2013.04.04. 13:42
Április
Mozaikok Szentendre múltjából, 4.
~♣~ Sin Edit gyűjtése ~♣~
290 éve
Gazdasági helyzet a 18. század elején
Grassalkovich Antal (1694-1771). Budapest
Szent-Endre városa 1723. április 24-én Grassalkovich Antal kamarai elnöktől 2600 forint kölcsönt vett fel 8 percent kamatra.
~♣~
165 éve
1848. április 19-én született Fialka Olga festőművész
Fialka Olga gyermekeivel: Valérral, Noémivel és Bénivel. Magyar Nemzeti Galéria
Ferenczy Károly festőművész felesége, Ferenczy Valér festő-, Ferenczy Béni szobrász- és Ferenczy Noémi textilművész édesanyja Szentendrén adott életet két kisebb, iker gyermekének. A magyar képzőművészet történetében fontos szerepet játszó, jeles művészcsalád 1887 és 1892 között élt a városban, a Püspök (ma Alkotmány) utca 1. szám alatt.
~♣~
110 éve
Miniszteri rendelet a középiskolai oktatásról
A helyi sajtó ekkor felháborodva kommentálta a gimnáziumok végzős osztályaira vonatkozó rendeletet, miszerint a tanulókat szigorúan meg kell rostálni:
„…irgalmatlanul buktassák el őket, nehogy szaporítsák a diplomás proletáriátust.”
Szent-Endre és Környéke, 1903. április 4.
1903. április 26-án tartották az első szocialista gyűlést Szentendrén
Szervezkedésük egyik indoka:
„Vannak egyletek itten, de nem a mi számunkra, munkások, proletárok számára, mert minket lenéznek az urak, ők büszkék.”
Szent-Endre és Környéke, 1903. május 2.
~♣~
95 éve
Segély a város szegényeinek
„A képviselőtestület […] a háború okozta nagy drágaságra figyelemmel ezúttal azon tiszteletteljes kérelemmel fordul a vármegye törvény hatóságához, hogy a város szegényeinek ellátása céljára 20.000 korona azaz Húszezer korona segélyt kiutalványozni méltóztassék.”
Az 1918. április 12-i ülés jegyzőkönyvéből
~♣~
90 éve
Elkezdték a városháza átépítését, mai formájának kialakítását
„Moller Dezső műépítész a városház felépítésére vonatkozó terveket elkészítette, amelyeket ezúttal be is mutatja. A városház építési költségei ezidő szerint circa 40-50 millió koronát tesznek ki. […] A városházának felépítése a város közönségének szerfölött eminens érdeke, már csak azért is, hogy az összes hivatalos helyiségek, melyek jelenleg még négy helyen vannak elhelyezve, egy helyen összpontosíttassanak. […] A Pénzintézeti Központtól 25 millió Kölcsön vétessék fel egy éven belül leendő visszafizetés mellett. A pénz értékének csökkenése következtében ezen felveendő kölcsön a városra nézve csak nyereség lehet.”
A képviselő-testület 1923. április 18-i ülésének jegyzőkönyvéből
Határoztak a postásstrand létesítéséről
A m. kir. Posta és Távírda Budapesti Műszaki Felügyelőség kérelmére „Szentendre rt. város rendes képviselőtestületi közgyűlése […] 30 évre, azaz 1953. május 1-ig bérbead a tulajdonát képező Duna-parti legelőből 400 nölnyi területet azon célból, hogy kérelmező […] fürdőtelepet létesítsen” évi „10 azaz Tíz koronás arany” bérleti díj fejében. Félév múlva 600 nölre növelték a területet és évi 12 kg búza árára módosították a bérleti díjat.
A képviselő-testület 1923. április 18-i ülésének jegyzőkönyve szerint
Napozók a postásstrandon, 1960-as évek. Benkovits György
~♣~
80 éve
„Keresztények egy táborba!”
Napirend előtti felszólalás a Hercegprímás jelszavához:
„Ma már sokkal súlyosabb problémákkal állunk szemben. Mert ma a hitetlenekkel kell a harcot felvenni (ide értem a kommunistákat és a szabadkőműveseket), kik minden felekezetet, mely Istenben hisz és bízik, meg akarják semmisíteni.”
A képviselő-testület jegyzőkönyvéből, 1933. április 26.
~♣~
65 éve
1948. április 11-én adták át az Egészségházat
A városi-járási Egészségház a volt Leventeotthonban, a Bükkös-parton kezdte meg működését. Szülőotthon is működött benne, öt ággyal.
A régi Egészségház, 1960-as évek. Benkovits György
~♣~
55 éve
Közállapotok másfél évvel a forradalom után
„A városban mintegy 200 fő osztályidegen van, akik szervezkednek, lázítanak. Sikerült őket illegalitásba szorítani, de most gazdasági vonalon igyekeznek támadni. […] A vállalatvezetők nem igen gyakorolják a fegyelmi jogkörüket, félnek a népszerűtlenségtől. […] Az alkoholizmus igen elterjedt a városban, kb. 30%-kal nagyobb, ami komoly feladatra szorítja a rendőrséget. A rendőrség erre összpontosítja a legtöbb figyelmet, továbbá az ifjúság védelmére.”
A szentendrei tanács ülésének jegyzőkönyvéből, 1958. április 18.
~♣~
50 éve
Mezőgazdasági helyzetkép az Április 4. Tsz-ben
Egy vizsgálat szerint a Tsz-ben „…olyan hibák is történtek, hogy pl. 60 khold kukoricát nem kapáltak meg egyáltalán, a gyom elnyomta a kukoricát, termést egyáltalán nem hozott ez a terület. […] A tejtermelés a napi 2 liter átlagot éri csak el, a szarvasmarhák rossz kondícióban vannak. […] Az 1962-es évben a tsz-tagokat kifizették állami hitelből, ugyanakkor a hitelt nem tudták törleszteni.”
Részlet a vizsgálati jegyzőkönyvből, 1963. április 12.
~♣~
40 éve
1973. április 29-én nyílt meg a Kovács Margit Múzeum
Kovács Margit az 1970-es években. Kovács Margit Múzeum
A város hírnevét máig meghatározó esemény volt Kovács Margit keramikusművész gyűjteményes kiállításának átadása a Vastagh György utcában. Az azóta felújított műegyüttes napjainkban is az ország egyik leglátogatottabb múzeuma.
~♣~
25 éve
1988. április 2-án hunyt el Barcsay Jenő
A Kossuth-díjas, kiváló művész állandó kiállítását tíz évvel korábban, 1978. április 21-én avatták fel az egykor világhírű operaénekes, Stéger Ferenc szülőházában. Barcsay Sorsom, emlékeim című írásában olvasható:
„Pest megye vezetősége állandó kiállítást tervez a munkáimból. Már meg is vették a házat, én is részt vettem a kiválasztásban… Szeretettel adom a megyének, Szentendre városának az életem munkásságát.”
Barcsay Jenő a művelődési központban, 1983 körül. Pest Megyei Könyvtár, helytörténeti gyűjtemény
~♣~
15 éve
Fordulat a volt szovjet laktanya ügyében
„Kimentek az oroszok, bevonultak a rákellenesek. A városban 1990 óta rejtélyes kérdés, mi lesz az egykori magyar helyőrségi laktanyával, amit a szovjetek birtokoltak a rendszerváltásig. […] Közben a rákellenesek azzal álltak elő, ha kapnak 100 milliót, akkor visszaadják az ingatlant az önkormányzatnak.”
Sajtókommentár a Szentendre és Vidéke 1998. április 3-i számából
Képek a volt szovjet laktanyáról. Veengle
♣~♣~♣
Szólj hozzá!
Címkék: keresztény kölcsön városháza festőművész helytörténet 18. század 19. század 20. század gazdasági helyzet osztályidegen egészségház Szentendre Grassalkovich Antal Fialka Olga diplomás proletár szocialista gyűlés postásstrand Kovács Margit Múzeum Barcsay Jenő volt szovjet laktanya
2013.03.26. 13:46
Húsvét
Húsvéti locsolkodás, alakoskodás
„Sej, Galgamácsa eszembe se jutna,
ha a babám lakosa nem volna…”
A szentendrei székhelyű Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár munkatársai Galgamácsán filmet forgattak 1978-ban. Céljuk a kihalóban lévő népszokások felújítása volt. A helytörténet és a néprajz iránt lelkesedő népművelőket az akkori hivatalos kultúrpolitika is támogatta. Itt a teljes kisfilm rövidített változatát mutatjuk be, Raffai Anna kísérő szövegével.
Az európai falukultúra különböző alkalmakhoz fűződő szokásai a századforduló óta igen nagy változáson mentek át. Az egyes tájegységek kulturális életéért felelősséget érző intézmények, illetve a vezetőség – külső segítők bevonásával – megpróbálta feleleveníteni, átrendezni a régebben még spontán létező népszokásokat, melyek lassanként elcsökevényesedtek, eltorzultak, végül talán teljesen kivesztek volna. Azokat a termékenységvarázsló, télűző, téltemető jellegű dramatikus felvonulásokat, amelyeket korábban a népi hitvilág táplált. Megtartották a látványosságokat, a szokások játékosságát, s veszni hagyták azt, ami mögül már amúgy is eltűnőben volt a hittartalom.
Eredetileg, s még harminc-negyven évvel azelőtt is, a locsolkodás a legény-leány élet egyik leghangulatosabb szokása volt. A legények csoportba verődve, már kora hajnalban felkeresték azokat a házakat, ahol férjhez menendő lány volt. A lányok, bár várták a hajnali locsolkodókat, s meg is sértődtek volna, ha nem köszöntenek rájuk, alvást színleltek, hogy a locsolkodóknak még ágyból kelljen kirángatni a csak alsószoknyában és ingvállban megbújókat – hiszen az ünneplőjét mindenki sajnálta.
Az volt a hagyomány, hogy a hajnali harangszótól a nagymisére szólóig a kútról vödörrel ébresztgették a legények a lányokat. Ezért a locsolásért nem járt hímes tojás, de még egy szál virág sem, nemhogy étel-ital, vendéglátás. Annál nagyobb volt a szíves kínálás, terített asztal mellett, amikor a mise után szagos vízzel is megjelentek a legények a lányos háznál! Ekkor került asztalra a szeletelt sonka, kalács, és ekkor adott a megöntözött lány hímes tojást vagy virágot a legénynek. Különösen szépet választott kedvesének-édesének vagy – ahogy népünk mondta – a szeretőjének. A kisebbek ilyenkor jártak köszöntőversükkel a lakóházakhoz, de még az idősebb férfiak is szívesen megöntözték a komámasszonyt, be-betértek a jó szomszédokhoz.
Az észak-magyar településekre egykor olyan jellemző, vasárnap délutáni, énekes leányséták emlékét idéző csoport is végigvonul a főutcán, bár a szokás akkorra már kihalt.
Farsang három napja van,
nem vittél el a táncba!
Ha nem vittél a táncba,
nem öntesz meg húsvétra.
Elmúlt farsang, itt hagyott,
A lányoknak bút hagyott.
De énnékem nem hagyott,
mert én most is víg vagyok!
Elmúlt a tél, jön a nyár,
a kisasszony mivel jár?
Laput szakajt, avval jár,
jaj, be’ kékben-zöldben jár!
Elmúlt a nyár, jön a tél,
a kisasszony mivel él?
Tormát reszel, azzal él,
jaj, be’ keservesen él…
A filmet készítették: Gaján Vilmos rendező-operatőr, Hangai László szerkesztő, Raffai Anna néprajzi szaktanácsadó.
Digitalizálás: Szente István, vágás: Polgár Zsuzsanna (Pest Megyei Könyvtár, Szentendre, 2013).
Szólj hozzá!
Címkék: film farsang népszokások 1978 szocializmus hagyomány kalács felvonulás néprajz helytörténet települések hímes tojás húsvéti locsolkodás kultúrpolitika téltemetés Szentendre Pest megye alakoskodás Észak-Magyarország leányséta Galgamácsa Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár Pest Megyei Könyvtár európai falukultúra népművelők szagos víz köszöntővers szeletelt sonka
2013.03.12. 14:42
Március idusa
„Mi haszna volt kettős a kikelet? Értünk utána kettős, bús telet.”
♣~♣~♣
Sin Edit gyűjtése
A Vármegyeház Pesten. Rudolf Alt színezett litográfiája. Országos Széchényi Könyvtár
Az 1848-as forradalom március 15-i kitörésének másnapján a Pest megyei elöljáróság határozatot hozott, hogy az események kordában tartása érdekében a megye településein a felsőbb hivatalos szervek veszik kezükbe az irányítást, illetve a lakosság tájékoztatását. „A’ bal magyarázat elkerülése, álhírek elterjedése és rosszakarat által netalán megkísérlendő félrevezettetések meggátlása tekintetéből” így került sor március 18-án a szentendrei tanács „vegyes ülésére”, melyen jelen volt a főbíró, az öt tanácsnok, „…valamint is az egész városból összehívott, ’s megjelent urak”.
Tanácsülés Szentendrén, 1848. március 18-án
Az ülés a járási főszolgabíró elnöklete alatt zajlott, aki így vezette be mondanivalóját:
„Polgártársaim! Örömmel üdvözölhetem önöket e’ névvel, mert Martzius 15ke óta arra megjogosítva vagyok.”
Ezután ismertette az országgyűlés alsó házának „…a’ békés útoni átalakulásnak eszközlése tekintetéből” benyújtott felirati javaslatát a közteherviselésről, az úrbéri viszonyok kárpótlással történő megszüntetéséről, a nép és nemesség közti érdekegyesítésről, a törvény előtti egyenlőségről, a népképviseletről, a katonai terhek csökkentéséről, nemzeti kormány alakításáról. A felsőház elfogadta a felirati javaslatot, már csak a király jóváhagyása szükséges – hangsúlyozta a főszolgabíró.
„A’ fejedelemnek alkotmány iránti kegyelete biztos reményt ad, miszerint az elősorolt kérdések törvényesítésével a’ békés átalakulás azonnal létesítve leend – folytatta. – Ez alapos reményből eredett nemzeti örömmel telt Ifjúság, Egyetemi tanulók, kikhez minden rendű és rangú egyének csatlakoztak, a’ békés útoni átalakulás feltételeit tizenkét pontba foglalva Pest Városi Tanácsa elibe adta”. A Tanács, sőt „a’ Fő Mélt. Helytartótanács szintén átlátva a’ kor körülményeit, ’s megértve a’ nemzet kívánatát”, elfogadta a 12 pontot, s vele a sajtószabadság és az országgyűlés Pestre helyezésének kívánalmát.
A főszolgabíró nem említette, hogy – Petőfi Sándor szavaival – „A nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott”, ennyit viszont elismert:
„Az alkotmányos élet illyetén nyilatkozata zaj nélkül nem történhetik. Mégis, Pest város közönségének egyetértése kivívta azt, hogy a’ békés átalakulás föltételei nemcsak polgári vérontás, hanem a’ személy és vagyonbeli biztonság legkisebb veszélyeztetése nélkül csöndes és törvényes úton nyerettek meg.”
Hogy a békés átalakulást, mely „az Országgyűléstől és koronás fejedelmünktől biztosan várható”, semmi ne zavarja, a megyei hatóság „…ezen városi elöljáróságot utasítja, ha [...] netalán még lázító egyének is megjelennének, azokat hívassa elő. Őket maga a’ nép előtt a’ dolgok fekvéséről világosítsa fel, és ha azok ezután is rendetlenséget akarni szándékoznának, őket a városból illedelmesen ugyan, de hatályosan távolítsa el, minden esetre pedig a’ népet nyugtassa meg.”
A városatyák nem kis diplomáciai érzékkel hozták meg határozatukat, egyszerre adtak hálát Istennek, királynak, megyének, a reformpolitikusoknak, határozottan hitet tettek a békés átalakulás mellett, nem feledkezve meg az igazi, bölcs uralkodói erényekre való célzásról sem:
„Nem lehet szíve mélyéből nem örvendenie minden lakosunknak, a’ jó fejedelmünk egyetértésével eszközlendő békés útoni átalakulásnak, ’s ezért hálás érzetünket először is mondván az Egek Urának, kinek fölöttünk őrködő gondviseléséből, midőn a’ Szabadság kivívása másutt vér ontásával halál áldozatokba került, nálunk békés úton megtörténni engedett. Hála jó Fejedelmünknek, ki arról meggyőződve, miképp a’ Trónok szilárdsága nem a’ Szabadság elnyomásában, hanem fölemelésében alapul, emberiségnek természet adta jogait visszaadni kész. Hála az átalakulás élén álló férfiaknak, kik emberi Szeretetből áthatva emberi jogokat vívtak ki.
Városunk Szabadságérzete Szent Tüzétől lelkesedve mind ezen törvényes úton történteket magáévá tévén, a’ békés útoni haladáshoz áll, a Tanács és Vközség minden egyes tagjának szoros kötelességévé tétetvén, hogy a’ békét és rendet tartsák fönn, a’ Nságos Megye végzését örök emlékül levéltárba tétetvén harsogva kiáltjuk:
»Éljen a’ koronás Fejedelmünk, éljen az alkotmányos Reform, Szabadság, egyenlőség, béke és rend.«”
A helyi önkormányzat 1848/49-es politikai jellegű tevékenysége ezzel nagyjából le is zárult. Csupán március 29-én hoztak még egy határozatot arról, hogy a továbbiakban minden helybeli vagyonos polgár számára nyilvánosak lesznek a tanácsülések. E határozat „…mai nap a város több helyein kiszegezés által három nyelven közhírré tétetik”.
A harci eseményekből a városvezetés lehetőség szerint kivonta magát, azonban élelemmel, bakanccsal, a lovak elhelyezésével és takarmányozásával a környéken állomásozó császáriakat segítették.
Honvédek, nemzetőrök a szabadság szolgálatában
A megyei határozat szerint a forradalmi hadsereg számára 308 nemzetőrt kellett kiállítania a városnak, tényleges számukról nem maradt fenn adat. A Pest Megyei Levéltár Haynau-féle iratai 25 szentendrei illetőségű besorozott (tehát nem önkéntes) honvédet tartanak nyilván, közülük Neskó Jenő birtokos nemes főhadnagyi, Kretsarovits Péter jogász őrmesteri rangban szolgált, a többiek (öt kézműves és 18 paraszt) közkatonák voltak. Vallási megoszlásuk: 20 római katolikus és 5 óhitű.
Az 1848-as emlékeket kutató helybeliek kiderítették, hogy Neskó Jenő Komáromnál tette le a fegyvert, tehát Klapka György kapitány megadási feltétele szerint szabadon elvonulhatott. Visszatért szülővárosába, itt is hunyt el 1873-ban, az Opovacska-templom temetőjében nyugszik. Schwarzenbrunner János honvédszázadosról is megemlékezik a helyi krónika, aki a forradalom alatt nem volt ugyan még szentendrei lakos, de a szabadságharc után rangjától megfosztva hajóstisztként családjával Szentendrére költözött, itt is halt meg.
Az 1848-ban alapított Hadi Főtanoda vezetője, Petzelt József honvédtiszt a világosi fegyverletétel után Szentendrén talált menedékre, itt halt meg 1850 augusztusában, a római katolikus kálváriánál temették el. Emlékét a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, majd annak megszűnte óta a Petzelt József Szakképző Középiskola és a helyi önkormányzat kegyelettel ápolja.
Petzelt József alezredes emléktáblája Szentendrén. Holdas György műve, 1988. Szoborkereső
A szentendrei születésű Ignjatović Jakov író – szerb származása ellenére – a magyar forradalmárok oldalán aktívan részt vállalt az eseményekben. Csobánka küldötteként részt vett a karlócai kongresszuson, ahol a szerbek Habsburg birodalmon belüli autonómiát és szerb vajdaság létrehozását követelték. A szabadságharc bukása után bujdosnia kellett, majd sikerült menlevelet szereznie, melynek birtokában 1853-ban rövid időre hazaköltözött Szentendrére.
Meglehetősen felemás volt tehát Szentendre város 1848/49-es szerepvállalása. Ugyanilyen ellentmondásos lehetett a városlakók állásfoglalása is.
„Szentendre akkor két párton volt, fele Habsburg, fele Kossuth. A dédapám császárpárti volt, a dédanyám Kossuth-i” – emlékezett vissza az 1950-es években egy hetven év körüli asszony.
Egy másik idős asszony ugyanekkor így idézte dédnagyanyja szavait: „Mi lesz, ha győz az osztrák? Akkor felakasztanak engem, ha pedig veszít, akkor felakasztják a fiamat.” Ekként hagyományozta a népi emlékezet anyáról leányra 1848/49 legsúlyosabb dilemmáját.
Legendás történetek
A Kossuth-pártiak emlékezetében képzeletszülte, színes, legendás történetek is megmaradtak, melyek inkább tartoznak a néprajz, mintsem a történettudomány körébe:
„A Főtéren volt a Kossuth-oltár. Hordták oda a pénzt Kossuthnak.”
„Úgy hallottam, a dédanyám kis szakajtó aranyat adott.”
„Hat szekérre való arannyal és hat szekérre való ezüsttel indultak innen. Gazdagok voltak a szentendreiek. Aradon még megvolt, ott tűnt el.”
„A 48-as időkben minden szerb, aki Kossuth párti volt, Kossuth ruhát hordott, meg Petőfi ruhát.” Egyik emlékező még a Kossuth-nóta szerb változatát is fel tudta idézni.
„Egyszer Petőfi a püspökmajori öreg fák közt bújt el, hogy Albrecht főherceg ne találjon rája.” „Klapkát, Perczel Mórt bujtatta a dédanyám egy évig itt Szentendrén.”
„A kéményen keresztül táplálták [Perczel Mórt], ott eresztették le az ételt.”
Utóbbi visszaemlékező még a házat – a Bogdányi utca 26. folytatásában lévő épületet – is megnevezte.
A helyi városvezetés az önkényuralom első éveiben igyekezett a győztesek kedvében járni. 1853. március 21-én pl. Lovag Neuwirth alezredes, a helybeli osztrák katonaság parancsnoka megköszönte a városnak az uralkodó felgyógyulása alkalmából az itt állomásozó katonaság részére adott 274 font húst és 12 akó bort. Ugyanezen a napon Albrecht főherceg is köszönetét fejezte ki a katonaság megvendégeléséért.
Emlékmozaikok a járás területéről
Miként Szentendrén, úgy a környéken sem voltak katonai események a szabadságharc idején. Néhány adat fennmaradt arról, hogy mely települést hány nemzetőr kiállítására kötelezte a megyei közgyűlés, a ténylegesen bevonultak száma viszont nem ismert. Csobánkának 143, Dunabogdánynak 220, Pilisszentkeresztnek 130, Tótfalunak 190, Pomáznak 107 katonát kellett kiállítania.
A helyi hagyományok néhány esetben név szerint is megőrizték a 48-as honvédek emlékét. Csobánkáról pl. Spiczer József parasztszolga nevét jegyezték fel. Szigetmonostorról nyolc közkatona nevét ismerjük: Papp István, Baranyai Sándor, Mótsai István, Papp György, Kiss Jónás, Kövesdi Dávid, Gál József és Kurián Ignátz. A pilisi járásból Tótfaluból vettek részt a legtöbben a szabadságharcban. Név szerint: Szente Mihály, Marton Mihály, Tót András, Vaczó János, Jakab András, Csereklye János, Veres Mihály, Kobzi István, Varga István, Szente János, Gál János, Trema(?) Pál, Kertész János, Billegi András, K. Tóth István, Sárközi János, Bán József, Valkó János, Petykó János, Gál István, Gregor Antal, Gál János, Otsenár József, Otsenár Márton, Szántó János, Budai András, Czimerer János. Mind a 27-en közrendűek voltak, polgári foglalkozás tekintetében 1 csizmadia, 1 paraszt, 9 zsellér, 15 szolga, 1 gazdafi.
A zömében szerb és német lakosú Pomáz községben Fáy Ignácz birtokos a Pest megyei választmány 1848. május 31-i gyűlésén 4000 akó bort ajánlott fel a honvédek számára, azzal a feltétellel, hogy az „helyben vétessék át”.
1849. április 10-én a váci csatában a tótfalui legények lefegyvereztek két kozák katonát, amiért retorzióként a falunak hadisarcot kellett fizetnie: 1000 darab kenyeret és 3000 akó bort.
A község az események idején olyan pecsétet használt, melynek körirata:
A szabadság első évében 1848 * Tótfalu *
A szabadságharc leverésével le kellett mondaniuk a pecsétről annak felirata miatt, de a pecsétkép továbbra is szinte változatlan maradt.
Forradalmi események Pócsmegyeren
Értékes leírás maradt fenn a forradalom pócsmegyeri eseményeiről. Kontra János református lelkész jegyezte fel az egyháztanácsi jegyzőkönyvbe:
„1848. június 4k napja. Hogy az 1848-k évi forradalmi időből valami emlékezet ezen jegyző könyvben is legyen a késő maradék számára, (melly év tavaszi s nyári hónapjai, vasárnap délutáni óráin az isteni tisztelet után, letevén a bibliát, papi öltönyömet ’s palástomat, ’s ezek helyett nemzetőri vászon ruhát öltvén magamra, kardot kötvén oldalamra, a’ tulsó félen összesereglett nemzetőrtársaimmal fegyver gyakorlásban foglalatoskodánk) nem lesz talán felesleges ide igtatni, milly buzgóságot tanusítottak szívem örömére hallgatóim a’ szenvedő és szükségben levő haza iránt, midőn annak részire adakozás végett felszólítatván általam, többen voltak, kik 5, 10, 12 ft-ot adakoztak, kiknek neveiket azonban szerénységből elhallgatom; az összes adakozás 152 vft-ra ment, mely az illető helyre küldetett.”
Kontra János a következő évben így folytatta a jegyzőkönyvet:
„Ugyan ezen buzgóságukat, ’s értök vérző testvéreik, ’s honfitársaik iránti meleg részvétüket tanusítja hallgatóimnak azon tettük, miszerint az 1849k évi Május hóban történt Buda-vár bevétele alkalmával megsebesült honvédek számára szükséges ágynemű, fehérruha, tépet és sebkötőtékbeli adakozásra szólitatván fel általam, e’ célra gyűlt: egy madracz, egy dunyha, 32 töltött vánkus, egy derékalj, 82 ing, 83 lábravaló, 42 lepedő, fél mázsánál több rongy kötőtéknek és 40 fontnyi tépet. Mellyet a vár bevétele után következő napon ladikon Pestre vivén, a’ kórházra ügyelő őrnagy kezéhez szolgáltattam, ki forró szavakban nyilvánitá az által vett holmikért a szenvedők nevében köszönetét.”
Vachott Sándor Pomázon
A szabadságharc bukása után, az önkényuralom legnehezebb hónapjaiban Teleki József gróf tűnt ki önzetlen segítőkészségével. Az üldözött Vachott Sándor költőt – aki 1845 szeptemberében testvérével és Petőfivel kirándult a Kőhegyre – sziráki kastélyában bujtatta, majd Arday Károly jószágigazgató lakásába menekítette, Pomázra.
Az „iszonyúan magas Kőhegy”, amiről Petőfi is megemlékezik útinaplójában. Petőfi Túrakör
Vachott Sándor 1849 ősze és 1850 januárja között 12 verset írt Pomázon, ezek többségében a szabadságharc bukását siratja, s „E véráztatta néma hon” sorsán kesereg. 1849. december 31-én Pomázon írta óévbúcsúzató versét, melyben áttekintette a tavaszi hadjárat győztes csatáitól a bukás és megtorlás rettenetéig „ezer színt játszó” esztendőt, majd megvonta az azóta sokszor idézett tanulságot:
Mi haszna volt kettős a kikelet?
Értünk utána kettős, bús telet.
Vachott Sándor felesége még férje sziráki tartózkodása alatt Pomázra menekült. Így emlékezett vissza az ott töltött hónapokra:
„Valóságos lázbeteg valék, midőn aznap estve a gróf Teleki család jószágigazgatója kíséretében megérkezénk anyámmal és nővéremmel Pomázra, hol mindaddig időzni szándékozánk Arday Károly védelme alatt, míg férjem felől híreket vehetünk. […] Nagy szerencse volt reánk nézve, hogy a Teleki grófok jószágigazgatója, Arday Károly, férjem ifjúkori meghitt barátja volt.[…]
Addig jártam-keltem az öreg Heinrich kapitányhoz, míg végre kieszközlé október közepe táján, hogy Sándorom […] Pomázra vonulhasson s ott időzzék mindaddig, míg sorsa felett határozva lesz. De meghagyaték, hogy készen legyen minden pillanatban a hadi törvényszék netáni hívására azonnal megjelenni.
A vértől csepegő bárdot nyakunkon éreztük ugyan ily engedély mellett, mégis, midőn Pomázon megérkezénk, hol Arday Károly oly szívélyes barátsággal fogadott, nemcsak enyhülés, de béke szállta meg kebleinket. Arday boldog volt, hogy férjem egykori barátságát viszonozhatta, s mi házában valóban oly otthoniasan érezénk magunkat, a mint csak az akkori szomorú viszonyok engedék.
E siralmas télen találkozánk Pomázon gróf Teleki Józseffel is, ki hazafias örömét fejezte ki a felett, hogy birtokain számos magyar író talált a nehéz időkben menhelyet, […] s arra figyelmezteté Sándoromat, hogy mindaddig, míg teljes biztosan nem teheti, ne mozduljon sem ő, sem családja Pomázról.
Vachott Sándor költő. OSZK
E nagylelkű marasztalás még otthoniasabbá tette helyzetünket Pomázon, s midőn kikelet felé Sándorom végre teljesen felmenteték, valóságosan megáldottuk a hajlékot, sőt még a helységet is, hol a nehéz telet elég szerencsével éltük át.”
Források:
A korabeli tanácsülések jegyzőkönyvét az Új Szentendrei Hírlap 1998. március 7-i száma részletesen ismerteti
Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben (1981). 104–105. és 167. oldal
Pethő Németh Erika, G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén (1990). 48. és 158–159. oldal
Tóth Ferenc: Pomáz történetének forrásai. 1. kötet, 65–66. oldal
Onódi Béláné Deisinger Margit néprajzi gyűjtése (1952, 1954, 1959). Ferenczy Múzeum Adattára, 115–169., 162–169. és 218–269. oldal
Szentendre város fontosabb iratainak levéltári gyűjteménye. PML V-302 d
Vachott Sándorné Csapó Mária: Rajzok a múltból (1889). 2. kötet, 130–131. és 144–145. oldal
♣~♣~♣
2013.03.09. 23:38
Március
Mozaikok Szentendre múltjából, 3.
~♣~ Sin Edit gyűjtése ~♣~
160 éve
Albert főherceg, császári altábornagy. Barabás Miklós festménye, 1854 Forrás: Wikipédia
1853. március 21-én Neuwirth alezredes, a helybeli osztrák katonaság parancsnoka megköszönte a városnak az itt állomásozó katonaság részére adott 274 font húst, 12 akó bort, melyet az uralkodó felgyógyulása alkalmából adtak. Albrecht főherceg szintén köszönetét fejezte ki a városnak a katonaság megvendégeléséért.
~♣~
110 éve
1903 márciusában született írások a Szent-Endre és Vidéke Hírlapjában
„Megy az ember a maga romlására olyan úton, amelyről nincs visszatérés, mert a betegség rákfenéjét nem lehet meggyógyítani, nemsokára Sodoma és Gomora sorsára jutunk. Mi teszi pedig mindezt? Hát kérem, megmondom, hogy mi: a nőnek tudományos pályára nevelése!” (Március 8.)
Hölgyek a századfordulón, reformruházatban. Elsősorban a fűzőt kifogásolták. Múlt-kor történelmi portál
„Többen azon panasszal fordultak hozzánk, hogy városunkban az utcasarkokat a munkanélküliek és a dologkerülők valósággal lefoglalják, elannyira, hogy a járdáról le kell térni, ha az ember nem akarja, hogy belekössenek. Nekünk helybelieknek ez már nem is feltűnő, de mit szólnak az idegenek?”
Koldusok. Paczka Ferenc festménye 1876-ból. Lyka Károly: Művészet, 1908
„Épül a szent-endrei Pismán völgy. Jelenleg már 11 villa van kiépítve. Folyó hóban két nagyobb építkezésbe fogtak.”
Pismány látképe, 1918. Özv. Goldstein Mórné papírkereskedéséből. Pest Megyei Könyvtár, helytörténeti gyűjtemény
~♣~
Ugyanekkor írták a Szent-Endre és Környékében
„A pályakereső asszonyok […] vajon mit akarnak elérni? Egyenjogúságot a férfiakkal? Nem gondolják, hogy ezt már a természet megtagadta tőlük?”
– Drágám, szólít a kötelesség. Remélem, mindennel készen leszel, mire hazaérek! – Egykorú karikatúra egy francia lapból (1896). Le Grelot
„Egy nagy ’adósok börtöne’ az egész ország. Van-e szomorúbb és elkeserítőbb látvány, mint a szegény ember fészkét földúló és kifosztó hatalom?”
„A kis tolvajok letűnnek és helyettük a tolvajlás mesterségének kiváló alakjai foglalják el helyüket, akik egy-egy tollvonással vagy bőbeszédűséggel százezreket csalnak ki embertársaik zsebéből.”
~♣~
75 éve
Híradás a Pilishegyvidék–Budakörnyék 1938. március 19-i számában
A március 15-i ünnepségen „…kijutott a tapsból Szentendrey Géza és Szánthó Imre gimnáziumi tanulóknak is, kik igen jól szavaltak. (Szánthó Imre ráadásul kitűnően fest is, mint hallottuk édesapjától.)”
~♣~
70 éve
Történelmi dokumentum a képviselő-testület 1943. március 10-i ülésének jegyzőkönyvéből
„Tárgy: Háborús rokkant katonák munkaalkalomhoz való juttatása és keresetvesztett családtagok segélyezése. […] Erre a célra 2500 pengőt rendelünk felvétetni az 1943. évi költségvetésben.”
„…a légvédelmi elsötétítéskor, vagyis 1941. évi április hó 5-től 1942. évi november hó 30-ig közvilágítási célra kikötött, de […] el nem fogyasztott villamosenergia 40%-a a Villamossági RT-től a város részére megtérítendő.”
~♣~
60 éve
Az 1953. márciusi tanácsülések jegyzőkönyvében áll
„A Városi Tanács VB elnöke bejelenti, hogy a mai tanácsülés egyetlen napirendi pontja: megemlékezés Sztálin elvtársról.” (Március 8.)
Sztálin a ravatalon 1953 márciusában. Gittegylet
„Városunk egyénileg dolgozó parasztságának egy része már megtalálta a helyes utat, hogy a termelőcsoport, a nagyüzemi gazdálkodás adja meg a boldogabb életet a dolgozó parasztságnak. […] Az elmúlt hetekben jó egynéhány becsületes paraszttal erősödött meg a most egyesült Április 4. TSz.” (Március 20.)
~♣~
50 éve
Előterjesztés az infrastruktúráról, az MSZMP városi VB 1963. március 11-i ülésére
A turistaforgalom „…emelkedésével nem tartott lépést a fogadóbázisok fejlődése. A Görög Kancsó [étterem] szűknek bizonyult. A Határcsárda mellékhelyiségei kulturálatlanok. […] Évek óta probléma a Duna-parton lévő üzletek nyitvatartási ideje.”
A Görög Kancsó kisvendéglő...
...és a Határcsárda a hatvanas években. Pest Megyei Könyvtár, helytörténeti gyűjtemény
„Ameddig a város csatornázási problémája nem oldódik meg, addig a köztisztasági problémák is fennállnak, és kulturált állapotra gondolni sem lehet.”
~♣~
A március 22-i tanácsülés jegyzőkönyvéből
„A városi tanácsülés aggodalommal veszi tudomásul a várdombi támfal állapotát. […] Az idei költségvetésbe be volt állítva [a javítás], de nem hagyták jóvá.”
~♣~
35 éve
1978 márciusában jelent meg a Pest Megyei Hírlapban
Körülbelül 1000 kiskerttulajdonos van Szentendrén, ezért megnőtt a Gazdabolt forgalma.
Száz új lakást adtak át a Füzesparkban.
30 főtéri ház sortatarozását kezdték meg Balogh László és Deim Pál festőművészek színtervei alapján.
A Fő tér (Marx tér) házai, hetvenes évek. Pest Megyei Könyvtár, helytörténeti gyűjtemény
~♣~
30 éve
Hírek a város iparáról a Pest Megyei Hírlap 1983. március 3-i számában
„Naponta már csaknem 400 000 borítékot készít a Papíripari Vállalat szentendrei gyáregységében két modern gépsor. […] A napi teljesítményt digitális számláló mutatja.”
A PEVDI szentendrei írószergyára versenytárgyalást nyert 12 millió BIC-betét Algériába szállítására.
~♣~
25 éve
Híradás a Szentendre és Vidéke 1988. márciusi számából
„Egy mecénás halálára. Ha megírják valaha a bürokrácia történetét, abban külön fejezetet érdemel a közelmúltban, 83 éves korában elhunyt Kováts Lajos, aki vagyona általános örököséül Szentendre Város Tanácsát tette meg. Életének utolsó másfél évtizedét fáradhatatlan levelezéssel töltötte. Alapítványt létesített.”
Kováts Lajos a telkei eladásából befolyt pénzt a szentendrei gyerekek számára létesítendő uszoda építésére szánta. Emlékét ma tábla őrzi a Vizes 8-as uszoda előcsarnokában.
♣~♣~♣
Szólj hozzá!
Címkék: feminizmus uszoda egyenjogúság munkanélküli megemlékezés nőmozgalom tanácsülés Pismány Balogh László Szentendre és Vidéke Albert főherceg osztrák katonaság Szent-Endre és Vidéke Hírlapja reformruházat Szent-Endre és Környéke adósok börtöne Pilishegyvidék-Budakörnyék történelmi dokumentum Sztálin elvtárs Görög Kancsó Határcsárda VB-ülés Gazdabolt Szánthó Imre Deim Pál Papíripari Vállalat PEVDI Kováts Lajos Vizes 8-as Pest Megyei Hírlap
2013.02.17. 19:40
Tavaszi Fesztivál retro
Mazsorettek, virágkiállítás, tanácselnök, párttitkár...
Mazsorettek Szentendre főterén (akkor még Marx téren) 1986 márciusában
Tavasszal a világ sok nagyvárosában rendeznek kulturális fesztivált. A Budapesti Tavaszi Fesztivál megalapítása óta (1981) Magyarország legnagyobb művészeti fesztiválja, mely külföldön is jelentősnek számít. A vidéki városok közül Szentendre elsőként csatlakozott a rendezvény-sorozathoz 1985-ben, válaszolva az Országos Idegenforgalmi Hivatal kezdeményezésére.
Kíváncsiak, milyen programok voltak? A Művelődési Központ és Könyvtár (Engels utca 7.) előcsarnokában látványos – sőt időnként illatos – műsor várta az érdeklődőket. A Rozmaring Tsz virágkötészeti versenyt, kamarakiállítást rendezett, mely végül kiárusítással zárult.
A színházteremben ezalatt néptáncegyüttesek nemzetközi találkozója zajlott, Színes szőttes címmel. A műsor felvonulással és menettánccal folytatódott a város utcáin. A gyermek és ifjúsági fúvószenekarok találkozójára szintén a PMKK-ban került sor, majd az együttesek térzenét adtak a főtéren és a Városház téren.
A Pest Megyei Könyvtár helytörténeti gyűjteménye gazdag fotó- és filmanyagot őriz ebből az időszakból. Aki szívesen rácsodálkozik a múlt vagy félmúlt eseményeire, melynek maga is részese volt, vagy egyszerűen csak kíváncsi a régi tavaszi fesztiválok – és Szentendre – rendszerváltás előtti hangulatára, alább képes beszámolót láthat az első hivatalos fesztiválrendezvényekről. Aki pedig netán a szereplőket is felismeri, kérjük, írja meg nekünk! Saját képeit, történeteit, visszaemlékezéseit ugyancsak szívesen fogadjuk.
Ünnepélyes megnyitó a Tanácsházán, 1985-ben. A színpadon a Vujicsics együttes. A falon Szentendre korábbi címere látható
Megnyitó a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár előcsarnokában, 1986-ban. Középen dr. Tóth Béla igazgató
Az Óbuda Tsz virágkötészeti bemutatója a Barcsay-mozaik előtt
Népművészeti kiállítás megnyitója a PMKK-ban
Dr. Szini István, Szentendre utolsó tanácselnöke és Berecz János, az MSZMP KB ideológiai és propagandaügyekkel foglalkozó titkára a kiállításmegnyitón
Zeneiskolások szabadtéri koncertje a Városház téren. Fotók: Miser István
2013.02.07. 11:51
Farsang
Régi kisvárosi mulatságok
♣~♣~♣
Sin Edit gyűjtése
~♣~
„nyomorúság közepette egy kis vígság jó...”
Február hagyományosan a farsangi mulatságok hava. Néhány szemelvény egykori szentendrei táncmulatságokról, vigasságokról a Városképek 2005/2. számából
Ignjatovic Jakovnak, a városunkban született neves írónak Szerb rapszódia című regényében a következő leírás olvasható a 18-19. századi szentendrei szerbek szórakozásairól, báli rendezvényeiről:
„Ebben a hajdan gazdag, Buda és Pest szomszédságában fekvő kisvárosban nóbel-bálokat, piknikeket és purger-bálokat rendeztek.
A nóbel-bálok közönsége az úgynevezett honoráciorokból toborzódott. Ide tartoztak az ügyvédek és hivatalnokok, néhány nemes, megyei urak, kereskedők; a többség az utóbbiakból állt. Kézművesnek, kiskereskedőnek, szatócsnak persze itt nem volt helye; ha kivételesen egy-egy iparos ember el is jött ide, annak már erősen tehetősnek, zsírosnak kellett lennie. A bálrendezők többnyire ügyvédek voltak. Parkettás szála akkoriban nem volt, hanem a padlót viasszal kivikszolták. Ilyen helyeken kis szobák is álltak rendelkezésre, ahol a táncosok cipőtalpukat széthintett krétaporba mártogatták, hogy tánc közben el ne csússzanak.
A purger-bál volt a legvidámabb, mert itt semmiféle etikett nem volt, csak valamilyen sajátos udvariasság. Kézművesek és kiskereskedők, a szatócsok és a bótosok adták a közönség nagyobb részét. A gazda nem nagyon készülődött a bálba, a mesterné valamivel jobban, a lányuk vagy lányaik természetesen a leginkább.
Mielőtt elindulnának, a majsztorné sonkát, ezt-azt tesz az asztalra; a mester vacsorázik, az asszony is csipeget valamit, ha nem túlságosan finomkodó, a lányok már ritkábban. A mester nem azért vacsorázik, hogy később a bálon – takarékosságból – ne egyék. Nem, a mester ha bálba megy, azért megy oda, hogy költsön; tudja ő, hogy a bál fényűzés, s valóban többet is költ, mint holmi hivatalnokocskák. A mester csak vacsora után lát neki az öltözködésnek, a felesége rendszerint masnira köti a nyakkendőjét, mint mikor ünnepségre szokott menni. A pipának, a kostöknek nem volt szabad hiányoznia.
1., 3. munkácsi pipa, 2. deák pipa, 4. kávéházi pipa, 5–6. vékony pipa, 7. egész rezű pipa, 8. méhész pipa (Debrecen, századforduló). Magyar Néprajzi Lexikon
A lányuk már vacsora előtt felöltözködött, de nem vacsorázik. Ő tudja legjobban, miért nem: hogy föl ne fúvódjék, s hogy esetleg foghagyma szaga ne legyen.
A bálon legelőször valamilyen német táncot járnak. Valamiféle dreischritt-et szépen, lassikán. Emlékszem, hogy galoppfélét is táncoltak, ezt kalupnak mondták: a férfi és a nő kézen fogta egymást keresztbe, jobb kézzel a balt, ballal a jobbot, aztán gyorsan pattogó muzsikára oldalt csúszkáltak, kergetőztek. Ehhez jócskán kellett gyakorlat, hogy föl ne botoljanak. Mert ez is előfordult, elég gyakran, általános vidámság és kacagás közepette, különösen éjfél után, ha a vígabb legények egy kissé már becsíptek. Jártak egy lese nevű táncot is, ez voltaképpen kóló, csak éppen hol jobbra, hol balra lejtették. Járták a kettőst is, páronként, aztán az igazi kólót. Vacsora után a tajc-ot keverték a kalup-pal. A schnell-polka csak később jött divatba.
Szerb tánc, kóló egy 1921-es keltezésű, belgrádi kiadású képeslapon. Galéria Savaria
A vacsora bőséges volt, nem sokat ettek, de eleget. A kötelező malacsült meg a fánk, a krofli nem hiányozhatott. A nyúl már ritkább volt. A boldogtalan nyúl a vaskos szerb tréfák elől sem tudott menekülni. Híre terjedt, hogy ezen vagy azon a nóbel-bálon nyúl helyett macskát sütöttek. Ezzel szemben másutt azt rebesgették, hogy a báli malac macskaemlőn nevelődött. Önmagukban ártatlan tréfák, a közvéleményt azonban erősen fölháborították.
Vacsora után dalolásra került sor, s legvégül a kisvánkos következett, ami nélkül tisztességes purger-bált meg sem tarthattak. Ez volt a purger-kacérkodás teteje, ilyenkor a segéd megcsókolhatta mestere lányát és másokat, egyik mester a másik mesternét, a mesterné viszont a mestert és így tovább. A segéd azonban nem merészkedett arra, hogy a mesternét megcsókolja, ha ez megtörtént volna, a segéd, a mester meg a mesterné is elveszti a reputációját. Így ment ez kivilágos-kivirradtig, aztán dalolva mindenki szépen hazatért.”
A 20. század elejére az egykor zártkörű szerb táncmulatságok egyre nyitottabbá váltak, más nemzetiségűek is helyet kaptak benne. Ha nem is mindig konfliktusmentesen, de megkezdődött a különböző nációk békés együttműködése, együtt-szórakozása. Igaz, még ritka volt az a nemzetiségi villongástól mentes mulatság, amelyről a Szentendre 1912. január 21-i száma tudósított:
„A Jávor egylet estélyt tartott, melyre vendégül néhány nem szerbet is meghívott. (…) A magyar legények vígan járták a szerbekkel a kólót, és lelkesen táncolták a szerb leányok, menyecskék a csárdást. Szép est volt, kezdete annak a társadalmi összeforrasztó munkának, mely most városunkban megindult és amelyet ebben az irányban folytatni kell mindenkinek, ki az egyetértő és közös munkában látja a város jövőjének legbiztosabb zálogát.”
Magyar népviselet kétnyelvű képes levelezőlapon. Néprajzi Múzeum
A Ferenczy Múzeum gyűjteményében két 1914-ből – az utolsó békeévből – származó báli, illetve farsangi emlék található. Egyik egy fehér selyem borítású, arany betűs táncrend, amely egyenesen Bécsből érkezett Schartner Kató részére, és amelyre a szentendrei Garniosons-Kränzcher bálján játszott polonise, polka-mazur, kóló és valcer számaihoz iratkozhattak fel a gavallérok.
A másik emlék a szentendrei iparosok mulatságára szóló meghívó:
„1914. február 24-én a Pósch Károly-féle italmegfigyelő osztály hivatalos helyiségeiben az al- és főbolondok éjjeli tárgyalására feltétlenül megjelenjen. Meg nem jelenés esetén zenekarhatalommal elővezettetik.
A nyomorúság közepette
Egy kis vígság jó.
Ha nincs csirke, jó a krumpli,
Búsuljon a ló!
Így csinálnak, így járatnak
Velünk bolondot,
De adóban elviszik az
Utolsó gombot.
Fel a bolond bálra, kinek
Van még jó gombja,
Adót rajtunk behajtani
Bécsnek lesz gondja.”
Néhány báli tudósítás a két világháború között:
„A múlt évben bejelentett és vigalmi adó alá eső táncmulatságok száma 25. (…) A befolyt vigalmi összeg 1927. évben 328 pengő 47 fillér.” (Az 1928. április 11-i képviselőtestületi ülés jegyzőkönyve)
A HÉV szentendrei vonalának személyzete „…február 6-án 8 órai kezdettel a Huzsvik-féle vendéglő helyiségeiben a Kormányzóné nyomorenyhítő akciója javára valamint a szegény sorsú vasutas gyermekek felruházására táncmulatságot rendez.”
Magyar Élet, 1934. február
„A Szentendrei Legényegylet tradicionális jelmezes-álarcos bálját január 23-án tartották meg a Legényegylet székházában. Zsúfolt termekben kezdődött meg az ötletes jelmezekben lévők felvonulása a megjelent előkelőségek előtt, akik élén Németh László kamarás-esperest láttuk.”
Pilishegyvidék-Budakörnyék, 1937. január 30.
Az esztergomi katolikus legényegylet farsangi plakátja 1928-ból. Axio Art
♣~♣~♣
2013.02.04. 18:47
Február
Mozaikok Szentendre múltjából, 2.
~♣~ Sin Edit gyűjtése ~♣~
Falusi iskola a Szentendrei Szabadtéri Múzeumban, palatáblával, golyós számológéppel. Skanzen
110 éve
1903. február 27-én határozott a városi képviselő-testület a következő ügyben
„Azon okból, hogy a gazdasági és ipari ismétlő iskolákban az oktatás eredménnyel járjon, az említett iskolák írni- és olvasni nem tudó tanulóinak külön oktatásával a képviselőtestület utólagos jóváhagyása reményében a folyó tanévre Ivanits Lajos róm. kat. kántortanító bízatott meg” – havi 20 korona fizetéssel.
~♣~
A Szent-Endre és Környéke 1903. február 28-i számából
~♣~„…a város hentesei kényes helyzetbe kerültek”, mivel kevés sertés van a városban, ezért felment a hús és a zsír ára.
100 éve
1913. február 2-án számolt be a Szentendre és Vidéke a helyi képviselő-testületi választásról és adott útmutatót a jövőre
„…s ha talán szívünkben élne még a harci gyűlölet, melytől a legtisztább küzdő lélek sem lehet ment, oltsuk ki, távolítsuk el. S ha a múltban az emberi gyarlóság éket vert közénk, viszályt támasztott közöttünk, kövessünk el mindent, hogy a múlt hibáit, mulasztásait jóvátegyük. A harc ideje elmúlt, a munka napjai virradnak reánk, békére van szükségünk.”
A Városháza az 1940-es években, Szöllőssy Kálmán felvételén. StoryMap
90 éve
1923. február 23-án tárgyalt a képviselő-testület a Nagyatádi-féle földreform végrehajtásáról
~♣~„Szentendre rt. város képviselőtestülete […] megváltási eljárás alá vonhatónak a következő birtokokat jelöli ki: Ignyátovics János és dr. Dimsits Sándornak a város határában lévő összes földjeit azon a címen, hogy távollévő idegen állampolgárok. Magyar Általános Ingatlan Bank Rt., továbbá Ipari és Mezőgazdasági Bank rt.-nak összes ingatlanait, mint nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak ingatlanait. Jánoshalmy Nemes Marcell és Glancz Sámuelnek összes ingatlanait, ez utóbbinál a szőlőművelési ág kivételével, mint háborús szerzeményű ingatlanokat.”
Ugyanezen a napon került jegyzőkönyvbe
„A kormány újabb 1 millió koronát ad az izbégi állami iskola és óvoda építési költségeire. Ezzel 50-50 % lesz az állami és városi hozzájárulás aránya.”
Izbégi óvódások Erzsi óvónénivel 1925-ben. Izbégi Általános Iskola
Kovács Róza tanítványaival 1929-ben. Izbégi Általános Iskola
~♣~45 éve
1968. február 11-én jelent meg a Pest Megyei Hírlapban
A Mathiász János és az Április 4 Tsz egyesülése „áldásos volt mindkét szövetkezet tagságának. […] A járásban rajtuk kívül nincs tsz, ahol a tagok keresete az alkalmazottakénál több lenne. Jönnek is naponta a jelentkezők a városból, a környékből, az ipari üzemekben dolgozók, és tsz-tagok akarnak lenni.”
A Mathiász Tsz. területe a 60-as években. Ferenczy Múzeum
Új gazdasági épületek, 1964. Ferenczy Múzeum
35 éve
Újsághírek a Pest Megyei Hírlap 1978. februári számaiból
~♣~Február 4.: „Részben elkészítették és átadták Szentendrén a HÉV végállomásnál lévő autóbusz pályaudvart.”
Autóbuszok és HÉV-szerelvény a Margit hídnál. Vatera
Távolsági busz a frissen elkészült Dunakanyar körúton Szentendre retro (Déri Veronika galériája)
Február 11.: „A Nehézipari Minisztérium 1975-ben döntött: bekapcsolja Szentendrét a vezetékes gázhálózatba. A városi tanulmányterv elkészült.”
25 éve
1988. februári tudósítás a Szentendre és Vidékéből
„A Szentendre és Vidéke hivatalosan is engedélyezett városi lap lett, s mint ilyen, Budapest, Szeged, Miskolc és Dunaújváros után ötödik az országban.”
A Szentendre és Vidéke fejléce 1987-től 92-ig. Tervezte Deim Pál
20 éve
1993 februárjában írták a helyi lapok
Szentendre és Vidéke, február 1.: „Nincs új gazdája a Dobozi úti ABC-nek. Az árverést nem tartották meg, mert a pályázók még a tárgyalás előtt visszaléptek. […] Híre terjedt városszerte, hogy a HÉV állomásnál lévő nagy ABC-t is eladják, privatizálják.”
Új Szentendrei Hírlap, február 6.: „A privatizálásra kerülő Szentendrei Papírgyár vagyonából - mivel a telek önkormányzati tulajdon – a város 12%-ban részesül.”
Csoportkép a Szentendrei Papírgyárban, 1960-as évek StoryMap
„Folytatódik a pincék feltárása, biztonságossá tétele, felújítása, esetleg hasznosítása.”
„Szentendrén összesen 1761 érvényes lakásigény van beadva, van, aki már 15 éve vár.”
♣~♣~♣
2013.01.21. 16:02
Január
Mozaikok Szentendre múltjából, 1.
~♣~ Sin Edit gyűjtése ~♣~
175 éve
1838. január 1-jén jelent meg a Hasznos Mulatságok című újságban Somkúti Zsigmond Kirándulás Pestről Szent-Endrére című írása. Néhány részlete, többnyire eredeti helyesírással 
Konflis női kocsissal. Tabán Anno
„[…] múlt évi september 7én egy barátommal felültünk a’ bérkocsira Sz-Endrére utazandók. [Az út] bal oldalán három falu vonul felfelé, név szerint: Békásmegyer, Kalász és Pomáz: mind háromban Svábok, Tótok ’s kevés Magyarok laknak. […] Az itt ott részint gyümölcsös, részint csak árnyékra, mesterségre, és tűzre használható fáskertek’ szemlélésén töltvén az időt, jó-előre haladtunk, ’s már szép látvánnyal foglalatoskodtatták szemeinket Sz-Endre messziről ékeskedő tornyai. […] A reggeli időt a’ m. város, ’s leginkább a’ nem egyesült görög székesegyház szemlélésével kívántuk tölteni; de […] mivel ők csak vasárnap misézvén, a templom zárva volt. […]
Sz-Endre privilegizált m. város. Van ennek következésében tulajdon tanácsa, melly 6 senatorból, ’s egy bíróból áll. …) A’ lakosok’ iparjának első gyümölcse, a’ bor, mit kettőztetett erővel termesztenek, mivel a’ szőllőmívelés jövedelmeiknek legbővebb csatornája; van ezen felül itt: búza, tengeri, krumpli, ’s más házi szükségekhez tartozó élelmény, mellyeknek feleslegét könnyen lehet a’ m. város mellett folyó Dunán Pestre eladás végett szállítani. A’ lakosok különféle nemzetbéliek: itt a’ kevés magyar nyelvet beszélők, illyrusokkal, svábokkal ’s ráczokkal vegyesek.
[…] A’ város egy kissé emelkedő helyen fekszik. A’ katholikus templomtól látható Szent Gellért hegye, tulsó részéről pedig egy kis dombról homályosan mutatkozik Vácz. Ugyan innen mulattathatja magát az utas a’ Sz-Endrei sziget nézésével is, melly egész Visegrádig nyúlik. […]
A legrégibb ismert szentendrei képeslap, 1899. június 27-i keltezéssel. Hadzsics Camill kiadása. Pest Megyei Könyvtár, helytörténeti gyűjtemény
~♣~Lehet tehát Sz-Endre fekvését szépnek mondani, mellynek fő díszét Dunánknak lefolyó vize teszi. De mégis mind e’ mellett a’ város rendetlen, ’s a’ bent lakó ohajtva ohajtja a’ városbóli kimenetelt, hogy a’ természet gyönyöreit éldelhesse, és hogy a’ sok elszórt kövekkel bővelkedő utczáktól menekhessék. Nem lehet azonban ezt az egészről állítani, vannak egyenes, ’s gáncsokat nem vető kövektől ment utczái is.”
115 éve
1898. január 29-én jegyezték fel a helyi képviselő-testület jegyzőkönyvébe
~♣~„[…] a községi közmunkák esetleges kivetése által az elemi csapások sújtása folytán amúgy is elszegényedett, minden néven nevezendő adókkal túlterhelt lakosságra csaknem elviselhetetlen, s előreláthatólag mondhatatlan megelégedetlenséget előidéző, itt helyütt mindeddig nem ösmert új teher rovatnék.”
„A kocsiutak rendben tartása, fokozatos, tervszerű kikövezése a városi költségvetés terhére történik.”
110 éve
1903 januárjában indult a Szent-Endre és Környéke című ellenzéki lap Részletek a január 17-i számból
~♣~„A korán és szokatlan szigorral bekövetkezett téli évszak e városban amúgy is nagymértékben tapasztalható nyomort természetszerűleg csak növelte.”
„A mi viczinálisunk… A közlekedés rossz, lassú és rém drága.” [Ezért a kirándulók elmaradnak és tönkremennek a helyi kocsmárosok.]
A BHÉV 6-os számú mozdonya a szentendrei vonal Pomáz állomásán. VEKE
„A kovácsipar az utóbbi évek óta hanyatlik. Ennek oka egyrészt a kedvezőtlen gazdasági viszonyokban és a mezőgazdasági igények korlátozásában, másrészt a kerékpársport rohamos terjedésében s az automobilkocsik használatában keresendő, melyek a könnyebb járműveket nélkülözhetőkké teszik.”
A Szent-Endre és Környéke január 24-i számából
~♣~„[…] az osztrák verseny és a túlságos gazdasági liberalizmus […] a mi anyagi érdekeink árán adott szabadságot az osztrákoknak.”
[A polgármester] „egyszer a kormányzó hatalommal jöhet ellentétbe, máskor a közönség felfogásával. El kell találnia köztük a középutat. És nemcsak ezekkel gyűlhet meg a baja. Ott vannak a pártok, a felekezetek, a nemzetségek, az elégedetlen elemek.”
100 éve
1913. január 19-én írta a Szentendre és Vidéke
~♣~„Minden törekvésünknek oda kell hatnia, hogy olyan képviselőtestületet válasszunk, melyben társadalmunk minden osztálya képviselve van […] megvesztegethetetlen férfiakkal, kik semmi mást, csak egyedül a közérdeket tartják szem előtt.”
60 éve
1953. január 23-án jegyezték be a Szentendrei Tanács, illetve VB üléseinek jegyzőkönyvébe
~♣~„V. Gy. elvtárs foglalkozik a sorban állás kérdésével, felemlíti, hogy nem volna-e jobb, ha jegyrendszer lenne. A tanácsülés egyhangúlag feláll és zúgolódik fenti hozzászólás felett és tiltakozik fenti javaslat ellen.”
„Rákosi elvtárs születésnapja tiszteletére 25 dolgozó parasztot szerveztünk páros versenyre mezőgazdasági és begyűjtési vonalon.”
Rákosi Mátyás pártfőtitkár, miniszterelnök. Múlt-kor
„A tűzoltóság parancsnoka örömét fejezi ki Pártunknak és Kormányunknak és dolgozó népünknek azzal szemben, hogy beköltözhettek a hatalmas és korszerű új tűzoltólaktanyába.”
Tűzoltó-laktanya, Szentendre, 1960-as évek. StoryMap
55 éve
1958. január 24-i bejegyzés a tanácsülés jegyzőkönyvében
~♣~„Szinte minden utcában épül valami. […] A legnagyobb probléma a köztisztaság biztosítása. Hasonló nagy probléma a lakáshiány. Feladatunk, hogy elősegítsük a magánerőből való építkezést és a lehetőségekhez képest folytassuk az állami lakóépülettömbök építését.”
20 éve
1993. január 15-én jelent meg a Szentendre és Vidékében a következő hír
~♣~„Sokaknak évtizedes vágya teljesült. […] 3500 új telefonvonal létesült, vagyis akik első ütemben kötöttek szerződést, már a saját készülékükön kívánhattak boldog újévet hozzátartozóiknak, barátaiknak.”
1993. január 23., Új Szentendrei Hírlap
~♣~„Kavarog a levegő a városi TV körül. Tóth István önkormányzati képviselő már két éve próbálja újraindítani.”
15 éve
Hír a Szentendre és Vidéke 1998. január 23-i számából
„A Szentendrei Festők Társasága megalakulásának 70. évfordulója alkalmából Művészet inkubátorban címmel tárlat nyílik 1998. január 28-án, szerdán délután 5 órakor Szentendrén az Ábrányi-villában (volt szülőotthon).”
Festés modell után, műteremben, a szentendrei művésztelepen, az 1930-as években. Múlt-kor
♣~♣~♣