok.

Aratás alatt nem volt bál, akkor dolgozni kellett. A betakarítás után legközelebb szüretkor rendeztek bált. A szüreti mulatságok az 1920-as években jöttek divatba. Lovaskocsikra hordókat raktak, magyar zászlókkal díszítették. A szekéren egy magyaros ruhába öltözött csikós pár ült, így járták mulatozva végig a falut. Minden évben volt Katalin-bál is. A téli időszakban nagyon sokféle mulatság volt. Ezek általában zártkörűek voltak, meghívóval lehetett bemenni. A legnagyobb esemény a farsang és a búcsú voltak. Ezekre előre gyűjtötték a pénzt az emberek.

Magyaros ruhában az 1928-as szüreti mulatságon

Forrás:

Üröm az idő sodrában - Üröm, ÜBT.2010.

Ürömi örökségünk - Üröm, ÜBT 2000.

Film József nádor első feleségének életéről 

Alexandra Pavlovnáról, aki az ürömi sírkápolnában nyugszik, 2007-ben film készült. A film rendezője és forgatókönyvírója Szakály István, operatőre Kiss Sándor, narrátora Végvári Tamás. Az elkészült alkotást 2008-ban mutatták be a 39. magyar filmszemlén. A televízióban is láthatták a nézők, 2008. március 22-én az MTV2-n, 2008. augusztus 29-én és 2010. november 22-én pedig az MTV1-en. A film megtalálható a Nemzeti Audiovizuális Archivumban, s a NAVA-pontokon megtekinthető. De az ürömi könyvtárban is van néhány DVD. 

A film DVD-jének borítója

Alexandra Pavlovna nagyhercegnő, akiről a film készült

Az 53 perces filmből megismerhetjük az orosz nagyhercegnő rövid életét, házasságát, halálát. Láthatjuk Nagy Katalin cárnő kedvenc unokája gyermekkorának, házasságkötésének, házasságának, halálának helyszínét. Olyan emberek szólalnak meg, akik sokat tudnak róla. Alexandra Pavlovna nagyhercegnőt, József nádor első feleségét Ürömön temették el. A film bemutatja sírkápolnáját és 2004-es újratemetését is.

A nagyhercegnő meglepően sokat tett a a magyar kultúra, a zene, a nemzeti viselet fellendítéséért, ezzel magyarázható, hogy váratlan halálakor "Magyarország királynéjaként" siratták a magyarok.

A sírkápolna, ahol Alexandra Pavlovna nagyhercegnő nyugszik

A nagyhercegnő újratemetése 2004. szeptember 11-én

 Forrás:

Hankó Ildikó: Szerelem Szentpéterváron - Magyar Demokrata, 2008. március 20.

est.hu

PORT.hu