Benedek Marcell 1928-as naplójában arról ír, hogy egy ürömi kiránduláson találkozott először József Attilával:

"...Másik kiránduló-társaságunk: a Vágó család. ... Egyetlen leányuk, Márti, sokat van külföldön: azt hiszem, nem fér meg az anyjával. Mi születése óta ismerjük és szeretjük. Most éppen itthon van és együtt jár velünk. A Vágó-féle kirándulásokban végcél vagy közbeeső állomás gyanánt sűrűn szerepel Üröm, ahol több barátjuknak is van nyári házikója.

Ilyen ürömi kiránduláson láttam először Márti társaságában felbukkanni egy fiatal - 22-23 éves - költőt, József Attilát. Úgy látszik, szerelem kezdődik a két gyerek közt. Attila furcsa, vékony, nagybajszú fiú. Proletár-sarjadék; valami baj történt vele a szegedi egyetemen, nagy gyűlölettel beszél Horger Antalról, akit én csak  mint jámbor, bogarászó nyelvészt ismerek. Attila szívesen mutatja meg frissen született versei kéziratát. Sokat ír, s a legjobb versei (már pedig mindenkit legjobb teljesítményei szerint kell megítélni) egészen elsőrendű poétára vallanak. Egyébiránt maga sem titkolja, hogy korunk legnagyobb költőjének tartja magát, vele egyenrangúnak csak Illyés Gyulát ismeri el. Viszont, ha egy-egy hirtelen született és azon melegében megmutatott versét habozó arccal fogadja az ember, tüstént eltépi. Ez történt egy dobogókövi kiránduláson. ... Ürömön viszont elmondott egy verset, amely valahogy ilyenformán végződik: "S gömbölyödő hasacskánkat nézegetjük hajnalba' -" ez csupa frissesség, egyszerű  jókedv - bűbájos."

Vágó Márta és József Attila Ürömhegyen 1928-ban

Vágó Márta így ír az ürömi kirándulásról:

"Kissé elmaradt mögöttem, megint odalépett mellém, és rövid hallgatás után mosolyogva megszólalt megint: -Talán mégis lehetne valamit csinálni... Mi ez a nyakadban? - kérdezte hirtelen. Nagyanyámtól örökölt korall nyaklánc volt rajtam, homokszínű vászonruhához hordtam. Másnap írta meg, azt hiszem a Klárisokat."

Klárisok

Klárisok a nyakadon,

békafejek a tavon.

Báránygané,

bárányganéj a havon.

Rózsa a holdudvaron,

aranyöv derekadon.

Kenderkötél,

kenderkötél nyakamon.

Szoknyás lábad mozgása

harangnyelvek ingása,

folyóvízben

két jegenye hajlása.

Szoknyás lábad mozgása

harangnyelvek kongása,

folyóvízben

néma lombok hullása.

Schlosser István vendéglője a "Turistához", Külső-Bécsi út, Ürömi állomás

Ilyennek láthatták Ürömöt - képeslap

A tíz vágánypáron százával gördülnek naponta a tartálykocsik, az állomás környékét a folyvást robogó szerelvények zaja tölti be. A Dunai Kőolajipari Vállalat szomszédságában – még 1973-ban – létrehozott vasútállomást Záhony után az ország legnagyobb, úgynevezett feladó pályaudvarának tartják. S mivel kizárólagosan a DKV szállítási igényeit látja el, elnevezése: Dunai Finomító Állomás.

A vágányhálózat kiépítése a hetvenes évek végén fejeződött be, s ekkoriban bonyolította le az állomás a legnagyobb forgalmat is: évente több mint 3 és fél millió tonna DKV-terméket továbbítottak az ország minden tájára, de még külföldre is. 1981. november 24-én nyilatkozott Csuti Géza állomásfőnök a Pest Megyei Hírlapnak: „Úgy is mondhatnám, hogy jelentős változások történtek. A közelmúltban húsz lakást kaptunk a városban. Zömében fiatal, családos dolgozóink telepedhettek itt le, s így végre stabilizálódott a gárdánk. Ugyancsak kedvező változás, hogy bevezettük a négyes túrt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy négy műszakban dolgozunk, vagyis egy éjszakai szolgálat után két pihenőnapot kap mindenki. Természetesen ezek a változások a gazdasági eredményekben is tükröződnek: az elmúlt 10 hónapban 2 millió 350 ezer tonna árut továbbítottunk, s ez több, mint a tavalyi. A DKV szállítási igényeit maradéktalanul ki tudjuk elégíteni, sem fedett, sem tartálykocsiból hiányunk nincs.”

Az 1950-es évek elején kezdték szervezni a színjátszó csoportot az ürömi kultúrházban. A csoport alapítója, rendezője, mindenese Szovics Imre volt. Nappal és éjszaka kenyeret sütött, este pedig rendezett, díszletet és jelmezt tervezett, próbált, játszott. A sok elfoglaltság mellett csak a saját szövege megtanulására nem jutott ideje, de a közönség ebből alig vett észre valamit.

Eleinte csak rövid darabokat adtak elő a helyiek szórakoztatására. Később a sikeren felbuzdulva hosszabb, igényesebb darabokat mutattak be. Az ötvenes években persze igazi "szocreál" darabokat is színre kellett vinni. Ezek közül is csak egy nem aratott sikert, a Lekáderezem a családot című.

Király Zoltán, aki hosszú évekig vezette a Művelődési Házat, minden támogatást megadott a színjátszóknak. A hatvanas évek elején a színjátszó csoport már megyeszerte híres volt. A legnagyobb sikert Csiky Gergely Buborékok című darabjával aratták.

Dulszka asszony erkölcse - 1950

Dulszka asszony erkölcse - 1950

Szabad szél - valamikor az 1950-es években

Vén cigány - valamikor az 1950-es években

Nagymama - 1955 körül

Buborékok - 1960

A Hőtechnika Építő és Szigetelő Vállalat kéményépítő és szerelő brigádjai a modern kor nomádjaiként járják az országot, mindenütt felütik sátrukat, ahol nagyobb, fontosabb építkezés kezdődik. A Dunamenti Hőerőműnél már 100 méter fölött járnak az utolsó füstcső szerelésével, s november 15-ig elérik a végleges, 200 méter magasságot.

Csodálattal nézünk utánuk, amikor száz, kétszáz méter magasságig röpíti őket a felvonó – mert a kémény belsejében ma már felvonót is építenek – olyan távolságokra, ahonnan szinte csak apró pontoknak láthatnak bennünket…- tudósít a Pest Megyei Hírlap Százhalombattáról 1975. november 11-én.

Alexandra Pavlovna sírkápolnáját többször feltörték. 1917-ben a kápolnába rabló hatolt be és kifosztotta. A még megmaradt értékeket a nyilas uralom idején rabolták el. A tettest egy egykori ürömi lakosban vélték megtalálni, de a vádat nem sikerült megnyugtatóan rábizonyítani. 

1977. november 25-én tudományos vizsgálat céljából a tetemet a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetébe vitték. 1978 januárjában a vizsgálat  befejeztével került vissza Ürömre. Nem sokáig pihenhetett háborítatlanul, 1981. április 26-án ismét betörtek a kápolnába. Ekkor már a koporsót is feltörték. Alexandra Pavlovna ezt követően került a nádori kriptába József nádor és családtagjai közé. 

A nagyhercegnő halálának kétszázadik évfordulóján vetődött fel a gondolat, hogy vissza kellene helyezni földi maradványait Ürömre. Ennek érdekében létrehozták az Orosz Egyházi Kultúráért Alapítványt. Számos adományozó, köztük Üröm Önkormányzata, tette lehetővé a kápolna és kertje felújítását. Az újratemetésre 2004. szeptember 11-én került sor. A szertartást Hilarion, Bécsi és Ausztriai püspök vezette. Az emlékszertartáson sok neves hazai és külföldi vendég is részt vett, köztük Habsburg Mihály főherceg, József nádor ükunokája és Erdő Péter bíboros is.

Alexandra Pavlovna nagyhercegnő végső nyughelye így valóban az ürömi kápolna lett.

Alexandra Pavlovna koporsójának visszaszállítása Ürömre

Alexandra Pavlovna koporsójánál visszahozatala után a kápolnában

Az újratemetés résztvevői

Az újratemetési szertartás

Alexandra Pavlovnáról készült festmény másolatának ajándékozása

 
A csobánkai főtéren lévő gyűjtemény célja a helyi és a hontörténeti emlékek összegyűjtése, megőrzése és bemutatása az utókornak. Szép számmal kerültek a gyűjteménybe az eddig többnyire otthonokban őrzött emléktárgyak, amelyek itt rendszerezve kerülnek a látogatók elé.
A kiállítás anyagát folyamatosan bővíteni szeretnénk, ezzel együtt a bemutatás körülményeit, technikai feltételeit és természetesen szakmaiságát is igyekeztünk fejleszteni.
Nyitva tartás igény szerint. Bejelentkezés a 06-30/241-33-32 telefonszámon, Pálinkó Máriánál. További információ Facebook-oldalunkon.

Kálló Edit Andrea

Baross Péter Közösségi Ház és Könyvtár, Csobánka

Alexandra Pavlovna sírkápolnájának híres látogatói

A korabeli Üröm az újonnan készült kápolnával - metszet

Alexandra Pavlovnát származása miatt már életében bizonyos misztikum lengte körül. Halálával ez még fokozódott. Sok nevezetes, Magyarországra érkező külföldi látogatta meg nyughelyét.

Alig két évvel a kápolna elkészülte után, 1804-ben a Magyarországon időző Turgenyev, a későbbi hírneves író több ízben is Ürömre látogatott. Leírja, hogy minden vasárnap kikocsizott Ürömre, mely "a várostól egy mérföldnyire fekszik, de hegyek között. Ennek ellenére azonban a magyarok és a szerbek az ország minden sarkából idezarándokolnak."

Nem sokkal később, 1805-1806-ban Fjodor Nikolajevics Glinka, a dekabrista mozgalom egyik megalapítója járt Ürömön. Írásaiban is megemlékezik Alexandra Pavlovnáról. "... a Te cselekedeteid, feledhetetlen asszony, az általad boldoggá tett magyarok szívébe vannak vésve."

1812-ben Vladimir Bogdanovics Bronyevszkij, fiatal tengerésztiszt, Puskin barátja kereste fel Ürömöt. Útinaplójában leírja, hogy a budai vár megtekintése során, ahogy megtudták, hogy orosz, rögtön Alexandra Pavlovnáról kezdtek mesélni neki.

1814-ben Sándor cár, Frigyes Vilmos porosz király és Ferenc császár együtt tekintette meg az ürömi síremléket. A Magyar Kurír írja: "midőn a Felségek Budáról eltávoztak, út közben megállapodtak Ürömben a boldogult Alexandra orosz Nagy Hertzeg Asszonynak Mausoleumánál."

1815-ben Alexandra Pavlovna húga, Katalin, későbbi württenbergi királyné látogatott Budáról Ürömre.

1822-ben Pjotr Ivanovics Keppen, a nagy orosz polihisztor, 1842-ben pedig Izmail Ivanovics Szreznyevszkij, a kiváló moszkvai szlavista jött el Ürömre. Szreznyevszkij így emlékezik Ürömre: "Ez a falu hegyek övezte völgyben fekszik, a falu szélén, kertek között áll a kisméretű, de gyönyörű architektúrájú emléktemplom."

Alexandra Pavlovna sírja Ürömben - Vasárnapi Újság 1854-60.

Kimbach László: Az ürömi mauzoleum

 A kápolna az 1940-es években

Alexandra Pavlovna halála

Alexandra Pavlovna 1801. március 8-án reggel 8 órakor leánygyermeket hozott a világra. Az újszülött hamarosan meghalt. A mindössze egy órát élt gyermeket holtan keresztelték a Paulina névre. A fiatal anyát gyermeke halála nagyon megrendítette, és egészségi állapota napról napra romlott. 1801. március 16-án meghalt.

Alexandra Pavlovna a ravatalon

Búcsú Alexandra Pavlovnától

A hercegnő holttestét a királyi palotában, a külön Alexandra számára berendezett kápolnában ravatalozták fel. A koporsót március 21-én népes gyászmenet kíséretében a Nádorispáni kertbe vitték, mely a mostani Budafoki út, Hengermalom utca környékén volt. Ott a pravoszláv vallás előírásai szerint hat hétig liturgiát tartott Szamborszkij, Alexandra udvari lelkésze. A hat hét elmúltával a koporsót a Vízivárosba, a kapucinusok kriptájába vitték. De nem az lett a végső nyughelye. A hercegnő nagyon szerette Ürömöt, kívánsága volt, hogy ott is temessék el. A nádor rövidesen megindította a kápolna építését. A sírkápolnát 1803. szeptember 12-én szentelte fel Andrej Szamborszkij esperes.

Andrej Szamborszkij esperes

Az ürömi pravoszláv sírkápolna 1803-ban - metszet

A sírbolt 1803-ban

Ortenburg Henrik  az ürömi kápolnáról 1860-ban megjelt könyvének címlapja

A szentendrei harangok hosszú útra keltek

A háború a helyi sajtó tükrében, a korabeli polgár szemével

Biztosítási cég hirdetése 1918-ból. Ferenczy Múzeum

Évről évre súlyosbodtak a nehézségek. 1916 tavaszán már a negyedik hadikölcsön jegyzésére buzdították a lakosságot, amint a Szentendrei Újság április 23-i száma tanúsítja.

„A magyar állam ismét kérő szóval fordul polgáraihoz. Megtámadott hazánk újabb áldozatra kéri itthon lévő fiait. Töltény, ruha, felszerelés kell diadalmas hadseregeinknek, hogy kivívhassák a végső győzelmet.”

A végső győzelem azonban késik, és egyre reménytelenebbnek tűnik.

„Lángba borult a világ, soha nem látott méretekben pusztulnak az emberek és javak. És mi, akár a tűzoltók, mentünk és mentünk. Létünkért, fennmaradásunkért harcolunk.”

Szentendrei Újság, 1916. június 18.

„A tizennyolc évesek sorozása e hó 3-án folyt le Szentendrén. A negyvennyolc sorozásra kerülő közül tizenhatot talált alkalmasnak a bizottság.”

„A szentendrei harangok hosszú útra keltek. […] E hó 7-én vitték el őket, megható búcsúzás közben. Minden templom harangját felekezete papja megáldotta, s a hívők, akik annyiszor gyűltek össze hívó szózatukra, meghatottan, könnyes szemmel kísérték ki a vasúti állomásra. Egy-egy harang maradt csak minden templomban.”

Szentendrei Újság, 1917. február 11.

Százhalombatta, harangszentelés a két háború között. Urban Legends

1918 tavaszán a szentendrei képviselő-testület húszezer korona segélyt kért a megyétől –

„…a háború okozta nagy drágaságra figyelemmel […], a város szegényeinek ellátása céljára.”

1917 végétől megyeszerte csökkent a közbiztonság, nőtt a lopások száma. Leginkább élelmiszert, közszükségleti cikkeket raboltak. Egyre több katonaszökevény bujkált a környéken.

A háború alatt egy géppuskás tanfolyam működött a városban. A Duna-parton üresen álló Weresmarty-villában rendezték be a parancsnokságot, az Anna-völgyi lőtéren tartották a gyakorlatokat. A város ingyen telket biztosított a katonáknak építendő barakkok számára. A városi pénztár terhére dohányt és kenyeret osztottak a katonáknak, akik részt vettek a Duna-part rendezési munkáiban.

Képeslap az első világháború idejéből. Fotóalbum

Részben e fegyveres alakulat jelenlétének, visszatartó hatásának tudható be, hogy a háború utolsó hónapjaiban, illetve az őszirózsás forradalom idején nem volt különösebb rendbontás és köztörvényes bűncselekmény Szentendrén.

Első világháborús katonaportré. Könyvtár, Üröm

A vármegye 1931-es ismertetője és címtára szerint Szentendréről négyszázhatvan katona vonult be a háborúba, közülük százöten hősi halált haltak. Ötvenhat hadiözvegy és száznegyvenegy hadiárva a négyéves háború további mérlege.

 ~♣~

Sin Edit gyűjtése

Vége

1912-ben új iskola épült az Óvárosban, a katolikus templom mellett. Az iskolához tartozott Franciska-pusztán a kis létszámú uradalmi elemi iskola is, melyet 1921-ben létesített gróf Sylvia-Tauroca Frigyesné gróf Windffen Mária. 1944. december 7-én ez az épület leégett.

A községi katolikus népiskola 1939-ig hatosztályos elemi iskola volt. 1939/40-es tanévben nyílt meg a 7., majd a következő évben a 8. osztálya. A heti 26 tanórából 6 hittanóra volt, ebből kettőt a plébános tartott, négyet a tanító „hitemlézés” elnevezéssel. 1930-ban 84, 1940-ben 107 volt a tanulók létszáma. Újtelepről, Franciska-pusztáról, Dunafüredről és Pannónia-pusztáról „fakarusz” ( egy fapados, fedett teherautó) vitte a diákokat az iskolába.

A II. világháború az országos helyzethez hasonlóan az iskola életét is megbénította. 1944 decemberében találat érte az iskola épületét, a tető beszakadt, a bútorzat és a felszerelés teljesen megsemmisült, de a lakosság összefogása és az állami segély eredményeként, 1945 őszén három tanteremben, három csoportban tanulhattak a diákok.

Folytatjuk...