„Kultúrát minden faluba!”

Az ürömi mozi létrehozása Nick János gazda nevéhez fűződik. 1930-ban háza egyik szobájában nyitott mozit. Két évvel később Mayer József és húga, Katalin akkoriban modernnek számító filmszínházat épített, és családtagjaik bevonásával üzemeltették.

A mozi 1970-ben

A második világháború után először az MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége) vette át a mozi üzemeltetését. Majd kiadta a párt a jelszót, hogy „Mozit és kultúrát minden faluba!”, és államosították a filmszínházat. A mozi üzemvezetői voltak: Rainer Béla, Gulyás Béláné, Eperjesi Pálné, Walczer Ferenc, Szép István, Nemes Tibor.

Az Egri csillagok című filmet az Eger környékéhez hasonlatos tájon, a szomszédos Pilisborosjenőn forgatták, ősbemutatója pedig 1968-ban Ürömön volt. A bemutatóra teljesen felújították a mozit. A nevezetes napon az ürömiek vendégül látták Sinkovits Imrét, a film Dobó kapitányát. A filmkészítés emlékezetes pillanatairól beszélgettek vele.

A mozi belső tere 1970-ben

Részlet a Pest Megyei Hírlap korabeli riportjából

A mozi az iskolával szemben, a Budakalászi út és az Iskola utca sarkán állt (itt csak a felirata látszik)

Az idősebb ürömiek még most is szívesen emlékeznek vissza diákkoruk mozijára. Nosztalgiázva említik, hogy a hatvanas években a filmek vetítése közben szünetet is tartottak, és az ilyen szünetekben  kitódultak a Budakalászi útra  beszélgetni, cigarettázni. Az utat nyugodtan elfoglalhatták teljes szélességében, szinte semmi autóforgalom nem volt. Az Iskola utcában egy időben buszmegálló volt a mozi mellett.

1990 táján megszüntették a mozit. Az épületben sokáig asztalosüzem és barkácsbolt működött. Ennek megszűnése után rövid ideig pékbolt üzemelt az egykori mozi helyén. Jelenleg üresen áll az épület.

Az egykori mozi épülete ma

Készült az alábbi források felhasználásával: Muskáth György Üröm története 1945–1970 című kézirata, a Pest Megyei Hírlap riportja az Egri csillagok ürömi bemutatójáról, valamint ürömiek visszaemlékezései alapján.

A tanító szerzetes és a vidám remete

Csobánkán született 1843-ban Pivár Ignác, a süketnémák váci intézetének igazgatója, aki később a vakok budapesti országos intézetének alapítója és első igazgatója lett. Emlékét a katolikus templom falán szerény emléktábla őrzi.

Berda Józsefet, az élet apró örömeinek költőjét is megragadta e táj igézete. Csobánka című versének sorai díszítik azt az emléktáblát, amelyet a község lakosai és nyaralótulajdonosai állítottak az Oszoly-hegy oldalában, a költő emlékére.

Be' boldog volnék, ha itt élhetnék

Vidám remete s végül itt halnék...

Az emléktábla alatti teraszos hegyoldal a falut körülölelő természetvédelmi terület része. A Pilisi Parkerdő gondozója turistapihenőnek építette ki. Az Oszoly kedvelt gyakorlóhelye a sziklamászóknak, akiket a faluban csak pókembereknek neveznek.

Ürömöt 1800-ban több környékbeli faluval együtt József nádor vásárolta meg. Fiatalon meghalt első feleségét, Alexandra Pavlovnát Ürömön temették el. A nádor 1802 tavaszán indította meg a sírkápolna építését. 

Az ürömi pravoszláv sírkápolna 1803-ban (metszet)

A katolikus egyházközség anyakönyveit 1821-től vezették. A községet csaknem kizárólag római katolikus németek lakták. A lakosság száma lassan emelkedett. 1869-ben 700, 1880-ban 838, 1890-ben 1000, 1900-ban pedig 1167 lakosa volt a falunak.

A község József nádor idejében jórészt szőlőtermesztéssel foglalkozott. Üröm elsőrendű bortermelő helynek számított, egészen az 1880-as évekig, amikor a filoxéra nevű apró állati kórokozó megtámadta a szőlő gyökerét. A védekezés ellene lehetetlen volt, rövidesen végzett a szőlő nagy részével.

A kőbányászatnak is igen hosszú múltja volt Ürömön, de csak a filoxéravész után, a 19. század végén vált a megélhetés legfontosabb forrásává. Ekkor indult gyors fejlődésnek a főváros, és rengeteg megmunkált terméskőre volt szükség az építkezéseken.

1849-ben Üröm Lageräcker (Tábordűlő) nevű részén táboroztak a huszárok, és innen indultak a budai vár ostromára.

Ürömi sváb családi fotók

A Szent Gábriel arkangyal-templom

Az Árpád-kori Csobánka lakossága a török időszakban csaknem teljesen elpusztult. Benépesülése az 1690-es nagy török ellentámadást követően indult meg a Délvidékről. Ekkor Csernojevics Arzén szerb pátriárka vezetésével nagyszámú rác (szerb) népesség érkezett a török csapatok elől, és települt be a középkori Borony-puszta területére. Ők lettek Csobánka második alapítói.

A Szent Gábriel arkangyal tiszteletére szentelt szerb ortodox templom 1746-ban épült barokk stílusban. Ikonosztáza eredetileg copf stílusú volt, de utóbb átfestették. Nagyon érdekesek a támfalba beépített szerb feliratú sírkövek is.

1950. november 1-én államosították a gyárat, ami így a Dél-budai Téglaipari Nemzeti Vállalat részévé vált. A cserépgyártást megszüntették, csak téglagyártással foglalkoztak. 1953-ban a Pest megyei Téglaipari Egyesülethez kapcsolták a megye többi téglagyárával együtt. 1956 után a gőzmeghajtású gépeket elektromos gépekre cserélték, a csillés bányaművelést gépesítették. Jelentősebb technológiai fejlesztést később már nem végeztek.

1963-tól az újonnan megalakult Budai Téglaipari Vállalat részeként működött  tovább a gyár. Az 1968-as évben az üzem a csúcsidőszakát élte. Az alagcsövek exportálásának köszönhetően a százhalombattai gyár volt a Budai Téglaipari Vállalat legeredményesebb gyára. 1967–68-ban érte el a termelési csúcsát: 23 millió kisméretű téglát gyártottak.

Az 1960-as években megindult az Erőmű építése, és az új beruházás egyre több jó szakembert vont el a téglagyártól. Mivel a gyárat nem fejlesztették, a jó minőségű agyag kitermelése egyre nehezebbé vált és a gyár termelése folyamatosan csökkent.

A kemence kéménye a második világháborúban több helyen belövést kapott. Többszöri javítás után végül 1973-ban felrobbantották.

A téglagyárban dolgozni rangot jelentett, s több generáción keresztül öröklődött a munka. Ismert téglagyári munkáscsalád volt a Póth, Versists, Hornyák, Sebestyén, Gulyás, Dravenka család.

1990-ben a gyár termelését szüneteltették, végül teljesen leállították.

Sokan próbálták már feltárni

A barlang első írásos említése Koch Antaltól származik, aki a csobánkai kőbánya volt bérlőjének elmondása alapján írta le az üreget. A méreteire vonatkozó adatok azonban nem felelnek meg a valóságnak (minimum 160 méter mélynek írja le). Az ő tanulmányát vette alapul Thirring Gusztáv Budapest környéke című munkája is. Bekey Imre Gábor 1914-ben igen részletesen leírta a barlangot, amelyet ő 36 méter hosszúnak talált, és fényképet is közölt a bejáratáról.

Azóta többen megpróbálták már feltárni a folytatását, de mindeddig nem jártak eredménnyel. Legújabb térképét a Karszt Barlangkutató Csoport készítette el 1991-ben.

A barlang a bejárata fölötti hegyoldalból lefolyó csapadékvizet nyeli el, tehát időszakosan aktív víznyelőbarlangként funkcionál. Baritkristályok is előfordulnak benne, ami a hévizes barlangkeletkezés jele. Később alakult át karsztos víznyelővé. Alján, a törmelék között tűnik el a bejutó víz.

A barlang fölötti hegyoldal és még a barlang eleje is hárshegyi homokkőben van, de beljebb már dachsteini mészkő a befoglaló kőzet.

A Lázkutacska története

A forrásnak gyógyító híre volt: Lázkutacska, Fieberbründl volt a neve. Egy Mária-jelenés után kapta a Mária-kút, Szentkút nevet. A kápolna a XIX. században, a lourdes-i típusú barlang a XX. században épült.

A legenda szerint 1842-ben a Pilis erdőségében egy nyáját legeltető pásztornak megjelent Mária egy forrás közelében lévő mocsaras helyen. A látomás után a falusiak ivásra és mosakodásra használták a forrás vizét, s a víztől többen csodálatos módon meggyógyultak. A zarándokok ma is felkeresik a forrást, vizéből isznak, fájó tagjaikat, főleg szemüket mosogatják.

A XIX. század közepén egy budai és egy pesti német asszony kápolnát építtetett a forrásnál, amit Sarlós Boldogasszony ünnepén áldottak meg. A nyitott forrás fölé a XX. század elején barlangot emeltek, amelybe hamarosan sok hálatábla került az első világháborús katonákért. Itt áll a szerbek keresztje is. Ezen egykor Illés próféta képe volt látható, akinek ünnepén szintén sokan látogattak ide.

A kápolnát az 1930-as évek végén átépítették. Fő búcsúja Sarlós Boldogasszony ünnepe, július 2.