Régi állami ünnepek képei

Díjátadások az 1970-es, 1980-as évekből

Ünnepségek, díjátadások az 1970-es, 1980-as években

Ünnepségek az 1970-es és 1980-as évekből

Régi ürömi állami ünnepségek az 1970-es, 1980-as években

Régi ürömi ünnepségek 

Régi ürömi ünnepségek közönsége - 1970-es évek

Ábrányi Emil kortársai

 ~♣~ Európa, Magyarország, Budapest, Szentendre... ~♣~

Fényes Adolf: Szentendrei táj (a Bükkös-patak hídja a Kálvária-domb felől nézve)

1896, a honfoglalás millenniuma a szentendreiek számára is nagy ünnep volt. Dumtsa Jenő polgármester 1896. május 9-én mondta el ünnepi beszédét a képviselő-testület díszközgyűlésén. Ábrányi Emil élete delelőjén járt, 45 éves volt ekkor. Vajon kik éltek akkoriban Szentendrén kívül olyanok, akiknek neve fönnmaradt a mai napig, és hány évesek is voltak 1896-ban?

Felidézve a kor arculatát, megemlítek két Európában történt, de világraszóló 1896-os eseményt. 1896-ban rendezték meg Athénban az első újkori olimpiát, amelyen egyébként tizenkét magyar versenyző is indult. A német Zeppelin Ferdinánd kormányozható léghajójával 1896-ban tette meg az első sikeres próbautakat. Zeppelin a magyar Schwarz Dávid tervei alapján építette meg léghajóját.

Közelítve Szentendréhez, álljunk meg egy percre Budapesten. 1896-ban helyezték üzembe a Sugár úti (ma: Andrássy út) földalatti vasutat, Európa második metróját; 1896-ban avatták föl a Ferencz József (ma: Szabadság) hidat; és ebben az évben épült az Iparművészeti Múzeum, Lechner Ödön tervei szerint. Ugyancsak 1896-ban alakították ki – mint ahogyan ezt mindnyájan tudjuk – a Hősök terét, a Műcsarnokkal és Zala György szobrászművész ezredévi emlékművével.

Most pedig következzék néhány, találomra kiragadott név. 1986-ban 40 éves volt Feszty Árpád, a Honfoglalás című körkép megfestője – neve, híre bizonyára eljutott Szentendrére is. 49 éves volt Mikszáth Kálmán, akinek a Tóth atyafiak, A jó palócok című elbeszéléskötetei, A két koldusdiák és A beszélő köntös című kisregényei már talán ott voltak néhány művelt szentendrei polgár könyvespolcán. 52 éves Munkácsy Mihály; 57 éves Steindl Imre, az Országház építője; 61 éves volt Hermann Ottó természettudós; szintén 61 éves volt Székely Bertalan festőművész. És 70 éves volt Gyulai Pál, a Leányfalun nyaralgató író és kritikus; 26 éves volt Cholnoky Jenő, aki később földrajztudósként gyönyörűen írta le a Dömör-kapui vízesést; és 48 éves volt Eötvös Loránd fizikus, akadémikus, aki Dumtsa Jenővel együtt volt vezetőségi tagja (elnöke) a néhány évvel korábban alakult turistaegyesületnek.

 

Emléktábla a házon, melyben a hagyomány szerint Ráby Mátyás lakott

 

Az utóbbi három névvel már egészen közel kerültünk Szentendréhez. Következzenek tehát – megint csak néhányan –, akikről a szentendreiek nemcsak hallhattak, hanem ismerhették is őket, mi több, ők is ismerhették Szentendrét, sőt olyanok, akik itt is laktak 1896-ban. 29 éves volt Fényes Adolf, aki később elsőként festette meg Szentendre látképét. 34 éves volt a festőművész Ferenczy Károly, aki – mint tudjuk – néhány évvel korábban a mai Alkotmány utcában lakott családjával. 49 éves volt Hauszmann Alajos építész, a Kúria (ma úgy mondanánk: a Legfelsőbb Bíróság) épülete és a New York-palota tervezője, aki az Anna-völgyben nyaralóházat építtetett családjának, és később a Szentendrei Városfejlesztő Egyesület tiszteletbeli elnöke lett. (Az elnöki tisztet Szentendrére költözése után Ábrányi Emil is ellátta.) No és hát 71 éves volt a kor talán legismertebb alakja, Jókai Mór, akinek ekkor már a Kárpáti Zoltán, a Szegény gazdagok, a Fekete gyémántok, Az aranyember című regényeit mindenki ismerhette Magyarországon és – gondolom – Szentendrén is, nem is szólva a Rab Rábyról, amelyet különösen szívesen fogadhattak a szentendreiek. 

Utoljára pedig hadd említsem meg Szentendre akkori nagy öregjét, a 72 éves Stéger Xavér Ferencet, aki operaénekesi karrierje után, 1896-ban már hosszú évek óta sétálgat a Duna sori korzón.

A felsorolt tizennyolc név elég bizonyság arra, hogy érdekes és jelentős korszaknak lássuk hazánk történetének ezt a szakaszát, és benne a Dumtsa-kori Szentendrét is.

Források:

Máté György: Dumtsa Jenő kortársai (részletek). Szentendre és Vidéke, 2001/34. Megjelent az Olvasnivaló Szentendréről, szentendreiekről című kötetben, 265. o.

Az Ábrányi család Budapesten

 ~♣~ Zeneművész, hírlapíró, földbirtokos, utazó… ~♣~ 

Emléktábla az Oktogon patika épületén (Teréz körút 7.) 

Az igen kiterjedt Ábrányi család tagjai sok különböző helyen laktak Budapesten. Érdekes megfigyelni, milyen sűrűn költöztek, és mely kerületeket részesítették előnyben.

Ábrányi vezetéknév alatt meglepően változatos foglalkozású embereket tartalmaz a korabeli név- és címjegyzék. Van közöttük zeneakadémiai tanár, író és országgyűlési képviselő, földbirtokos, festőművész (festész), hírlapíró, operai tag, operaházi karnagy, zeneszerző (zeneművész), miniszteri tanácsos, bankhivatalnok, rt. igazgató, magánhivatalnok, tanító, de akad fa- és szénkereskedő, szabó, nyugalmazott állomásfőnök, magánzó, bádogos, sőt tejárus is. Ábrányi Ármin foglalkozása például: utazó, özv. Ábrányi Kornélné írónő lakóhelye pedig: Margitsziget 131.

Rokonok és munkatársak: Ábrányi Emil író és fia, ifj. Ábrányi Emil zeneszerző

1880–81-ben Ábrányi Emil író lakcíme: VI. kerület, Gyár utca 5. 1882-ben viszont már a IV. (ma V.) kerület, Hatvani utca 3. Édesapja, id. Ábrányi Kornél ekkor a Sugár út (ma Andrássy út) 74-ben lakik.

1883-tól Ábrányi Emil lakása a II. kerület, Albert főherceg (ma Hunyadi János) út 4-6-8. szám. Huszonhárom éven át, egészen 1906-ig élt itt. (Ez évben vásárolta meg a szentendrei villát, ahol családjával leginkább tavasztól őszig tartózkodott, miközben Budapesten is maradt lakásuk, a téli időszakokra.) Apja budapesti lakcíme ezzel szemben sokszor változott, 1888-ban például: Kerepesi út 15.

A Főherceg Albrecht (ma Hunyadi János) út a Vízivárosban. 1897

Leggyakrabban Ábrányi Emil unokatestvére, Ábrányi Lajos festőművész változtatta a lakóhelyét. 1888-ban még az V. kerületi István Főherceg Szállodában élt. 1890-ben a IX. kerület, Dandár u. 26-ban találjuk, 1894-ben a VII. kerület, Erzsébet körút 15-ben, 1896–97-ben ugyanott, csak néhány házzal arrébb, a 40. szám alatt. 1898-ban Pesten, a Nagymező utca 49-ben lakik, egy évvel később pedig Budán, a Fő utca 21. szám alatt.

1899-ben id. Ábrányi Kornél az Irányi utca 22-be költözik, majd 1900-tól a Damjanich u. 56-ba, 1902-ben és 1903 pedig a VIII. kerületi József utca 2-ben van lakása. Lajos viszont ekkor már a II. kerületi Corvin tér 1. alatt él.

1907-ben és 1908-ban Ábrányi Emil budapesti címe: II. kerület, Fő utca 70. 1909-ben Ábrányi Kornél miniszteri tanácsos lakcíme: VI. kerület, Nagy János utca 29. (telefonszáma: 70–36). 1910-ben ismét megváltozik a cím: VI. kerület, Tatár utca 8., a telefonszám viszont ugyanaz marad.

1912-ben ifj. Ábrányi Emil operaházi karnagy a VI. Délibáb utca 25. lakója. 1913-tól 1916-ig Ábrányi Emil író, földbirtokos budapesti lakhelye a VII. kerület, Damjanich u. 52., akárcsak fiáé, ifj. Ábrányi Emil zeneszerzőé.

Az Ábrányi család tagjainak végső nyughelye Budapesten, a Kerepesi temetőben

Forrás:

Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 1880–1928

Ilyen is volt Budapest

Ábrányi mint politikus

 ~♣~ Egy elkésett negyvennyolcas és egy korai nemzeti szocialista ~♣~ 

Egykorú karikatúra Ábrányi Emilről a Borsszem Jankó című vicclapban. 1890

„Ábrányi Emil költői világát Petőfi szabadságköltészete és a francia romantika szelleme hatja át, lírájában […] Victor Hugo stílusa kísért. Mégsem nevezhető utánzónak; […] megvan a költőben a magyar eredetiség. […] Közös vonása Petőfivel a király és a hóhér eszmeköre, […] bár a szolgaságot emlegető, kényurakat átkozó gondolatvilág nem egészen illett bele a kiegyezés után következő békés évtizedek valóságába. De a költő így látta a világot, s vélt igazságának patétikus énekkel adott kifejezést. Áthágott hazája határain, fájt a lelke az egész földkerekségért, mit törődött azzal, hogy kozmopolitának gondolják!”

Ábrányi Töviskoszorú című költeménye a Petőfi Társaság programján. 1902

„Az emberiség boldogítása, a haza szent ügye, küzdelem a zsarnokság ellen, az elnyomottak felszabadítása, részvét a szenvedők iránt, az egyenlőség és testvériség eszméi: ez a témakör ihleti a költőt legnagyobb erővel. […] Egy elkésett negyvennyolcas romantikus és egy korai nemzeti szocialista hangulatvilága verődik össze költészetében. […] Lelkesedik és lelkesít, nemes haraggal ostorozza a bűnöket, szónokias hangon ad kifejezést népimádásának.”

„Epedő hangú szerelmi vallomásait későbbi nejéhez intézte, családi boldogságát zengő verseiben hitvestársának emelt emléket. Amilyen pesszimistának mutatkozott a társadalom igazságtalanságait ostorozó, nem egyszer világfájdalmas ódáiban, elégiáiban és elbeszélő költeményeiben, olyan meleg érzelmekkel zendítette meg dalait, ha szeretteiről szólt. A sötét elmélkedések és gyöngéd sóhajok meglepő ellentéttel kergették egymást lírájában.”

A költő üzenete feleségének. Levelezőlap Ábrányiné Wein Margit fényképével

»Ábrányi abban a naiv meggyőződésben él, hogy a szociális kérdés vajúdásáért csak a királyok s a magasabb társadalmi rétegek megátalkodottsága a felelős. […] De nem veszi észre, hogy a szociális kérdés bonyolult gazdasági és társadalmi probléma, amelynek megoldása nemcsak jóakaratot, nemcsak reformeszmét, hanem időt, türelmet, tehetséget is követel. Zola, akit ünnepel, megmutatta az érem másik oldalát; azt, hogy a nyomor sokszor erkölcsi süllyedést von maga után; […] Ábrányi a nagyok-nagyja, Petőfi szemüvegével nézve a világot és irodalmi mintáit, az idealizáló módszer mellett döntött«…

Ábrányi Emil levele a szentendrei direktórium elnökéhez. 1919. április

„Csak élete végén fordult el tömegboldogító eszméitől, amikor a kommunizmus idején elszörnyedve kellett tapasztalnia, mit jelent a csőcselék uralma.”

Források:

Ferenczy Múzeum, történeti adattár

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény

Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet 7.