A bronzkori leleteket 2012-ben Ürömön is kiállították

Szórványos régészeti leletek arra engednek következtetni, hogy Üröm területe az újkőkortól folyamatosan lakott volt. A község területén 11 régészeti lelőhely ismert. A leletanyag többsége a véletlennek köszönhető, különböző földmunkák során kerültek napvilágra. A legrégebbi időkből származó leletek cserepek, edénytöredékek, házkerámiák. 

Építkezések, mezőgazdasási munkák során nagyon sok római korból származó tárgyra bukkantak Ürömön. Türk Henrik Fő utcai telkén Traianus Decimus vimina veretű érmét találtak 1924-ben. Schiessl Márton Budakalászi úton fekvő telkén római kori sírleleteket ástak ki 1926-ban. A településen és annak határában még különböző feliratos kövek, sírleletek és különféle tárgyak kerültek elő. Erre vezetett az Aquincumot Brigetioval (római kori város a mai Komárom helyén) összekötő út is. Az előkerült sírkövek alapján a régészek azt állapították meg, hogy Üröm területén kiszolgált aquincumi veteránok birtokai feküdtek. Találtak egy Marcus Aurelius feliratos mérföldkövet is. Ez a kő Üröm főterén, a templom előtt látható.

Részlet Magyarország Régészeti Topográfájából

Római mérföldkő a templom előtt

Római kori leletek Ürömről a Magyar Nemzeti Múzeumban - fotó: Üröm az idő sodrában

1977 februárjában jelentették a Ferenczy Múzeumnak, hogy Ürömön a Magyar-bolgár Barátság Termelőszövetkezet területén egy új épület alapozásakor edénytöredékeket és bronz tárgyakat találtak. A múzeum munkatársai további leletekre bukkantak a halomsíros kultúrából. Bronz karperecek, gyűrűk, csüngők, urnák, tálak, bögrék töredékei kerültek elő.  A leletanyagot Szentendrére, a Ferenczy Múzeumba szállították és  azóta is ott őrzik.

2012-ben Üröm első okleveles említésének 800. évfordulóján a múzeum ezeket a leleteket Üröm rendelkezésére bocsátotta egy kiállítás erejéig. 

Rajz az 1977-ben Ürömön talált leletek egy részéről - Régészeti tanulmányok Pest megyéből

A kiállított bronzkori leletek 2012-ben - fotó: Ürömi Tükör 

Forrás:

Magyarország Régészeti Topográfiája 7. kötet Budai és Szentendrei járás, 1986.

Régészeti tanulmányok Pest megyéből Szentendre, 1980. - V. Holport Ágnes: A halomsíros kultúra leletei Ürömön

Üröm az idő sodrában - Üröm, ÜBT, 2010.

Muskáth György: Üröm község története - kézirat

 Ürömi Tükör - 2012. november - december

A sváb viselet változott, de sokáig megmaradt 

A régi sváb képeken az egyik legszembetűnőbb dolog a kötény. Ez volt az egyetlen ruhadarab, amit férfiak és nők is viseltek. A női viseletnek a 18. századtól kezdve elmaradhatatlan tartozéka volt. Hétköznapokon olcsó vászonból vagy mintás kékfestőből készült kötényeket hordtak. Az ünnepi öltözethez fényes fekete vagy zöldes kötény tartozott. Ezek fehér rumburgi vászonból készültek. Először festékkel befestették, utána "bepucolták" egy indigófestékből, keményítőből és bóraxból álló keverékkel.

1920 körül elkezdett átalakulni a sváb népviselet. Egyre többen kezdtek a fővárosban dolgozni, piacozni, s hatott rájuk a polgári öltözet. A lüszterből készült, bélelt kabátkákat, a juppeleket felváltották a blúzok a nők viseletében. Mivel szabása jóval egyszerűbb volt, egyre többen varrtak maguknak ilyen felsőrészt. A blúzok lehettek béleltek vagy bélés nélküliek is, változatos díszítéssel. Legtöbbször oldalanként 3-3 behajtással szűkítették. Hízás esetén ezeket a szűkítéseket kiengedték, így tovább tudták hordani.

A női lábbelik is nagy átalakuláson mentek keresztül. A legrégebbről származó cipők bársonyból készültek, pánt nélkül, elejük masnival volt díszítve. Szintén ugyanabban az időben megszokott viselet volt a kötött cipő (kschtrikti schua), melyek készítésére külön mesterek szakosodtak. Ezeknek bőrtalpuk volt és hétköznapokon viselték. Ünnepeken az értékesebb, szebb bársony cipőket hordták. Az 1920-as évek körül aztán a cipők is változtak, megjelentek a spanglis cipők. Ezek már egy pánttal záródtak a lábon, kezdetben csattal, majd gombbal vagy patenttal. A hétköznapi cipők bőrből készültek, az ünnepiek bársonyból.

A nők a lábukra otthon kötött harisnyát húztak. Ezek többféle színben is készültek. Az ünnepi viselet elengedhetetlen része volt az úgynevezett létraharisnya (lateschtrimpf). Ezek lehettek csíkosak (nevét a létra fokairól kapta), de kockásak és cakkosak is.

A sváb népviselet fontos tartozéka volt a kendő. Hordtak fejkendőt, vállkendőt és nagykendőt, s mindegyikből volt hétköznapi és ünnepi is. A kendők összhangban voltak a ruha színével, anyagával. A nőknek sokáig kötelező volt férjhezmenetelük után fejkendőt hordani.

Családi képek az 1910-es és az 1920-as évekből

 "A húszas években még fehér gatyában, kék kötényben és csizmában jártak az öreg bácsik. Akkor mi még kicsik voltunk. A harmincas években már úriasabbak, gazdagabbak voltak itt az emberek, sötét öltönyben és félcipőben jártak. Sváb ruhám volt nekem is, kék keményített kötényem. Amikor szültem, szétvágtuk a szép ruhákat, és abból varratunk kis ruhákat a gyerekeknek. Akkor már szegény "cserevilág" volt, benne voltunk a háborúban."

Witzerleiter Mária visszaemlékezése - Ürömi örökségünk 56. oldal

Ürömi szülésznő

 "Az ürömi svábok ruhája olyan volt, mint a solymári és pilisvörösvári asszonyoké, férfiaké. A solymári templom előtt álló szobor megszólalásig a sváb őseinket idézi elénk. Talán három éve, amikor részt vettem egy solymári misén, egy idős asszony mellé ültem. Ruhája, köténye, blúza, kendője, mint a nagymamáé. A kötény fölső sarkára a nevük kezdőbetűje gót betűvel volt belehímezve az ünnepi viseletben. 

Az idősebb nénik sváb ruhát viseltek életük végéig. Az édesanyám 1951-ben, 32 évesen, amikor velem volt várandós, még német népviseletben járt. Az anyukám akkor vette le végleg a sváb ruhát, amikor Budapesten jártakor nagyon megszólták azok, akik korábban plakátokon olvashatták, hogy ki a svábokkal. Lelkileg összetörték azokat az embereket, akik vállalták a kisebbségi hovatartozásukat.

Az is jó érzés volt gyerekkoromban, amikor 1960-ban először láthattam meg apu édesanyját, a Schilk nagymamát Németországban. Ő is ugyanolyan öltözékben élte a kitelepítettek életét, ahogyan az itteni idős népviseletben járó asszonyok. Már ott sem járt senki olyan ruhában, mint ők, innen visszatelepítettek. Az akkor hetven feletti nők már bő szoknyában, legtöbben feketében öregedtek meg.

Az idősebb gazdálkodó és iparos férfiak suszter-kötényére emlékszem még. A nagyapám (Kereszti György) és a sógora (Falvai Károly bácsi) és még többen viselték  disznóölések, szüret és kukorica betakarítása idején ezt a jól bevált, minden nagy munkánál jól hasznosítható ruhadarabot. Gyümölcs szedésekor a kötény mindkét végét (az aljáról) a derekukon körbetekert és elöl megkötött kötény derékpántjához kötötték. Ez mindig kéznél volt, ha gyorsan kellett, váltani tudták. Például a mészáros (böllér) forrázta a disznót, a kinti munkához a kötény egyik alsó sarkát akasztotta a derékpántba, nem korlátozta a mozgásban. Amikor a húst és a többi benti munkát csinálta, a kötényt csak leengedte, ami tiszta maradt ilyen módon a színén. Tudom, hogy ez apróság, de ezt a praktikumot pici koromban is csodáltam."

Dorozsmainé Somogyi Mária visszaemlékezése

Dorozsmainé Somogyi Mária nagyszülei -  Koller György és Kohlberger Mária  gyermekeikkel, ifjabb Koller Györggyel és Koller Máriával 1918-ban Ürömön. Édesanyja, Katalin egy évvel később született.

Sváb baba az ürömi könyvtárban

készítette: www.facebook.com/vikacatok/?fref=ts

Forrás:

Dorozsmainé Somogyi Mária visszaemlékezése

Üröm az idő sodrában - Üröm, ÜBT, 2010.

Ürömi örökségünk - Üröm, ÜBT, 2000.

Zsámboki Szabolcs - Népviselet Pilisvörösváron és környékén - Facebook-csoport

Karl Manherz: Volkstrachten der Ungarndeutschen - Bp. Germanistisches Institut - Pytheas Verlag, 2000.

Szent György napi búcsú

Ürömön a búcsú György naphoz kötődik (április 24.), a katolikus templom védőszentje Szent György. A svábok életében a búcsú nagyon fontos egyházi és családi ünnep volt.

A katolikus templom

Szent György szobor a Templom téren

"A templom búcsúja Szent György napja (április 24.) utáni hétvégén volt, erre minden család nagyon készült, összejöttek a rokonok a szomszéd falukból is, főleg Borosjenőről. Egy hetes sütés-főzés előzte meg a nagy ünnepet, mely még hétfőn is tartott. Vasárnapra malacot sütöttek, hétfőn apró húsból sűrű tejfölös levest főztek, ami mellé kuglóf járt. A táncmulatság a búcsú vasárnapján volt délután 3-tól másnap reggel 5-ig (minden más bált hajnalban 2-kor fejeztek be!)."

Siklósi Rajmund visszaemlékezése - Üröm az idő sodrában - 195. oldal

"A római katolikus templom búcsúja gyerekkoromban még élő hagyomány volt minden családban, de különösen az őslakosság körében. A rokonok, a jó ismerősök kölcsönösen meghívták egymást más vidékekről is a falu búcsújára, ami természetesen a szentmisén való részvétellel kezdődött. Ezt meszelés, sütés-főzés előzte meg. A sublód fiók a búcsút megelőző napokban sokféle finom süteménnyel telt meg. Az ebéd, búcsúvasárnap egy lakomával felért. A búcsú hétfőt ekkor már nem tartották úgy, mint a kitelepítés előtt. Erről édesapám történeteit hallottam: hétfőn is ettek, ittak, mulattak."

Dorozsmainé Somogyi Mária visszaemlékezése - Üröm az idő sodrában - 197. oldal

Búcsú a Templomnál az 1950-es évek vége felé - Kép: Kissanek Ila

Búcsú a Kálváriánál az 1960-as évek vége felé

Búcsú a mai Templom téren az 1990-es években - Fotó: Nagy Fülöp

Kirakodóvásár, szórakozás a búcsúban

1946-ban a svábokat kitelepítették, Szabolcs-Szatmárból számos református költözött be, és a falu vallási képe megváltozott. A sokfelől jött telepesek között semmiféle hagyomány nem alakult ki, de a búcsú napja az új lakók számára is ünnep volt. Ilyenkor sok kitelepített is hazajött szülőfalujába.

Források:

Üröm az idő sodrában - Üröm, ÜBT, 2010.

Muskáth György: Üröm község története - kézirat

Karinthy Ferenc

író, drámaíró, dramaturg 

Leányfalu a Duna felől. Karinthy Ferencé volt a sárga ház és a kispolszki

Karinthy Ferencnek (1921–1992), Karinthy Frigyes fiának Leányfalun volt nyaralója a Móricz Zsigmond utcában. Legnagyobb sajnálatára. Ugyanis sokkal jobban szerette volna, ha Móricz Zsigmond lakik a Karinthy Ferenc utcában.

Tárcáiban gyakran írt a dunai nyarakról, rövid életképeiben sajátos humorral elevenedik meg a '60-as és '70-es évek vízparti világa. 1963-tól haláláig, márciustól októberig itt tartózkodott. A faluban sokan emlékeznek rá, ahogy nyári délelőttökön, csíkos pólóban, Zsiga kutyája kíséretében, barnán, kempingbiciklin kerekezett a bolt felé.

„Az új könyvemnek ez lesz a címe: Leányfalu és vidéke. És ebben írok Japánról, Amerikáról és egyéb országokról, Távol-Keleten tett utamról, mert Leányfalu, mint tudjuk, csakugyan a világ közepe. (...)

Itt volt a római birodalom határa, itt volt Európa vége. Ahol az én kis házam áll, a Duna partján.”

Részlet Karinthy Ferenc Körvadászat című könyvéből

Források:

Leányfalu Anno

Leányfalui olvasókönyv

(Válogatta és szerkesztette Bedő Szilvia és Jékely Endréné. Faluház és Ravasz László Könyvtár, Leányfalu, 2016)

 Még láthatunk régi sváb házakat

A Fő utca Üröm egyik legrégebbi utcája. A hajdani sváb házak jelentős részét átépítették, eredeti formájában keveset őriztek meg. Witzerleiter Mária így emlékezett vissza a 2. világháború előtti Fő utcára:

"A Fő utcának nyitott vizes árka volt, úgy mentek át a lovaskocsik rajta. A Fő téren volt egy mázsa és egy trafik, különben gyepes tér volt. Ott mázsálták a teheneket. A Fő utca régen tele volt libákkal, kacsákkal. Végig folyt a víz az iskolától le a Cigány-árokba. A házaktól is mindenütt folyt kifelé a víz, mert minden háznál volt kút. Amikor a templomot átépítették, a vizet a föld alá vezették. A templom mögött a leventék homokos pályát építettek, ott folyt a magasugrás, súlydobás. Futballpálya is volt. Minden vasárnap jöttek valamelyik faluból megmérkőzni, Borosjenőről, Piliscsabáról."

Ürömi örökségünk - 54. oldal

A Türk-ház a Fő utcában 1940 körül

Fő utcai házak 1960 körül

A Fő utca templom mögötti része 1980 körül

A Fő utca Templom tér közeli része 1980 körül

A házak számozása a 20. század közepéig mai szemmel nézve elég különös módon történt. A falu egyik legrégebbi épülete a Fő utca és Dózsa György út sarkán álló volt katolikus plébánia, s azzal kezdték a számozást.

"Az általánosan elterjedt házszámozás az utcákban meglehetősen új: csak az 1950-es évek elején tértek rá a páros - páratlan oldalakon növekvő házszámozásra. Korábban, még 1951-ben is az utcáknak volt neve, de a házszámokat az egész faluban egységesen adták. 1860 körül készült az első tagosítás, ekkor beszámozták a meglévő házakat, a plébániával indult, ez volt az "1", majd Borosjenő felé folytatódott, és a falu végén visszafordult a számozás. Később az újonnan épült házak eggyel nagyobb számot kaptak, mint ahány ház korábban volt az utcájukra való tekintet nélkül. Említeni pedig úgyis az ott lakók nevével szokták a házakat."

Üröm az idő sodrában - 81. oldal

Az óvoda utáni házak 2002 decemberében

Szép régi ház a templom mellett

Régi házak 2010 körül

 Pihenőpark a templom mögött

Amint a képeken láthatjuk, a Fő utca óriási változáson ment keresztül. A templom mögötti részen ma gondozott parkot találunk szökőkúttal.

Források:

Ürömi örökségünk - Üröm, ÜBT, 2001.

Üröm az idő sodrában - Üröm, ÜBT, 2010.

 A benne fészkelő csókákról kapta a nevét

"A terület egy felhagyott, közel kör alakú, mintegy 50 m mély bányagödör. Elnevezését onnan nyerte, hogy valaha csókák nagy számban éltek itt. A káros emberi beavatkozás (egy ideig szeméttelep) a csókákat költözésre kényszerítette. Területe 3,95 ha. 

A szinte függőleges bányafalon jól látható a mészkő rétegződése. A bányászat során sok karsztjáratot is feltártak. A víz munkája jól megfigyelhető. A kitermelt követ a bánya felső oldalán kiképzett szerpentin úton szállították fel."

Sas-hegytől a Kálvária-dombig - 248. oldal

A Csókavár bejárata 2012-ben

A Csókavár mészkőbányát 1965 és 1975 között a Gáztisztító Művek a gázgyártás során keletkezett veszélyes gáztisztító masszával töltötte fel. Akkor még nem volt természetvédelmi törvény, így a gázgyári hulladékot gond nélkül lerakhatták. Ez a massza sokféle, az élő szervezetre ártalmas anyagot tartalmazott. A veszélyes hulladékot kitermelték, a kármentesítés 2010-ben fejeződött be. 2300 teherautónyi veszélyes anyagot szállítottak el, s ez közel hat milliárd forintba került. A költségeket 85 %-ban az EU Kohéziós Alapja, a fennmaradó részt a magyar államkassza állta. Ez a projekt több mint egy millió embert érintett, hiszen nemcsak a környékbeli lakosságot védte meg a káros következményektől, hanem az Észak-Budai Karszt vízgyűjtő területét is megóvta.

A kármentesítés után, a látogatható Csókavár (Fotó: Pálóczi Zoltán)

A Csókavár kőfejtő 2000 óta része az Ürömi Tanösvénynek. 2010 óta látogatható. A kulcsot az Ürömiek Baráti Társasága vezetőjétől, Murányi Józseftől lehet elkérni, előre egyeztetett időpontban.

Az Ürömi Tanösvény egyik állomása (fotó: Pálóczi Zoltán)

Forrás:

Sas-hegytől a Kálvária-dombig - Bp. Mezőgazda Kiadó, 1992.

Kármentesítés az Üröm-Csókavár volt bányaterületen - felsőfokon.hu, Szőke Zoltán blogja, 2013. február 2.

Fokozottan védett barlang Ürömön

Az Ürömi-víznyelő barlang Ürömtől keletre, a Csillaghegy irányába tartó út bal oldalán, egy körülbelül 10 méter mély lefolyástalan mélyedés alján nyílik. A barlangról először Koch Antal tett rövid említést 1871-ben, Wolfsgrube néven. Azt feltételezte, hogy a víznyelő alatt a hegy gyomra barlangot rejt. Hampel Ferenc 1940-ben egy tanulmányban részletesen foglalkozik a barlanggal. Az 1940-es években többen sikertelenül próbálkoztak a víznyelő feltárásával. Végül 1950-ben a Leél-Őssy Sándor által vezetett barlangászoknak sikerült lejutni a víznyelő alatti üregrendszerbe, és a ma ismert teljes hosszúságában fel is tárták.

Hampel Ferenc tanulmányának címlapja

Hampel Ferenc térképe - Ponor néven jelöli az Ürömi-víznyelő barlangot

Az Ürömi-víznyelő barlangot a MAFC Barlangkutató Csoport térképezte fel 1990 novemberében. Az általuk feltárt szakasz hossza 168 méter, teljes vertikális kiterjedése 28,5 méter. Az alsóbb részek annyira el voltak tömődve, hogy a karsztvízszintet nem sikerült elérniük. A szűkületek miatt nem tartozik a könnyű barlangok közé. A barlang alaprajza meglehetősen bonyolult, számos vízszintes folyosóból és az azokat összekötő aknákból áll. A járatok meglehetősen szűkek, nehezen járhatók. A legtágasabb üreg a legalsó szinten található, a 2-3 méter magas és 4 méter hosszú Óriás-terem. Cseppkövek csak elvétve találhatók. A barlang 1993 óta a területre kevéssé jellemző egyedi formakincse miatt fokozottan védett.

Az Ürömi-víznyelő barlang (2000)

Forrás:

Koch Antal: A Szentendre-Visegrádi és Pilis-hegység földtani leírása - Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, 1871.

Hampel Ferenc: Az Ürömi-víznyelő - Magyar Katonai Szemle, 1940. 

Leél-Össy Sándor: Az Ürömi víznyelő barlang - Hidrológiai Közlöny, 1952. 32. évf. 3-4. szám, 122-128. oldal

Nyerges Miklós: Az Ürömi-víznyelő barlang bejárási útmutatója - MAFC Barlangkutató Csoport jelentése, kézirat

A Pilis és Visegrádi-hegység - Bp., Sport. 1991.

Ürömi képek egy orosz nyelvű könyvben

Oleg Volovik Budapesten élő orosz újságíró "Nagyhercegnő - Alexandra Pavlovna Családja. Élete. Sorsa. Emléke" című munkája 2004-ben jelent meg a budapesti Interpressfakt és a szentpétervári Aletheia Kiadó gondozásában orosz nyelven. A közel ötszáz illusztrációt tartalmazó kötet bemutatja az ürömi Szent Alexandra kápolnát és Alexandra Pavlovna 2004-es újratemetését is. A díszes album először Szentpétervár és Moszkva, valamint a nagyobb orosz városok könyvesboltjaiban  volt kapható. 2005-ben új kiadás látott napvilágot Budapesten. Oroszországban valóságos kultusz van kialakulóban a Romanov család körül, az ürömi sírkápolna pedig szinte orosz zarándokhellyé vált. 

A könyv címlapja

A könyv hiánypótló munka, József nádor első felesége életének minden eddig ismert részletére kitérő életrajz. Az eredetileg politikai okokból tervezett házasságból végül szerelem lett. A boldog házasságnak Alexandra Pavlovna halála sajnos hamar véget vetett. Kedvelt kirándulóhelyén, Ürömön lelt végső nyugalomra.

A könyv néhány oldala ürömi képekkel

A könyv az ürömi könyvtárban is megtekinthető.

Források:

Oleg Volovik: Velikaja Knjaginja - Bp. Interpressfakt, Szentpétervár, Aletheia, 2004.

Toronyi Attila: Egy elfelejtett nádorné javaslatára lett piros-fehér-zöld a magyar zászló - Népszabadság, 2005. 12. 01.

 Hogyan közlekedtek elődeink?

A rendszeres tömegközlekedés elindulása előtt nem volt egyszerű dolog Ürömről eljutni Budapestre vagy egy másik településre. Vagy gyalogoltak az emberek vagy lovaskocsira szálltak. Az Üröm az idő sodrában című könyvben olvashatunk arról, hogy mióta közlekedik autóbusz a községbe. Az Üröm vasútállomás Budapesten van, jó két kilométerre a falutól, tehát a vasútvonal megépülése után még jócskán kellett gyalogolni.

 "A faluból a közlekedést először 1896-ban a vasútvonal segítette, külön Üröm állomással, innen jártak sokan dolgozni vagy tanulni Újpestre, esetleg Angyalföldre. Az emberek leginkább gyalog jártak le főleg a Bécsi úti állomás felé, esetleg a Róka-hegyen át a HÉV-hez. Sokan jártak be a városba már nem csak a piacokra, hanem a budapesti gyárakba is dolgozni. Ürömről és Pilisborosjenőről a 30-as évek elején helyi autóbusz járat indult a városba (Gröschl busz), naponta négyszer járt és megállt a vasútállomásnál is. Mint a Gröschl házaspár könyvéből (2001) megtudhatjuk, 1938 és 1944 között a főváros irányába már rendszeres és gyakori buszjáratok voltak (Bart Közlekedési Vállalat), ugyancsak a háború végéig járt a főváros első (T jelű) trolibuszjárata 1933-tól a Bécsi út - Vörösvári út saroktól az Óbudai Temetőig (a Zsidótemető bejáratánál fordult vissza). A rendszeres MÁVAUT járatok (ez lett később a VOLÁNBUSZ) csak 1948-ban indultak meg, eleinte a Bécsi út  - Vörösvári út sarkán kialakított végállomásig, majd az Árpád-híd kiszélesítése után már átmentek a pesti oldali új végállomásra."

Üröm vasútállomás 1900 körül

Thirring Gusztáv így írt 1900-ban Üröm közlekedéséről

Autóbuszjárat indul Ürömre - MTI Kőnyomatos hírek 1929.

Az 1930-as években már rendszeresen közlekedett autóbusz Ürömre

 Autóbuszmegálló a Fő téren 1970 körül

Buszmegálló Üröm központjában (2001)

Menetrend szerint közlekedő busz a Templom téren

Az ürömi körforgalom - 2015.

Menetrend szerint közlekedő ürömi busz - 2015.

Források:

Thirring Gusztáv: Budapest környéke - Bp. Magyar Turista-Egyesület, 1900.

MTI Kőnyomatos hírek - 1929. június 25.

Üröm az idők sodrában - Üröm, ÜBT, 2010.