„Mikor masinánk elkattan,akkor lesz Ön halhatatlan...”

A felvétel a mai Duna korzón át vezető autóútnál indul. A Postás strandot sátorozók, autósok lepik el. Visszatekintve jobbról a Rózsakert lakótelep házai láthatók.

Feltűnik a Szentendrei Nyár műsorfüzetének biankó borítója, majd a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár által szervezett zenés városnéző séta programjának szórólapja. (A szórólapon a szerb püspökség Hunyadi utcai pincéjének régi, töredezett vaskapuja látható.)

A művelődési központ bejárata előtt néptáncbemutató zajlik. (A Szentendrei Műsor szerint fellépett a budakalászi gyermektánccsoport és a PMKK úttörő fúvószenekara.) Az együttes vezető tanára, Szabó Ferencné, Erzsike a jobb oldalon veri a taktust.

Ezután betekintést nyerünk Székely Piroska Szentendrén élő iparművész kiállításába, majd ismét a Duna-parton vagyunk, a sokak által kedvelt randihelyszínen, a töltésen. Plakátok hirdetik a parton:

                                                         IFJÚSÁGI NAPOK

                                            Szentendre, ’78. július 29-30.

Az iskolások néptáncműsora a Duna-parton (Somogy-Bacsó part) folytatódik. A tömegben feltűnik a sétát vezető Mailáth Imre alakja.

A PMKK-t most az épület Martinovics utca felőli oldalánál érintjük. Sétálók közelednek a Rab Ráby térről. Mi is oda megyünk, a téren zajló szabadtéri koncertre. Látjuk a Ljubojevics-házon lógó lakatoscímert (kulcsot). A szerb temető mellől érkező, dohányzó fiatalok között feltűnik a fehér hajú pópa.

A művelődési központ galériájában most klasszikus modern stilusú festményeket, szép csendéleteket látunk a falakon.

A Skanzenben a Felső-Tisza-vidék tájegység házainál találjuk magunkat. A vásárlók kerámiatárgyak között válogatnak (Kiss Márta fazekas edényei). A háttérben beszélgető szemüveges férfi az akkori múzeumigazgató, dr. Kurucz Albert. A Vujicsics együttes délszláv népzenét játszik, majd hegedűsöket látunk-hallunk.

Egy rövid snitt erejéig ismét a Postás strandon vagyunk, a kempingezők között. A háttérben hömpölyög a Duna.

Azután a szentendrei óvárosban, az Alkotmány (egykor Püspök) utcában ereszkedünk le a Fő (akkor még Marx) térre. Balról a Nosztalgia Ház bejárata látszik, jobbról a népszerű Angyal borozóé.

A főtér fölött magasodó dombon épp a népi színjátszás hagyományai elevenednek meg. Vásári komédiások pajzán históriáit láthatjuk (A borivó asszony, Borka asszony és György deák, Haj, Rákóczi, haj, Bercsényi…) Szabadtéri kiállítás is van, sőt lehet fényképezkedni, amihez szellemes reklámtáblák, verses feliratok toborozzák a közönséget, például: 

                                                    Potom áron fotó készül,

Kész a kép két órán belül.

Húsz pénz a felvétel ára,

Húsz a képé, de nem drága.

Mikor masinánk elkattan,

Akkor lesz Ön halhatatlan.

Egy másik gyöngyszem:

Ha imádja férjét, nejét,

Itt kapassa le a fejét!

Uram, netán izma satnya?

E sztárfotó kidagasztja.

Gyerkőcöknek kormánykerék,

Ki-ki megleli a helyét.

A főtér környékén a Blagovestenszka-templom uralja a városképet, és fel-feltűnik a Belgrád-székesegyház tornya, meg a várdombi plébániatemplom is. A fal mellett áll egy lovasszekér, a lovacskák békésen tűrik a simogatást a gyerekektől.

A templomtéren sorban állnak csevapcsicsáért. Rendőr portyázik a tömegben. Délszláv népzenét játszó zenészek lézengenek a fa alatt. Időnként rázendítenek, miközben az énekesnő – ki tudja miért – a fán, az ágak között billeg. (Vajon kik ők?)

A felvételt kísérő eredeti zenei aláfestés hangulatos, bár jellegét tekintve nem mindig van szinkronban a képsorokkal, és sajnos ma már a minősége is kívánnivalót hagy maga után (erősen torz).

Források:

Gaján Vilmos, Ráby Mátyás Amatőr Filmklub (Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár, Szentendre)

Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, Szentendre (helytörténeti gyűjtemény)

Négyesi Gábor, Gyömrő (amatőr filmarchívum)

Szentendrei Műsor, 1978. július

Szentendre régi képeken (Facebook-csoport)

Fesztivál a hagyományok ihletésében

A Szentendrei Nyár kulturális és művészeti fesztivál az 1970-es évek végén már húszéves előzményekre tekinthetett vissza, hiszen 1958 nyarán rendezték meg először a Szentendrei Kulturális Napok rendezvénysorozatot – a Szentendrei Hetek, majd Szentendrei Nyár elődjét.

A Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár amatőr filmstúdiója által készített kisfilmen betekintést nyerünk a korabeli rendezvényekbe. A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága udvarán épp a Ferenczy család művésztagjainak jubileumi kiállítását nyitják meg, dr. Ikvai Nándor igazgató jelenlétében. A székek mellett Szentiványi Kálmán, a múzeum fotósa sétál. Az első sorban ül Barcsay Jenő festőművész, mellette talán Miháltz Pál. 

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén épp a Vásári Mulatságok eseményei zajlanak. Megelevenedik előttünk például Vitéz László népi mesehős alakja, Kemény Henrik bábművész jóvoltából. A szabadtéri színpadon magyar népzenét játszanak.

A szentendrei Duna-parton, az ún. Postás strandon 1977-ben felújították a hagyományos Iván-napi népszokásokat – erről Szánthó Imre grafikusművész plakátjáról értesülünk. A programban természetesen szerepel az ilyenkor elmaradhatatlan tűzugrás és a dodolajárás. (Az esőcsináló ember nem túlságosan hálás szerepét akkor Killár Ferenc vállalta magára.) A szervező a Dalmatin Brat (Dalmát Baráti Kör) volt, Tüskésné Drobilits Éva elnökkel az élen.

A nem sokkal korábban, 1975-ben átadott művelődési központban a Pest megyei népi iparművészek kiállításának megnyitóra csöppenünk, melyet Bihari József igazgató nyit meg, dr. Kurucz Alberttel, a Skanzen főigazgatójával együtt. Először ifj. Fazekas Lajos nádudvari keramikus fekete cserépből készült munkáit láthatjuk, majd – egy másik kiállítás keretében – a halasi csipkéket csodálhatjuk néhány kép erejéig.

A szentendrei főtér fölé magasodó dombon vaskos népi komédiát adnak elő, a Tudós és a katona címmel. A Templomtéri Játékok forgataga után (ahol javában sül a csevapcsicsa) hirtelen a kedvelt szerb búcsújáróhelyen, a Sztaravoda-forrásnál találjuk magunkat, népes összejövetelen. Egy pismányi néni, aki abban az időben a főtéren is gyakran feltűnt a kosarával, árvalányhajat árul. 

Ezeket a filmkockákat a Szentendrei Teátrum számára készült alkalmi díszboríték képe, majd az egyik előadás képsorai követik (Shakespeare: Tévedések vígjátéka). A színpadon – akárcsak korábban, a művelődési központbeli kiállításmegnyitón – ismét feltűnnek a Vujicsics együttes tagjai. (A film kísérőzenéjeként szintén az ő muzsikájukat halljuk, ami utólag, a digitális mentéskor lett a filmhez hozzátéve, az 1980-ban megjelent, Délszláv népzene című albumukról.)

Források:

Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár, Szentendre (amatőr filmstúdió, 1970-es évek)

Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, Szentendre (helytörténeti gyűjtemény)

Négyesi Gábor, Gyömrő (amatőr filmarchívum)

Krizbainé Szabó Éva, Ferenczy Múzeum, Szentendre

Szentendre régi képeken (Facebook-csoport)

Templomba járás, sütés-főzés a parasztházban

Az ócsai templom, melyet premontrei szerzetesek építettek még a 16. században, a református istentisztelet helyszíne. Konfirmációra gyülekeznek a fiatalok, s a falu népe a hagyományok szerint, elkülönült csoportokban vesz részt a szertartáson. A református temetőben régi fa fejfák, többszintes, ún. padmajos sírok őrzik az elmúlt nemzedékek emlékét. Egy lakóépület is megnyílik előttünk. A búbos kemencében sül a kenyér, a csikótűzhelyen készül a görhöny – azaz a kukoricalepény – és a kukoricakása.

Források:

Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár, Szentendre (amatőr filmstúdió, 1970-es évek)

Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, Szentendre (helytörténeti gyűjtemény)

Négyesi Gábor, Gyömrő (amatőr filmarchívum)

Egy régi életforma filmen megőrzött emlékei

1975-ben tájvédelmi körzetté nyilvánították a Pest megyei Ócsa nagyközséget és környékét. Az 1983-ban forgatott amatőr filmen megjelenik a temető, az öregfalu, a szőlők és borospincék, a présgunyhók. A hagyományos paraszti gazdálkodás egyéb kellékei mellett a tájvédelmi őrházzá nyilvánított épületben megelevenednek a népi használati tárgyak, melyek egy még működő háztartásban megőrződtek.

Források:

Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár (Szentendre), amatőr filmstúdió

Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, Szentendre (helytörténeti gyűjtemény)

Négyesi Gábor, Gyömrő (amatőr filmarchívum)

Horvát ünnepi népszokások

A Vas megyei Narda településen forgatott kisfilmet a PMKK amatőr filmesei készítették, Raffay Anna néprajzos irányító, értékmentő munkájával.

Narda községről a Magyarország vármegyéi és városai című sorozat kötetében ez áll:

„Nagy-Narda házainak száma 75, a lakosoké 480, a kik mindannyian horvátajkúak és r. kath. vallásúak. […] Plébániája 1642-ben már virágzott. Temploma régi és kőfallal van körülvéve. A rohonczi uradalomhoz tartozott.”

A 2011-es népszámlálás szerint a falu 469 lakosából 216 horvát, 10 német nemzetiségű.

A film elején a meglátogatott család tagjait a karácsonnyal kapcsolatos jövendölésekről és a szenteste napján szokásos ételekről kérdezik. A kosarat készítő bácsi arról beszél, mi lesz az év során, ha a karácsony „zöld”, és mi, hogyha „fehér”. Akkor lesz jó évünk, ha a karácsony „fehér”, azaz ha van hó – mondja. A riporter kérdésére, hogy honnan tudja ezt, a válasz: az öregektől hallotta, aztán saját maga is tapasztalta, hogy úgy van. Ezután a nénit kérdezik, mit főzött aznap, s a válasz: „másznice”, „gulás”. A másznica (masnica) lepényszerű sütemény, vagy rétes. Azután hozzáteszi: ma böjti nap van, szenteste napja. A krumplit és a túrót (vagy sajtot) említi, mint böjti ételeket, vagyis hogy mit szabad ilyenkor enni.

Az állatok etetése után szemtanúi lehetünk egy régi, kihalófélben lévő szokásnak: az istállószentelésnek.

Források:

Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, Szentendre (helytörténeti gyűjtemény)

Négyesi Gábor, Gyömrő (amatőr filmarchívum)

Magyarország vármegyéi és városai. Vas vármegye. Szerk. Borovszky Samu, 1898

Narda (Wikipédia)